Shakespeare – Hamlet – Olvasónapló

Ötödik felvonás 2. szín

Szereplők Helyszín
Hamlet
Horatio
A király
A királyné
Osrick
Laertes
Fortinbras
Egy angol követ
Csarnok a palotában

A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A Hamlet szereplői betűrendben

A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép

A temetői jelent után a történet a palotában folytatódik – és fejeződik be.

Hamlet éppen Horationak meséli a hajón átélt kalandjait. Hamlet ugyanis nem volt teljesen gyanútlan sem az angliai út, sem két kísérője, Rosencrantz és Guildenstern felől.

Ezért egy éjszaka kilopta a csomagjaikból a király levelét, és elolvasta. Ebből derült ki számára, hogy a király megparancsolta az angol királynak, hogy Hamletet azonnal fejezzék le, mihelyt partra lépett.

Hamlet pedig válaszcsapást készített elő, írt egy másik levelet, amiben arra utasítja az angol királyt, hogy haladéktalanul végeztesse ki a levél kézbesítőit, azaz Rosencratzot és Guildensternt. Hamlet szerencséjére éppen nála volt az apja gyűrűje is, amivel le tudta pecsételni a levelet, majd visszacsempészte a csomagba.

Másnap aztán jött a csata a kalózokkal és Hamlet átkerült a másik hajóra, míg a két udvarfi tovább hajózott Anglia felé.

Hamlet és Horatio számára most már világos, hogy milyen aljas király is Claudius. Hamlet eddig is majdnem biztosan tudta, de most már bizonyíték is van a kezében.

Beszélgetésüket Osrick, az udvaronc érkezése szakítja félbe, aki cirádás körmondatokban adja tudtára Hamletnek, hogy a király és Laertes fogadott egymással.

A király hat paripában, Laertes pedig hat szép vívókarban fogadott, miszerint egy Hamlet és Laertes között rendezett 12 menetes vívás során hogyan alakulnának a találatok.

A király szerint Laertes háromnál többször nem találná el Hamletet. Laertes szerint viszont legalább kilenc találatot be tudna vinni.

Ne feledjük, elméletben itt egy „barátságos” vívásról lenne szó, azaz nem éles kardokkal.

Hamletet nem érdekli túlzottan a dolog, de úgy van vele, hogy miért ne?! Osrick tehát azt az üzenetet viszi vissza a királynak, hogy Hamlet ott helyben kész a vívásra.

Horatio szerint Hamlet el fogja veszíteni a fogadást, mert Laertes kiváló vívó hírében áll. Hamlet azonban azt mondja, hogy az utóbbi időben sokat gyakorolt, szerinte van esélye.

Hamlet azonban azt is hozzáteszi, hogy némi balsejtelem azért gyötri, mintha valami rossz dolog közeledne.

Horatio azonnal le akarja mondani a vívást, de Hamlet megtiltja neki, vállalni fogja a küzdelmet.

Érkezik a király, a királyné, Laertes és az udvari kíséret.

A király parancsára Hamlet és Laertes kezet fognak, sőt Hamlet még bocsánatot is kér Laertestől, amiért neki esett a temetőben. Laertes elfogadja a bocsánatkérést.

A kettő közötti különbség, hogy Hamlet őszintén gondolta a dolgot, míg Laertes csak túl akar lenni a kötelező formaságokon, hogy végre vívjanak és megölhesse Hamletet.

Fegyvert választanak maguknak, majd a király parancsára frissítőt is készítenek a vívóknak.

A Claudius és Laertes által felállított gonosz csapda tehát kész, Laertes éles, mérgezett karddal fog vívni, ráadásként még Hamlet pohara is meg van mérgezve.

Elkezdődik a vívás, az első találat Hamleté, majd a második is. Amikor szünetet tartanak a királyné a kendőjét nyújtja Hamletnek, hogy az törölje meg az arcát, majd felkapja Hamlet poharát – a mérgezett poharat! –, hogy áldomást igyon a fiára.

A király hiába kiállt rá feleségére, az megissza a mérget.

Közben a vívás folytatódik, Laertes megsebzi a mérgezett karddal Hamletet, majd birkózni kezdenek, ami alatt véletlenül felcserélik a kardjaikat és most Hamlet sebzi meg a mérgezett karddal Laertest.

Mindketten megsebesültek tehát, a küzdelmet a királyné elájulása szakítja meg. A király szerint csak a vér látványa miatt lett rosszul, de a királyné már tudja az igazat, hangosan ki is mondja, hogy a pohár mérgezett volt, majd meghal.

Hamlet tombol, követeli, hogy zárják be az ajtókat és nyomozzák ki, ki tette a mérget a pohárba.

Közben azonban Laertes is a földre rogy és bevallja, hogy se neki, sem Hamletnek nincs sok ideje hátra, talán fél óra, mert a kard is mérgezett volt és mindennek a király az oka.

Hamlet dühében a mérgezett karddal leszúrja Claudiust, aki meghal.

Laertes szerint megérdemelte a halált Claudius, majd megbocsát Hamletnek, amiért az megölte Poloniust és meghal.

Hamlet érzi, hogy már neki sem sok van hátra, megkéri Horatiot, hogy halála után majd mondja el mindenkinek, hogy mi és miért történt itt valójában és hogy Claudius ölte meg Hamlet királyt, nem kígyó marta meg.

Horatio azonban annyira szereti barátját, hogy inkább úgy dönt(ene), hogy ő is iszik a méregpohárból és vele együtt hal meg.

Hamlet azonban ezt nem akarja, mert akkor senki sem maradna, aki tudná és mesélné az igazságot.

Közben kint ágyúlövés hangzik, kiderül, hogy a norvég Fortinbras üdvözlő lövése a királynak, aki éppen a győzedelmes lengyel hadjárat után vonul haza.

Hamlet még megjósolja, hogy szerinte Fortinbrasé lesz a dán trón is – amire jó esély van, tekintve, hogy gyakorlatilag az egész dán királyi családot megmérgezték, vagy leszúrták –, majd ős is meghal.

Ekkor egyszerre érkezik Fortinbras és egy követ Angliából.

Fortinbras borzadva nézi a sok halottat, majd miután megtudja, hogy kihalt a dán királyi család, megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy neki joga van a dán trónhoz.

Horatio szerint azért ehhez még a dánoknak is lesz szavuk, de előbb össze kell hívni a királyi tanácsot, hogy Horatio végre elmondhassa mindenkinek, hogy mi, miért is történt valójában.

Az angol követ pedig közli, hogy az angol király üzenetét hozza, miszerint teljesítették a levélben foglalt királyi parancsot – vagyis valójában a Hamlet által írt parancsot – és kivégezték Rosencrntzot és Guildensternt.

Fortinbras parancsára négy százados fekteti Hamlet testét egy ravatalra, mert „ha megéri nagy király vált volna még.”

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..