Balzac – Goriot apó – Olvasónapló

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Anastasie, mihelyt megkapja a váltót, azonnal elrohan, nem is érdekli, hogy jól van-e az apja. Pontosabban hamarosan még visszajön, szabadkozik egy kicsit, amiért az előbb olyan igazságtalan volt, majd mellékesen közli, hogy az apja nem írta alá a váltót, az pedig így nem érvényes.

Vagyis Anastasie-t továbbra is csak a pénz érdekli, ez feltűnik Rastignac-nak is, aki azt is jól látja, hogy a lány csak az aláírás miatt jött vissza.

Goriot apó aludni akar, lefektetik, majd mikor elalszik, akkor Nucingenné is távozik, közölve, hogy majd este találkoznak Rastignac-kal az Olasz Operában.

Később Goriot apó felkel és lemegy ebédelni, ahol Bianchon, Rastignac orvostanhallgató barátja megvizsgálja, és bizony nincsenek jó hírei.

Szerinte az öreg a végét járja, „Úgy rémlik, közvetlenül fenyegeti az agyszélhűdés.” Bianchon szerint az öreg arcvonásai és mozdulatai arra utalnak, „hogy a vér az agyába tolul.” És erre bizony nincs orvosság a korabeli Párizsban, Bianchon szerint maximum késleltetni lehet a dolgot, de Goriot apó menthetetlen.

Este az Olasz Operában Rastignac elmondja Nucingennének, hogy milyen rossz állapotban van az apja. Delphine azonban nem látja ilyen tragikusnak a helyzetet, szerinte az apja szervezete erős, csak most egy kicsit felizgatták, ennyi az egész.

Delphine burkoltan még meg is vádolja Goriot apót, hogy a lányok szerencsétlen házasságai és az ebből eredő anyagi gondjaik tulajdonképpen az apjuknak köszönhető, aki nem figyelt eléggé, amikor kiházasította őket.

Ez persze nem igaz, hogy Goriot mindent megtett, mindent vagyonát, sőt most úgy tűnik, hogy az egészségét is feláldozta a lányaiért.

Rastignac azonban most már őszintén szerelmes Nucingennébe, és nem tűnik fel neki, hogy Delphine pont ugyanolyan érzéketlen az apjával kapcsolatban, mint Anastasie.

Nucingenné témát vált, elmondja, hogy másnap lesz Beauséant vikomtné bálja, és ott is botrány várható.

Egy darabig ugyanis úgy tűnt, hogy Beuséant-né meg tudja akadályozni Ajuda márki és Rochefidé kisasszony esküvőjét. Párizsban azonban már mindenki tudja, hogy a király másnap aláírja a házassági engedélyüket, ezért Ajuda nem lesz ott a bálon.

Mindenki, kivéve persze Beauséant-nét, aki másnap fog szembesülni a ténnyel, hogy a kedvese végképp elhagyta. Ezt a megaláztatást pedig egész Párizs látni akarja és fogja majd.

Másnap Rastignac arra ér a Vauquer-házba, hogy Goriot apó állapota rosszabbodik, ágynak esett. Az is kiderül, hogy délelőtt újra nála járt Anastasie, az öreg azután elment valahova, majd amikor hazaért, akkor összeesett.

Goriot apót Bianchon ápolja a szobájában, aki közli, hogy az agyvérzés bekövetkezett, és az öreg nem hajlandó elmondani, hogy hol járt.

Rastignac végül kihúzza Goriot-ból, hogy Anastasie tényleg nála volt, és mi mást, mint pénzt akart. Megint.

Ugyanis arra sincs elég pénze, hogy kifizesse a szabóját, márpedig az aznap esti bálra nem mehet akármilyen ruhában, ez csak természetes. Legalábbis Goriot szerint, aki az utolsó ezüstcsatját is zálogba adta és egyévi járadékát is elzálogosította, így megszerezte az 1000 frankot, ami Anastasie-nak kell.

De a lány végül arra sem méltatja az apját, hogy személyesen menjen el hozzá a pénzért, egy küldöncöt viszi el az ezrest. Ez persze rosszul esik Goriot-nak, de mindig talál mentséget a lányainak, most is.

Goriot most már ápolásra szorul, ez Rastignac és Bianchon vállalja, akik felválta virrasztanak a beteg mellett.

Rastignac meg is feledkezik a bálról, de Nucingenné futárral küldött levele este hétkor eszébe juttatja. Jellemző, hogy a levélbe Delphine egy szót sem ír az apjáról, csak a bál érdekli, amin mindenképpen ott akar lenni. Két órát ad Rastignac-nak, hogy odaérjen hozzá.

Rastignac válaszol:

„Orvost várok, hogy megtudjam, az apja életben marad-e. Halálán van. Majd tudatom az orvos ítéletét. Félek, halálos ítélet lesz. Aztán meglátja, elmehet-e a bálba. Sok szeretettel.”

Fél kilenckor megérkezik az orvos, aki Bianchon egyik tanára, és megvizsgálja Goriot apó. A szakvéleménye szerint van esély némi javulásra, de a teljes felépülésre nincs, az öreg menthetetlen, „Jobb lenne, ha mielőbb meghalna.”

Rastignac megrendül, elmegy Nucingennéhoz, hogy megvigye az apja közelgő halálnak hírét. Az olvasó már sejti, hogy Delphine hogy fog reagálni, de Rastignac-ot meglepi, hogy az asszonyt továbbra is csak a bál érdekli, ahol végre hivatalosan is bevonulhat az elit legfelső köreibe.

Meg sem akarja hallgatni Rastignac-ot addig, amíg az a legénylakásában báli ruhába nem öltözik. Rastignac végre kezd ráeszmélni, hogy milyen mocskos, képmutató az a világ, amibe mindenképpen be akart kerülni:

„Öltözködés közben a legszomorúbb, legcsüggesztőbb gondolatok gyötörték. Sártengernek látta a nagyúri világot: aki a lábát belemártja, nyakig merül benne.”

Sőt, tovább is megy: „- Itt csak hitvány bűnöket követnek el! – dörmögte. – Vautrin különb ezeknél.”

Mégis visszamegy Nucingennéhoz, immár báli öltözékben, Delphine csak ekkor kérdezi meg, hogy mi van az apjával, és megígéri, hogy ápolni fogja. De majd csak a bál után…

A bál méltó Beauséant vikomtnéhoz: minden képzeletet felülmúló pompa és gazdagság, ötszáz hintó fénye világítja meg a villa környéket, a kapuban csendőrök állnak, mindenki ott van, aki számít Párizsban, arisztokraták, miniszterek, nagykövetek.

Persze a többség inkább azért jött, hogy lássa Párizs egyik nagy asszonyának bukását, azaz, hogy hogyan viseli Beauséant-né azt, hogy Ajuda márkit elhagyta.

A vikomtné már tudja, hogy Ajuda márki nem jön el a bálra, de nem hagyja, hogy látszódjon rajta a boldogtalanság. Mindenkit üdvözöl, fogadja a társaság hódolatát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..