Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Másnap délután Rastignac csinosan felöltözik, hogy látogatást tegyen Restaud grófnőnél, elvégre meghívást kapott tőle, bár pontos időpont nem hangzott el a bálon.
Restaud-né pompás villájának udvarán egy elegáns kétkerekű fogatot lát, gyönyörű lovakkal, nyilvánvaló, hogy a grófnőnél már van valaki látogatóban.
Ez rosszul érinti Rastignac-ot, annál is inkább, mert neki arra sincs pénze, hogy kocsit fogadjon, a villához is gyalog ment.
Rastignac ennek ellenére bejelenti magát a grófnőnél, de kínosan sokat kell várakoznia a bebocsátásra. Közben véletlenül szemtanúja lesz annak, hogy Goriot apó van éppen a grófnőnél. Tehát valamilyen kapcsolat tényleg van az elszegényedett tésztagyáros és Restaud grófnő között.
Ebben a pillanatban egy elegánsan öltözött fiatalember ront ki a grófnő szalonjából, nyilvánvalóan övé a drága fogat a ház előtt, és közli a lakájjal, hogy elmegy, nem vár tovább a grófnőre.
Ekkor érkezik meg végre Restaud grófnő is, aki Maxime-nak szólítja a Rastignac számára ismeretlen fiatalembert, és abból a pillantásból, hogy ránéz, Rastignac rögtön megérti, hogy az asszony fülig szerelmes Maxime-ba.
A grófnő meglátja Rastignac-ot is, és ahogy üdvözli, abból Rastignac kiérzi, hogy nem jó időben érkezett, terhére van a grófnőnek.
Rastignac azonnal heves gyűlöletet érez Maxime-mal szemben, több okból is. Egyrészt azért, mert a grófnő szemmel láthatóan kedveli a fiatal és nagyon jóképű nemest, másrészt az is látszik Maxime öltözékén, hogy mérhetetlenül gazdag.
Rastignac tudja, hogy most az lenne a legillendőbb, ha távozna, de mégis inkább marad, és amikor a grófnő és Maxime bevonulnak a szalonba, akkor utánuk megy.
Kellemetlen, kínos szituáció ez, a grófnő és Maxime éreztetik Rastignac-kal, hogy semmi keresnivalója ott, Rastignac számára pedig világos, hogy Maxime a grófnő szeretője, és az asszony rajongva imádja az elkényeztetett, beképzelt fiatal nemest.
A helyzet tovább bonyolódik, amikor nyílik az ajtó, és egy férfi lép be rajta, akit a grófnő a férjeként, Restaud grófként mutat be, ráadásul Restaud gróf melegen üdvözli Maxime-ot.
Rastignac ugyanis – ekkor még – nincs tisztában a korabeli Párizs nemesi szokásaival.
Jellemző a korszakra, hogy a nemesség nem szerelmi házasságokat kötött, hanem vagyon és rang alapján házasodtak.
Éppen ezért teljesen elfogadott volt, hogy a házastársak elnézték egymásnak, ha párjuk máshol, másvalakinél kereste a szerelmet. A férj tisztában volt vele, hogy feleségének szeretője van, sőt, személyesen is ismerte az éppen aktuális lovagot, és a feleség is pontosan tudta, hogy férjének kivel, melyik színház táncosnőjével, vagy melyik másik szépasszonnyal van kapcsolata éppen.
Voltak persze bizonyos íratlan szabályok, amiket illett betartani, de ha ezeket a felek nem szegték meg, akkor az előkelő párizsi társaság is szemet hunyt, sőt, természetesnek vette az ilyen kapcsolatokat.
Simán előfordult, hogy a házaspár a hölgy lovagjával hármasban ment színházba, majd amikor elfoglalták a páholyukat, akkor a férj udvariasan kimentette magát, magára hagyta a feleségét a szeretőjével, ő pedig átment egy másik páholyba, ahol meg a saját szeretője várta.
A kínos helyzet akkor enyhül némileg, amikor Restaud-né végre bemutatja Rastignac-ot a férjének és ezzel Maxime-nak is. Mihelyt kiderül, hogy Rastignac bárói családból származik, és Beauséant vikomtné rokona, akkor Restaud gróf és Maxime is feloldódnak.
Restaud gróf rögtön a nemesi családok szerteágazó rokonságáról kezd mesélni, és hamar találnak közös ismerősöket a Restaud és a Rastignac család között.
Elmélyült beszélgetésüket kihasználva Restaud-né és Maxime távozni akarnak, de Restaud nem hagyja. Érthető módon Maxime erre megsértődik, és mivel az ő kedve elromlik, ez elrontja a grófnő kedvét is.
Rastignac-nak már rég távoznia kellett volna, „De a furfangos diák szellemeskedett Restaud úrral, hízelgett neki, vagy vitákba bonyolította, pusztán azért, mert hogy még láthassa a grófnét, és kiszimatolhassa, miféle összeköttetésben áll Goriot apóval. Rejtély volt előtte ez az asszony, aki nyilván szerelmes Maxime-ba, ujja körül forgatja a férjét, s ráadásul titkos kapcsolatot tart az öreg tésztagyárossal.”
Maxime végül sértetten elmegy, Rastignac pedig egyedül marad a Restaud házaspárral. Ekkor azonban a fiatalember súlyos hibát követ el, bár nem szándékosan.
Nyíltan rákérdez ugyanis arra, hogy kicsoda Goriot apó, akit nemrég látott elmenni a grófnőtől. A szoba levegője azonnal megfagy, Restaud gróf korábbi nyájasság eltűnik.
Rastignac érzi, hogy hibázott, de nem tudja, hogy miben és hol, jobbnak látja viszont, ha most már elköszön.
Távozása után a gróf közli Maurice inassal, hogy a későbbiekben akárhányszor próbál meg bejutni Rastignac a házba, mindig azt kell neki mondani, hogy a gróf és grófnő nincsenek otthon.
Rastignac-nak tehát sikerült magát kigolyóznia a Restaud házból – bár ő erről még nem is tud – pusztán azzal, hogy megemlítette a Goriot nevet. Nyilvánvaló tehát, hogy Goriot apót ismerik a házban, mint ahogy az is, hogy nem szívesen látott vendég, de az továbbra sem derül ki, hogy a grófnő milyen viszonyban van Goriot-val, most akkor tényleg a szeretője, vagy a lánya?
Rastignac-ot természetesen elkedvetleníti a dicstelen távozás a Restaud-házból, több okból is: kiderült, hogy az általa annyira rajongott Restaud-nénak bizony már van szeretője – Maxime – és szemmel láthatóan fülig szerelmes a nyalka ifjúba. Másrészt az is egyértelmű, hogy Maxime anyagi lehetőségeivel Rastignac nem versenyezhet, tehát arra is vajmi csekély esélye van, hogy kiüsse Maxime-ot a grófnő kegyeiből.
Ráadásként azt is tudja, hogy hibát követett el azzal, hogy szóba hozta Goriot apót.
Rastignac végül úgy dönt, hogy ha nem látják szívesen a Restaud-házban, akkor elmegy Beauséant vikomtnéhoz, elvégre távoli unokanővére korábban is kedves volt hozzá.
Úgy látszik azonban, hogy Rastignac-nak aznap nincs szerencséje, ugyanis Beauséant-né villája előtt is hasonlóan elegáns kocsi várakozik, mint amilyen Maximé volt a grófnő háza előtt.
Rastignac hirtelen felismeri, hogy Párizsban aligha talál olyan szépasszonyt, aki már ne lenne foglalt, vagyis ne lenne szeretője.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!