Shakespeare – Hamlet – Olvasónapló

Ötödik felfonás 1. szín

Szereplők Helyszín
Két sírásó
Hamlet
Horatio
A király
A királyné
Laertes
Egy pap
A kísérők
A temetőben

A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A Hamlet szereplői betűrendben

A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép

A temetőben vagyunk, két sírásó éppen Ophelia sírját ássa, közben azon elmélkednek, hogy szabad-e az öngyilkosokat megszentelt födlbe, a temetőben eltemetni.

Innen tudjuk meg, hogy Ophelia öngyilkos lett, legalábbis a közbeszéd így tartja.

Az egyik sírásó közli, hogy Ophelia halálát kivizsgálták és megállapították, hogy baleset volt, ezért el lehet temetni a temetőben.

A másik sírásó szerint viszont igenis öngyilkos lett a lányt, a halálesetet vizsgálók csak azért minősítették balesetnek, hogy a temetőben lehessen eltemetni. ez pedig azért tehették meg, mert Ophelia nemes volt, akik többet engedhetnek meg maguknak, mint az egyszerű emberek.

Vagyis a két faék egyszerűségű jóember tulajdonképpen arról beszélget, hogy Ophelia öngyilkos lett, és mint ilyen, az egyházi törvények szerint nem lehetne megszentelt földbe temetni, de mivel nemesi származású volt, ezért az öngyilkosságot balesetnek minősítették, hogy egyházi temetést kaphasson. Vagyis egy kis korrupcióról van szó.

Az egyik sírásó elvonul a kocsmába, hogy valami italt hozzon, a másik ezalatt dalolva folytatja az ásást.

Közben Hamlet és Horatio közeledik a temetőn át, a palotába tartanak.

Tehát megint történtek dolgok az előző szín óta: Horatio megtalálta Hamletet és most a palotába tartanak.

Hamlet látja, ahogy a sírásó ásás közben énekel és egymás után dobálja ki a koponyákat a gödörből, amiket ásás közben talál.

Hamlet elfilozofálgat azon, hogy kik lehettek azok az emberek életükben, akiknek a koponyáját most egy egyszerű sírásó dobálja.

Végül rákérdez a sírásónál, hogy kinek a sírját ássa. A sírásó pedig elmondja, hogy egy nőét.

Hamlet ezután rákérdez, hogy mióta sírásó a férfi, aki azt válaszolja, hogy akkor kezdte ezt a munkát, amikor a meghalt Hamlet király legyőzte Fortinbrast.

Ez éppen aznap volt, amikor Hamlet született, az a Hamlet, aki a sírásó szerint megbolondult és elküldték Angliába.

Hamletet elkezdi érdekelni a dolog, elvégre róla van szó, megkérdezi, hogy miért bolondult meg a sírásó szerint Hamlet, de az nem tud részleteket.

Hamlet ezután arról kérdezi a férfit, hogy mennyi ideig állnak el a holttestek a földben rothadás nélkül. A sírásó szerint ez változó, majd felkap egy koponyát és közli, hogy ez pl. 23 évig volt a földben és a király udvari bolondjáé, Yorické volt.

Hamlet közli Horatioval, hogy emlékszik Yorickra gyerekkorából, nagyon szerette a törpét.

Hamlet ezután, kezében a koponyával, elgondolkozik azon, hogy vajon miért lesz minden emberből a halála után rothadó hús, csont és koponya. Minden emberből egyformán.

Mindegy, hogy udvari bolond volt-e, vagy Nagy Sándor, vagy Cézár, a halál után, miután lebomlott a húsuk, mindannyian ugyanúgy nézünk ki.

Sőt, simán előfordulhat, hogy egy nagy ember sírjáról vett földdel később házak oldalát tapasztják, azaz lehet, hogy Nagy Sándorból csak egy folt marad egy parasztház oldalán.

Hamlet elmélkedésének egy temetési menet közeledése vet véget: a király, a királyné, pár emberes kíséret, Laertes és egy pap kíséri Ophelia koporsóját.

Hamlet még nem tudja, hogy Ophelia a halott, ő csak annyit szűr le a körülményekből, hogy mivel meglepően kevesen kísérik a koporsót, ezért valószínűleg egy öngyilkos nemes temetésére készülnek.

Szól Horationak, hogy húzódjanak félre és lessék meg a temetést.

A temetési menet közben a sír mellé ér, Hamlet pedig felismeri Laertest, aki éppen a pappal beszél.

Laertes azt akarja megtudni, hogy milyen szertartást fog végezni a pap, aki kijelenti, hogy semmilyet, már így is többet tett, mint ami az egyház szerint jár.

A lány ugyanis öngyilkos lett, tehát még hivatalos egyházi temetés sem járna neki és a pap nem is venne részt a dologban, de királyi parancsot kapott rá.

Laertes szomorúan veszi tudomásul a dolgot és fennhangon imádkozik elhunyt húgáért.

Hamlet számára csak ebből derül ki, hogy akit éppen temetni készülnek, az egykori szerelme, Ophelia.

A koporsót a sírba engedik, de Laertes nem bír a gyászával és utána ugrik, hangosan átkozva azt, aki miatt Ophelia megőrült és öngyilkos lett. Vagyis Hamletet.

Ezt már Hamlet sem hagyhatja annyiban, előbújik rejtekhelyéről, ő is beugrik a sírba és birkózni kezdenek Laertesszel.

A király azonnal parancsot a kísérőinek, hogy válasszák szét őket.

Hamlet tombol, kijelenti, hogy szerette Opheliát, és még halálában is bármit megtenne érte, majd dühöngve elvonul. A királyné megkéri Horatiot, hogy vigyázzon Hamletre.

A király pedig Laertest nyugtatja, közel már a bosszú, ha minden a terveik szerint alakul.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..