Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet

Ábel összevitatkozik a szerzetesekkel az ördögök és a lövések viszonyán:

„‑ Kettő lett belőle! ‑ kiáltott az egyik barát.

‑ Nem belőle, hanem helyette! ‑ javította ki egy másik.

‑ Hát az nem mindegy? ‑ kérdeztem.

‑ Korántsem ‑ felelte az illető barát ‑ mert ha belőle lett volna kettő, akkor ebben a kettőben ő is tovább élne; márpedig én jól láttam, hagy őt magát örökre kioltotta a golyó. […]

‑ Akármit beszél, az eredmény mégis az, hogy az előbb csak egy ördög volt, most pedig kettő van.

‑ Tévedés! ‑ mondta a barát -, mert az eredmény nem az!

‑ Hát mi?

‑ Az, hogy kettő született, de egyet megöltünk.”

Ábelnek még álmában sem tetszik ez a gondolatmenet, ezért lemond a fővezérségről. A papok erre két pártra szakadnak, az egyik szerint lőni kell tovább az ördögöket, a másik szerint viszont békén kell hagyni őket.

Végül úgy döntenek, hogy először térítőket küldenek az ördögök közé, hátha sikerül megtéríteni (az ördögöket!!!!)

El is küldenek 101 barátot az ördögök közé, akik persze soha többé nem jelentkeznek. közben az egyik barát Ábel szeme láttára galambbá változik, Ábel pedig a kalapjával elkapja, mire a galamb nyávogni kezd.

Ábel ekkor úgy érzi, hogy nagy földrengés támad, ő pedig zuhan.

Erre végre felébred, fényes nappal van már, a földrengést nem teljesen álmodta, mert leesett az ágyról a földre, a nyávogó galamb pedig nem volt más, mint a macska, aki így próbálta felébreszteni Ábelt, mert éhes.

Ábel elgondolkozik a furcsa álmon, és végül ő is arra jut, hogy bizonyára az izgalmas nap eseményei okozták:

„S aztán elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az em­ber! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap, és el­múlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt. Milyen különös teremtmény! Olyan rengeteg esze van, hogy meg tudja csinálni acélból a fegyvert, s ki tudja találni semmiből az ördögöt; de hogy holnap mi lesz, azt nem tudja kitalálni soha, pedig milyen könnyű lett volna kigondolni a tegnapelőtt, ami volt a tegnap.”

A következő napokon a tiszta idő miatt beindul a faüzlet, nagyon sokan jönnek vásárolni, Ábelnek soka a dolga. Nagyon kell figyelnie, mert akadnak a vásárlók között csalók is, akik többet akarnak vinni, mint amennyit kifizettek, vagy egyáltalán nem is akarnak fizetni.

Közben Ábel úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy eladja azt a 12 öl fát, amivel több neki (emlékezzünk rá, az első fejezetben a bank igazgatója azt mondta, hogy összesen 900 öl fa van, de Ábel végül 912-öt számolt.)

Talál is egy örményt, aki hajlandó tőle mindet megvenni, előlegbe akar neki fizetni 500 lejt, de írást kér az üzletről. Ábelnek persze van annyi esze, hogy ne akarjon számlát adni a dologról, de ebből az örmény is rájön arra, hogy Ábel nem teljesen legális dolgot csinál.

 A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!