A tartalom nagyon röviden, címszavakban, izé… mondatokban: (Részletes olvasónapló itt)
-
-
- Federigo Alberighi, a gazdag lovag, szerelmes a férjezett monna Giovannába, akit hidegen hagy a firenzei nemes szerelme.
- Federigo elszegényedik, kénytelen utolsó megmaradt birtokára, Campiba költözni, ahol kedvenc sólymával tölti az idejét.
- Meghal monna Giovanna férje, végrendeletében vagyonát közös fiukra hagyja, a fiú halála esetére pedig feleségére, Giovannára.
- Giovannának is van birtoka Campiban, ahol a nyarat tölti a fiával. Véletlenül éppen szomszédos Federigóéval.
- Giovanna fia és Federigo összebarátkoznak, a fiút nagyon érdekli a solymászat, tetszik neki Federigo sólyma.
- Giovanna fia megbetegszik, az asszony bármit megtenne a gyógyulásáért. A fiú Federigo sólymát akarja.
- Giovanna elmegy Federigóhoz, hogy elkérje a sólymot. Federigo megvendégeli az asszonyt, de mivel szegény, így csak a sólymát tudja feltálalni ebédre, anélkül, hogy Federigo tudná, miért is jött Giovanna, és anélkül, hogy Giovanna tudná, éppen a sólymot eszi.
- Miután megebédelték a sólymot, Giovanna előadja, hogy Federigo kedvenc madarát szeretné elkérni beteg fiának.
- Federigo szomorúan vallja be, hogy éppen a súlyom volt az ebéd. Giovanna hazamegy.
- Giovanna fia meghal.
- Giovannának bátyjai nyomására újra férjhez kell mennie. Az asszony emlékszik Federigo önzetlenségére, ahogy kedvenc madarát feláldozta az ő ebédje kedvéért, ezért férjhez megy Federigóhoz.
- Federigo tehát végül az imádott asszonyt és a vagyont is megkapta.
-
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!
Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!
Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.
Kedves Gábor!
Köszönöm a véleményed és a kiegészítést! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
Egyébként szép munka, gratulálok!
Kedves Büki Bernadett!
Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
További jó munkát!
Kedves Büki Bernadett!
Nemes feladat, nagy kihívás 🙂
Üdv:
Zsiráf