Balzac – Goriot apó – Olvasónapló

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

És valóban, Beauséant-nénál tényleg látogató van, egy Ajuda-Pinto márki nevű portugál főnemes személyében, és igen, a márki valóban a vikomtné szeretője.

Kapcsolatuk három éve tart, de van egy kis bökkenő, mivel Ajuda-Pinto márki éppen házasodni készül, egy Rochefie nevű kisasszonnyal jár jegyben.

A probléma, hogy a tervezett és rohamosan közelgő házasságról a párizsi elit körében már mindenki tud, kivéve természetesen Beauséant-nét. A párizsi nemesasszonyok éppen annyira unatkoznak, mint amennyire gazdagok, éppen ezért főműsoridőben gyártják a rosszindulatú pletykákat, és legfőbb mulatságuk az irigykedés.

Mivel pedig Beauséant-né Párizs legszebb és legdivatosabb hölgye, éppen ezért nagyon sok irigye van, akik örömmel látnák a megszégyenülését, pont ezért nem mondja el neki senki, hogy a szeretője házasodni készül, azaz tulajdonképpen elhagyja őt. Ez pedig sokat elárul a párizsi elit romlottságáról.

Rastignac szerencsétlenségére pedig pont aznap érkezik látogatóba a vikomtnéhoz, amikor a portugál márki be akarja jelenti, hogy elhagyja az asszonyt, mert megnősül.

Rastignac persze erről mit sem tud, megjelenése pedig tökéletes ürügy arra, hogy Ajuda-Pinto tovább halogassa a bejelentést, és inkább gyorsan távozik, abban bízva, hogy a vikomtné majd máshonnan megtudja a hűtlenségét.

Rastignac tehát két látogatást ejt meg aznap, és mindkettő – akaratán kívül ugyan – rosszul sikerül.

Hősünk azonban tanult az előző hibából, és most őszintén megmondja, a vikomtnénak, hogy aznap már Restaud-nénál volt látogatóban, de ott valamilyen hibát követett el. Azt kéri az unokanővérétől, hogy segítsen neki, mondja el, hogy hol hibázhatott.

A beszélgetést váratlan látogató zavarja meg, egy bizonyos Langeais hercegasszony érkezik. A két hölgy bensőségesen üdvözli egymást, látszik, hogy nagyon jó barátnők.

Legalábbis Rastignac ezt gondolja, de hamar kiderül, hogy mint Párizsban minden, ez is csak a felszín. Langeais hercegasszony ugyanis bűbájosan beszélgetve bár, de végül is elmondja Beauséant-nénak, hogy Ajuda-Pinto márki nősülni készül, sőt, másnap fogják hivatalosan bejelenteni az eljegyzést.

Vagyis a két nő barátsága csak mézesmázos felszín, valójában halálos ellenségek, akik élvezetüket lelik abban, ha virágnyelven bár, de a másik számára rossz hírt adhatnak át.

Beauséant-nét természetesen villámcsapásként éri „barátnője” közlése, de nem engedheti meg magának, hogy látszódjon rajta a megrendültség, hiszen az a párizsi társaságban a gyengeség jele. Viszont azonnal elhatározza, hogy minden eszközzel megpróbálja majd megakadályozni a házasságot.

Most viszont inkább Rastignac-hoz fordul, és tudni akarja, hogy milyen hibát követett el a Restaud-házban, bár inkább csak azért kérdezi, hogy elterelje a beszélgetést portugál kedvese hűtlenségéről.

És Rastignac elmeséli látogatását Restaud-éknál. Arra már magától is rájött, hogy hibázott, amikor bedobta Goriot nevét, csak éppen azt nem tudja, hogy ez miért volt hiba. A két nő pedig felvilágosítja, és így végre az olvasó is többet megtudhat Goriot apóról.

Goriot a francia forradalom alatt szedte meg magát búzakereskedelemből, mivel akkoriban a harcok és a gazdasági válság miatt hiány volt kenyérből. Goriot-nak pedig volt érzéke az üzlethez, tudta, hogy honnan lehet alapanyagot szerezni, amit aztán többszörös haszonnal tudott értékesíteni, és ez mesésen gazdaggá tette.

Goriot tehát rámenős és kegyetlen volt az üzleti életben, volt viszont két gyengéje, mégpedig a két lánya: Anastasie és Delphine. Rajongásig imádta a két lányt, és teljesen elkényeztette őket, a lányok bármit megkaphattak, amit akartak.

Ez vezette Goriot-ot a lányok kiházasításánál is. Mivel ő nem volt nemes, ezért mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lányok nemes férjet találjanak magukat.

Ez többé-kevésbé sikerült is, mivel Anastasie a francia ősnemes, Restaud gróf felesége lett, míg Delphine az iszonyatosan gazdag bankáré, Nucingené.

Goriot nagyon komoly hozományt is biztosított a lányainak, fejenként kb öt-, hatszázezer frankot adott nekik, saját magának pedig csak évi tízezer frank körüli évjáradékot tartott meg.

Később kiderül, hogy ez a pletyka nem teljes igaz, Goriot ugyanis ennek a duplájával, fejenként nyolcszázezer frankkal házasította ki a lányait.

Goriot abban bízott, hogy öreg korára majd a lányai befogadják, hol az egyiknél, hol a másiknál tölti majd az idejét.

És ez az, ami nem jött be Goriot-nak, ugyanis elkényeztetett lányai fokozatosan megtagadták az apjukat. Goriot ugyanis nem volt nemes, tehát a nemesi társaságban való forgolódáshoz szükséges neveltetése is hiányzott.

És bár a lányait úgy neveltette, hogy azok megállják a helyüket a párizsi nemesi elitben is, a lányok viszont elkezdték szégyellni az apjukat. Ehhez jöttek még a férjek is, Restaud és Nucingen, akiket szintén csak addig érdekelt Goriot, amíg az hozzájuk nem adta a lányokat (és a hozományt), utána azonban éreztették feleségükkel, hogy az apjuk nem kívánatos személy.

Így a következő két évben Goriot fokozatosan kiszorult a lányai villáiból. Eleinte még meghívták az estélyekre, aztán már csak olyankor, amikor a lányok egyedül voltak, később már akkor sem.

Goriot tehát minden pénzét a lányainak adta, és cserébe csak annyit akart volna, hogy a lányok közelében lehessen, de azok szégyellték az apjukat és fokozatosan eltávolodtak tőle.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lányok házasságai végül nem bizonyultak boldognak, így végül mindketten a párizsi szokás szerint szeretőt tartanak.

Rastignac teljesen elképed a történet hallatán, ne feledjük, ő – még – naiv és fiatal, nem ismeri a párizsi élet mélységeit. Felháborítónak tartja, hogy a lányok megtagadták az apjukat, ráadásul ő ugye személyesen is ismeri Goriot-t, tudja, hogy milyen szelíd emberről van szó.

Goriot, Delphine és Anastasie történetének nagy részét Langeais hercegné meséli el, teljesen és tökéletesen szenvtelenül, látszik, hogy őt különösebben nem hatja meg a dolog. Leginkább azért, mert az ő szemében a két Goriot-lány továbbra is csak polgárleány maradt attól, hogy a beházasodott a párizsi elitbe.

És Langeais hercegné kimond egy nagy igazságot ezzel a párizsi elittel kapcsolatban: „A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.”

A hercegné hamarosan távozik, de még egy utolsó azért odaszúr Beauséant-nénak, akinek ez újra eszébe juttatja portugál kedvese hűtlenségét.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..