Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet

A barátok félreértik Ábel húzódozását és azt hiszik, hogy valami fiatal lányt, mint szeretőt rejteget Ábel a házban.

Ábel persze rögtön tiltakozik, hiszen nem járatos ő még a szerelemben, de a barátok addig faggatják, míg kénytelen valamit mondani, tehát bevallja, hogy olvasással szokta tölteni az időt.

Gyorsan meg is mutatja kedvenc olvasmányait, a Nick Carter és Buffalo Bill füzeteket. Ábel nagyon büszke ezekre az olvasmányokra, de a gvárgyián nem úgy reagál rá, hogy a fiú számít.

Ugyanis egy mozdulattal összefogja az összes füzetet és begyűri az égő kályhába…

„A nagy megütődés miatt meg sem tudtam mozdulni.

A lábamból is elment az erő.

A szívem összefacsarodott.

Egyszerre sírni kezdtem.

Elborított az az érzés, hogy egyedül maradtam a vilá­gon. Ebben az árvaságomban csak a véghetetlen szo­morúság özönlött felém a hegyekről az ablakon át és a deszkanyíláson át. Kedve veszetten borult össze felettem a ház s a ház felett az ég; s ami annyi volt nekem azelőtt: a jókedv és az öröm, az mind kiadta a lelkét, hogy féljem a mulandóságot.”

A gvárgyián erre közli, hogy Ábel semmit sem veszít azzal, ha nem olvassa el ezeket a füzeteket, mert ezek istentelen, profán történetek, nem igaz kereszténynek valók.

Ábel azonban továbbra is kétségbe van esve, hogy megfosztották legkedvesebb mulatságától:

„‑ Igen, de most jönnek a hosszú őszi esték s a még hosszabb téli esték! S azokon az estéken én mit olvasok?!”

A gvárgyián azonban megnyugtatja, hogy valamelyik nap küldet ki neki olyan könyveket, amik az ő életkorának valók és amikből sokan tanulhat Istenről.

Ábel nem biztos benne, hogy az jól lesz-e neki, ha a barátoktól kap könyveket, ő inkább a füzeteit akarja visszakapni, de nem tehet semmit.

Ezért inkább másfelé tereli a beszélgetést. Kapóra jön, hogy eszébe jut a puskája, ezért megkérdezi a gvárgyiánt, hogy meg tudná-e tanítani őt lőni.

Kiderül, hogy a főbarát tábori pap volt a háborúban, és kiválóan ért a puskához. Ábel hamar előkeríti a bükkfa odvából a fegyvert és a lőszert, a gvárgyián pedig szakszerűen megtölti és elsüti a puskát.

Ezután megmutatja Ábelnek a fegyver kezelését, aki örömmel és gyorsan tanul. Furtunátnak is odakínálják, hogy lőjön vele, de a barát erre nem hajlandó.

Márkus azonban megpróbálkozik a lövéssel, de annyira fél a fegyvertől, hogy bár kézbe veszi, de a szemét nem meri kinyitni.

A gvárgyián irányítja szavakkal, hogy merre emelje a puskát, és mikor húzza meg a ravaszt. Márkus szorosan becsukott szemmel lő, és hatalmas szerencséje van, mert az égen éppen akkor húz el egy varjúcsapat és Márkus teljesen véletlenül lelövi az egyiket.

 A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..