Balzac – Goriot apó – Olvasónapló

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

December elején Rastignac két levelet kap, egyet az anyjától, egyet pedig a húgaitól. És megkapja a kért összeget is, anyjától az 1200 frankot, a két lánytól pedig összesen 300-at.

A családtagok nem írják meg, hogy milyen komoly lemondással járt számukra a pénz előteremtése, de Rastignac kiérzi a sorok közül. Ez csak még jobban megerősíti őt abban, hogy jól használja fel a pénzt, sikereket érjen el, és ezzel viszonozni tudja a családja erőfeszítéseit.

Hősünknek tehát most van 1500 frankja, amivel elindulhat, hogy meghódítsa Párizst. Az első és legfontosabb dolog, hogy azonnal szabót fogad és igényes ruhákat csináltat magának.

Éppen a Vauquer-ház szalonjában ülnek a ház lakói, köztük Rastignac is, amikor egy futár beállít a kész ruhákkal. Mindenki ámulva és sóvárogva nézi, ahogy Rastignac lazán kifizeti az öltönyök árát.

Ez nem kerüli el Vautrin figyelmét sem, aki azonnal rátapint a lényegre, amikor kijelenti, hogy a család bizony „eret vágott” magán, hogy Rastignac-nak pénzt küldhessen.

Annak ellenére, hogy Vautrinnak igaza van, a stílus, ahogy előadja, nem tetszik Rastignac-nak, egy pillanat műve és összeszólalkozik a két ember, és innen már csak egy lépés, hogy párbajra hívják egymást.

Kimennek a penzió udvarára, ahonnan Vautrin még fel akar menni a szobájába a pisztolyaiért. A lépcsőn azonban Victorine kisasszonnyal fut össze, aki aggódva kérdezi, hogy ugye nem akarja megölni Rastignac-ot.

Vautrin rögtön észreveszi, hogy Victorine-nak tetszik Rastignac, és hirtelen egy terv körvonalazódik benne:

„-Ez már egészen más! – kiáltott fel ingerkedve, úgy, hogy a szegény lány elpirult. – Tetszik magának az a fiatalember? Adott egy ötletet, szép kislány. Boldoggá teszem mindkettőjüket.”

És Vautrin nem a pisztolyokért megy, hanem visszatér az udvarra Rastignac-hoz, leülteti és beszélni kezd.

Vautrin monológja hosszú-hosszú oldalakon keresztül tart, és sok mindent megtudunk belőle erről a különös férfiről és terveiről:

Vautrin azzal kezd, hogy meglepően sokat tud Rastignac-ról. Ismeri a családi körülményeit, tudja, hogy pénzt kért az anyjától és húgaitól, hogy távoli rokona Beauséant-nénak, azzal is tisztában van, hogy Rastignac már belekóstolt a párizsi élet gyönyöreibe, és feltett célja, hogy bekerüljön az elitbe.

Vautrinról pedig megtudjuk, hogy kegyetlen, hideg, számító ember, nem is titkolja, hogy ölt már embert és ez semmilyen lelkiismereti problémát nem okoz neki. A saját törvényei szerint élő férfi, aki hatalmas életismerettel rendelkezik, pontosan átlátja a francia társadalmat és működését, ennek megfelelően végtelenül cinikus.

Nézete szerint becsületességgel és jóakarattal semmire sem lehet vinni, törtetni, gázolni kell ahhoz, hogy az ember előbbre jusson.

Felvázolja Rastignac lehetőségeit is, már ami a tanulást illeti. Ha Rastignac becsületesen tanul, és utána lelkiismeretesen dolgozik, akkor sem fog soha annyi pénzt keresni, mint amennyit szeretne, vagy amennyire igénye lenne. Az előre jutáshoz mindenképpen csalnia, vesztegetnie, törvényt szegnie kell.

Vautrin célja, hogy egy ültetvényt és rabszolgákat vásároljon Amerikában, ott akar letelepedni. Ehhez viszont nincs elég tőkéje.

