Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Az események azonban hirtelen fordulatot vesznek, amikor Vautrin utasítására Christoph-nak nyolc üveg bort kell felhoznia a pincéből Vautrin készletéből.
Vautrin azt állítja, hogy egy jó üzletet kötött, ezért mindenkit megvendégel a borból, de főleg Goriot apó és Rastignac poharait töltögeti szorgalmasan.
A hangulat emelkedik, de érdekes módon Goriot és Rastignac sokkal részegebbnek és kábultabbnak tűnnek, mint amennyire az elfogyasztott bor indokolná.
Hamarosan ki is derül, hogy miért: Vautrin valóban kihallgatta Rastignac tervét, hogy értesíti Taillefert a párbajról, ezért rögtönzött. Bort hozatott az ebédhez, majd egy alkalmas pillanatban kábítószert kevert Rastignac és Goriot italába.
Ezt pedig halkan el is mondja Rastignac-nak, hozzátéve, hogy ő jobban tudja, hogy mi kell a fiatalembernek, mint az saját maga, és úgyis csak addig lesznek lelkiismereti aggályai, amíg meg nem történik a dolog.
Rastignac hallja és fel is fogja, amit Vautrin mond, de reagálni már nem tud rá, hamarosan mély álomba merül.
Eközben Michonneau kisasszony is döntésre jut, mégpedig arra, hogy elvállalja a titkosrendőrség küldetését, azaz elkábítja Vautrint, és kideríti, hogy a fegyencbélyeg alapján valóban a Vasfejű-e.
Erre pedig másnap kerül sor, amikor hirtelen felpörögnek az események:
Rastignac a kábítószer miatt csak késő délelőtt ébred fel, rohan az ebédlőbe, ahol éppen a reggelit készülnek felszolgálni, és már mindenki jelen van.
Rastignac-ot egy levél várja Nucingennétől, amiben az asszony kérdőre vonja, hogy a fiatalember miért nem jelent meg az előző esti találkán.
Ezzel egyidőben küldönc érkezik Taillefer úrtól, aki Victorine-t keresi és elmondja, hogy a bátyja aznap reggel párbajban súlyosan megsebesült, a halálán van, és Taillefer úr sürgősen hívatja a lányt.
Vautrin számítása tehát bejött, az elkábított Rastignac és Goriot apó előző nap nem tudta értesíteni Taillefert, hogy ne párbajozzon, és Vautrin embere, bizonyos Franchessini gróf halálosan megsebezte a lány bátyját, Frédéricet.
Vautrin eközben elégedett kortyol bele a kávéjába, abba a kávé, amibe Michonneau kisasszony nem sokkal korábban észrevétlenül beleöntötte a titkosrendőrségtől kapott szert.
Rastignac persze tombol, de arra is hamar rájön, hogy Vautrint nem vádolhatja gyilkossággal, hiszen nincs semmilyen bizonyítéka, a külvilág számára csak egy párbajról van szó, ami a korban többé-kevésbé legális volt.
Úgy tűnik tehát, hogy Vautrin terve szerint haladnak a dolgok, de ekkor hatni kezd Michonneau kisasszony szere, és Vautrin összeesik.
Mindenki azt hiszi, hogy gutaütést kapott, felcipelik a szobájába, majd Michonneau okosan mindenkit eltávolít, kit gyógyszerért, kit orvosért küld. Poiret segítségével levetkőzteti Vautrint, és bizony ott a hátán a fegyencbélyeg, tehát Vautrin valóban azonos Jacques Collinnal, más néven a Vasfejűvel.
Közben Rastignac a városban bolyong és azon tépelődik, hogy mihez kezdjen most. Ráadásul összefut orvostanhallgató barátjával, Bianchonnal, aki közli vele, hogy már az újságok is megírták, hogy párbajban meghalt Taillerfer fia, az öreg pedig visszafogadta Victorine-t
Jelen pillanatban Victorine Taillefer Párizs egyik leggazdagabb örökösnőjének számít. Bianchon ezután azzal kezd poénkodni, hogy milyen jól járt Rastignac, hiszen mindenki tudja, hogy udvarol Victorine-nak.
Bianchon ezután elmegy a Vauquer-házba, amikor megtudja, hogy Vautrin rosszul lett, mert érdekli az eset. Hirtelen eszébe jut, amikor látta Michonneau kisasszony és Poiret-et a Füvészkertben egy ismeretlennel csevegni, és akkor halotta a Vasfejű nevet is.
Rastignac egyedül marad, és bizony súlyos kétségek gyötrik: mit tegyen most?
Az egyik oldalon ott van a férjezett asszony, Nucingenné szerelme, aki a kedvéért berendezett neki egy lakást.
A másik oldalon ott van Victorine szerelme, aki most már milliomos örökösnő.
Melyik nőt válassza?
Mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. Nucingenné férjezett, mellette Rastignac öröké csak szerető maradna, viszont úgy érzi, hogy tényleg szerelmes a nőbe. Ezzel szemben Victorine-t elvehetné feleségül, és akkor milliomos lenne, de a lelkiismerete soha nem hagyná nyugodni, hiszen Vautrin mesterkedésének köszönhetően egy ember megölése árán jut vagyonhoz, ráadásul nem szereti a lányt.
Rastignac hosszas tépelődés után végül Nucingenné mellett dönt, igazából maga sem tudja miért, de úgy érzi, hogy igazán szereti az asszonyt.
Rastignac csak késő délután megy vissza a penzióba. Vautrinnak ekkor más semmi baja, Bianchon hánytatót adott neki, majd a hányásból mintát vett, és elküldte a kórházba elemzésre.
Bianchon ugyanis gyanakszik, mert Vautrin egy „rendes” gutaütéshez képest nagyon gyorsan magához tért, és már nincs semmi baja.
Bianchon mérgezésre gondol, és többé-kevésbé szándékosan fogalmaz úgy, hogy pár nappal korábban Michonneau kisasszonytól halotta az a szót, hogy Vasfejű, és ez igazán illik Vautrinra, amilyen gyorsan magához tért.
Robban a bomba: Vautrin számára egy pillanat alatt világossá válik, hogy lelepleződött, és most már azt is tudja, hogy ki, miért és hogyan árulta el.
Pillanatok alatt összerakja, hogy Michonneau kisasszonyt beszervezték, rosszulléte nem gutaütés volt, hanem valamilyen szer hatása, amire azért volt szükség, hogy megnézhessék a hátán a fegyencbélyeget, egyszóval: lebukott
Vautrin tudja, hogy menekülnie kell, de ebben a pillanatban a rendőrfőnök és három rendőrtiszt nyomul be a szalonba, és a hangokból lehet tudni, hogy a rendőrök éppen körbe veszik a házat. Michonneau kisasszony tehát a nap folyamán értesítette a rendőrséget.
Vautrinról egy pillanat alatt lehullik a joviális polgár álarca, amit az is segít, hogy az egyik rendőr fejbe üti, mire leesik a parókája és feltűnik rövid, vörös haja.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!