Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet

A barátok ezután kijelentik, hogy nagyon régen nem töltöttek már el ilyen kellemes napot és készülődni kezdenek, Ábel hiába marasztalja őket. A gvárgyián pedig otthagyja Ábelnek a finom ebéd maradékát.

Ábelt egy kicsit elszomorítja, hogy megint egyedül kell maradnia, és mivel másképp nem tudja a háláját kifejezni, ezért a Márkus által lelőtt varjú tollaival ékesíti fel a barátok kalapját.

A barátok még egyszer megköszönik a kellemesen töltött napot, meghívják Ábelt, hogy egyszer, ha ráér, látogasson el hozzájuk a kolostorba, majd kijelentik, hogy Márkus hozni fogja a könyveket, ők pedig szekereseket küldenek majd a fáért, ezzel távoznak.

Ábel ezután rendet rak utánuk, kitakarít, majd enni ad az állatainak. Este újra átgondolja a kellemes nap történéseit, és kiszámolja, hogy mekkora üzletet csinált a barátokkal.

A barátok vettek ötven öl fát. Egy öl ára 200 lej, az ötven ölért tehát összesen 10 000 lejt fizetnek, felfoghatatlanul nagy pénz ez.

Ábel azonban hirtelen nagyon ideges lesz, ugyanis eszébe jut, hogy bár megalkudott a barátokkal, de azok nem fizettek neki semmit. Csak annyit mondtak, hogy majd szekereseket küldenek a fáért.

A fiú először úgy gondolja, hogy becsapták őt, de aztán rájön, hogy baj csak akkor lenne, ha ő már írást (bárcát) is adott volna az üzletről. Mivel ez nem történt meg így megnyugszik és elhatározza, hogy ír egy levelet a barátoknak, hogy addig ne küldjenek a fáért, míg az árát ki nem fizették.

A levelet majd elküldi Márkussal, amikor az kihozza neki az ígért könyveket.

Miután Ábel így elrendezte magában a dolgokat, nyugovóra tér. Már majdnem elalszik, amikor eszébe jut a puska és megijed, hogy hátha elfelejti a használatát. Ezért az éjszaka közepén Bolhával kimennek a bükkfa odvához és elhoz egy puskát.

Megtölti, majd a ház előtt elsüti a fegyvert, utána visszamegy a házba és nagyon elégedett, amiért még tudja a tudományt.

Ezután újra megpróbál elaludni, de akkor meg az jut eszébe, hogy az előbbi lövést hátha meghallotta valaki, aki ide jön és ha megtalálja nála a puskát, abból baj lesz.

Ezért megint felkel és visszaviszi a fegyvert a faodúba.

Már éppen megint elaludna, amikor meg az jut eszébe, hogy mi van, ha reggelre elfelejti a lövés tudományát, ezért újra felkel, leírja egy papírra, hogy hogyan kell lőni, majd végre – most már végleg – lefekszik aludni.

Látjuk tehát, hogy Ábel igazi kamasz módjára viselkedik: bizonyos dolgokban már olyan, mint egy felnőtt, máskor meg érthetetlenül gyerekesen gondolkodik.

A napi történéseknek azonban még nincs vége, mert Ábel furcsa álmot lát, amiben keverednek az elmúlt nap eseményei és az olvasmányai.

Azt álmodja, hogy a házikó melletti mező tele van borókabokrokkal és minden bokorban egy ördög van. A mezőn a bokrokkal szemben pedig rengeteg csuhás szerzetes sorakozik fel, egy egész hadsereg, mindegyik fegyverrel.

Ennek a barátseregnek Ábel a fővezére. Ki is adja a parancsot, hogy a barátok lőjék az ördögöket. Hatalmas lövöldözés kezdődik, de amikor végre abbahagyják, kiderül, hogy az ördögök csak még többen lettek, minden lelőtt ördög helyébe kettő termett.

 A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..