Ezért egy ajánlatot tesz Rastignac-nak: hozzásegíti őt egy millió frankhoz, cserébe ebből kér 200 000 frankot, amiből meg tudja venni az ültetvényt.

Rastignac értetlenkedik, de persze nem utasítja el elsőre a dolgot, kérdés, hogy hogyan juthat ő egymillió frankhoz?

Vautrin szerint a dolog egyszerű: keresnie kell egy olyan lányt, aki tudtán kívül hatalmas vagyon örököse. Érje el, hogy a lány beleszeressen, aztán vegye el feleségül, és ha a lány megörökli a milliókat, akkor már nyert ügye van.

Rastignac szerint ez azért nem olyan egyszerű, mert tapasztalatai szerint Párizsban nem olyan sok vagyonos hajadon rohangál, de Vautrin rámutat, hogy itt van egy a közvetlen közelében: Victorine Taillefer kisasszony.

Rastignac viszont úgy tudja, hogy Victorine-t kitagadta az apja, tehát egy fillére sincs.

Vautrin ezek után vázolja ördögi tervét: való igaz, hogy Victorine-nal nem álló szóba az apja, az öreg Taillefer, aki egyébként Vautrin szerint ritka nagy gazember. Bankár, aki vagyonát még a forradalom alatt alapozta meg azzal, hogy megölte egyik barátját.

Az öreg célja, hogy minden vagyonát a fiára hagyja. Ha viszont ez a fiú hirtelen elhalálozna, azaz az öreg Taillefer örökös nélkül maradna, akkor rögtön eszébe jutna a lánya, visszafogadná, és mindenét ráhagyná.

Vautrin közli, hogy ő vállalja a Sors/Gondviselés szerepét: van egy barátja, aki híres párbajozó, el tudja intézni, hogy összeakaszkodjon Taillefer fiával, és párbajban megölje.

Rastignac-nak addig annyi feladata lenne, hogy udvaroljon Victorine-nak, jegyezze el, utána Vautrin barátja megöli a lány tesvérét, mire az apa a lányra (és ezzel Rastignac-ra) hagyja a vagyonát.

Ördögi terv, és Rastignac alapvetően tiszta lelke vissza is riad ettől az egésztől, kapásból elutasítja Vautrin ajánlatát.

Vautrin számít erre, de bele is lát Rastignac lelkébe, tudja, hogy az ifjúnak csak egy kis idő kell, mert a lehetőség, amit felvázolt neki, az túlságosan csábító lesz a számára. Két hetet ad neki a döntésre.

Vautrin távozása után Rastignac elgondolkozik a dolgon: továbbra is undorítónak tartja, hogy szerelmet hazudjon Victorine-nak, és a testvére meggyilkolásán keresztül jusson vagyonhoz.

Viszont hirtelen eszébe jut, hogy Beauséant-né szinte ugyanezt mondta neki, csak szebb szavakkal: környékezze meg Nucingennét, hazudjon neki szerelmet, és ennek segítéségével bejuthat a párizsi társaságba.

Tulajdonképpen nem sok különbség van a két verzió között, így is úgy is hazugsággal van kikövezve a felemelkedéshez vezető út.

Rastignac hirtelen úgy dönt, hogy ő nem fog hazudni, hanem az erény útját választja. Ezzel csak az a probléma, hogy éppen döntésre jut, amikor érkezik a szabója az új öltönyeivel.

Rastignac felpróbálja őket, és bizony nagyon csinosan néz ki, majd amikor sétára indul Párizsban, akkor észreveszi, hogy a szép ruháknak köszönhetően sok hölgy szeme megakad rajta. Ezzel pedig el is dőlt az erényesség kérdése: a külsőségek, a vagyon és a pompa lehetősége túl csábító Rastignac számára, hogy lemondjon róla, bár azt szilárdan eltökéli, hogy nem azt az utat választja, amit Vautrin felkínált neki.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .