Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet

A barátok félreértik Ábel húzódozását és azt hiszik, hogy valami fiatal lányt, mint szeretőt rejteget Ábel a házban.

Ábel persze rögtön tiltakozik, hiszen nem járatos ő még a szerelemben, de a barátok addig faggatják, míg kénytelen valamit mondani, tehát bevallja, hogy olvasással szokta tölteni az időt.

Gyorsan meg is mutatja kedvenc olvasmányait, a Nick Carter és Buffalo Bill füzeteket. Ábel nagyon büszke ezekre az olvasmányokra, de a gvárgyián nem úgy reagál rá, hogy a fiú számít.

Ugyanis egy mozdulattal összefogja az összes füzetet és begyűri az égő kályhába…

„A nagy megütődés miatt meg sem tudtam mozdulni.

A lábamból is elment az erő.

A szívem összefacsarodott.

Egyszerre sírni kezdtem.

Elborított az az érzés, hogy egyedül maradtam a vilá­gon. Ebben az árvaságomban csak a véghetetlen szo­morúság özönlött felém a hegyekről az ablakon át és a deszkanyíláson át. Kedve veszetten borult össze felettem a ház s a ház felett az ég; s ami annyi volt nekem azelőtt: a jókedv és az öröm, az mind kiadta a lelkét, hogy féljem a mulandóságot.”

A gvárgyián erre közli, hogy Ábel semmit sem veszít azzal, ha nem olvassa el ezeket a füzeteket, mert ezek istentelen, profán történetek, nem igaz kereszténynek valók.

Ábel azonban továbbra is kétségbe van esve, hogy megfosztották legkedvesebb mulatságától:

„‑ Igen, de most jönnek a hosszú őszi esték s a még hosszabb téli esték! S azokon az estéken én mit olvasok?!”

A gvárgyián azonban megnyugtatja, hogy valamelyik nap küldet ki neki olyan könyveket, amik az ő életkorának valók és amikből sokan tanulhat Istenről.

Ábel nem biztos benne, hogy az jól lesz-e neki, ha a barátoktól kap könyveket, ő inkább a füzeteit akarja visszakapni, de nem tehet semmit.

Ezért inkább másfelé tereli a beszélgetést. Kapóra jön, hogy eszébe jut a puskája, ezért megkérdezi a gvárgyiánt, hogy meg tudná-e tanítani őt lőni.

Kiderül, hogy a főbarát tábori pap volt a háborúban, és kiválóan ért a puskához. Ábel hamar előkeríti a bükkfa odvából a fegyvert és a lőszert, a gvárgyián pedig szakszerűen megtölti és elsüti a puskát.

Ezután megmutatja Ábelnek a fegyver kezelését, aki örömmel és gyorsan tanul. Furtunátnak is odakínálják, hogy lőjön vele, de a barát erre nem hajlandó.

Márkus azonban megpróbálkozik a lövéssel, de annyira fél a fegyvertől, hogy bár kézbe veszi, de a szemét nem meri kinyitni.

A gvárgyián irányítja szavakkal, hogy merre emelje a puskát, és mikor húzza meg a ravaszt. Márkus szorosan becsukott szemmel lő, és hatalmas szerencséje van, mert az égen éppen akkor húz el egy varjúcsapat és Márkus teljesen véletlenül lelövi az egyiket.

 A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. ,,lemond a fővezérségről. a papok” kis A val írtad, hát gondoltam szólok. Egyébként nagyon jól összaefoglaltad a könyv tartalmát.

    Válasz
  2. Köszi szépen kedvelem ezt az oldalstílust, és az egyszerű elérést.
    Szerintem ez egy nagyon jó olvasónapló szerkezet. Másnéven rövidebben nem is lehet szinte leírni. Köszi. Egyébként sajnálom, hogy neked nem volt ilyen lehetőséged, és kiolvastad a kötelezőt.
    Bár én is elolvastam. És az olvasónapló nem olyan, mint az igazi könyv. Ebben is igazad volt.
    KÖSZÖNÖK MINDENT NEKED❗❗❗❗

    Válasz
  3. Kedves Zsiráf!
    A hetedik oldalon, az utolsó sorban “am szerint” egy i kimaradt. De amúgy nagyon tetszik az összefoglalód. Remélem, hogy az irodalom tanárom nem ismeri ezt az oldalt. 🙂

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .