A kommentek között gyakran felmerülő kérdés az Egri csillagok címének és a részek címeinek jelentése, értelmezése. Mivel pedig az Olvasónaplopó igyekszik reagálni az igényekre, ezért a mostani bejegyzésben ezt a témakört fogjuk egy kicsit körbejárni.
A tankönyv(ek) vonatkozó fejezeteinek áttanulmányozása után azt mindenki tudja, hogy Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe, mintegy menekülésként a budapesti zsúfoltság és nyüzsgés elől. Ezt nem is igen titkolta – mármint a menekülést –, ezért már a hozzá látogatóba érkező barátai, kortársai ráragasztották az „egri remete” nevet.
Ez azért nem teljesen volt igaz, mert Gárdonyi nem szakított meg minden kapcsolatot a pesti irodalmi körökkel és úgy általában a külvilággal, nagyon is követte az eseményeket, bár tény, hogy a név jól hangzott.
Az életrajzból azt is tudni lehet, hogy az egri évek végül az író legtermékenyebb időszakának bizonyultak, és itt született az Egri csillagok című regénye is, ami először 1899-ben jelent meg, akkor még folytatásokban, majd pedig 1901-ben könyv alakban.
Gárdonyi nagyon komolyan készült és felkészült a regény írására. Aprólékos kutatásokat végzett mind a XVI. századi magyar történelemmel kapcsolatban, mint a korszak török világára vonatkozóan, sőt, még egy törökországi körutat is tett, hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni a regény helyszíneit, az embereket, épületeket, szokásokat.
Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Gárdonyinak komoly fejtörést okozott nem csak a regény címének kitalálása, de a cselekmény elindítása is. Mindkettőre több változata is született, sőt, ami a kezdést illeti, eleinte annyira nem tudott mit kezdeni a problémával – Hogyan kezdődjön a regény? –, hogy egy kis időre félre is rakta a készülő kéziratot, hátha akkor kicsit leülepednek a dolgok.
Az eredeti kezdés szerint egyébként a regény azzal indult volna, hogy Jumurdzsák elrabolja Bornemissza Jancsit, Gergő és Vicuska fiát. Azaz igazi in medias res, a dolgok közepébe vágó kezdés lett volna, de Gárdonyi sehogy sem tudott ezzel kibékülni.
Végül rájött, hogy célszerűbb, ha Bornemissza Gergely egész életét írja meg a kisgyermekkortól Eger ostromáig, így végül a szerkezet lineáris lett, azaz időben egyenesen halad előre.
Ugyanígy a regény végső címének kitalálása is sok időt vett igénybe, és a különböző címváltozatok jól mutatják azt a fejlődési ívet, ahogy Gárdonyi végül eljutott az Egri csillagokig. A regénycímeken való agyalás egyébként nem volt hiábavaló, mert a lehetséges változatok közül kettő is bekerült végül a könyvbe, egy-egy rész címeként.
Gárdonyi eredetileg a következő regénycímeken gondolkozott: Gergő diák, Holdfogyatkozás, Hol terem a magyar vitéz?, Török gyűrű, Hold és csillagok.
A második és harmadik változat került be végül az elkészült műbe, mint az ötödik és első rész címe.
A regény címének értelmezése
Gárdonyi zsenije villan meg abban, hogy művének végül egyszerű, de mégis sokatmondó címet adott: Egri csillagok
Gondolom az „Egri” túlságosan sok magyarázatra nem szorul, hiszen a regény legfontosabb része az 1552-es egri török ostrom leírása, elmesélése. A regény szinte minden korábbi eseménye erre szolgál, ezt készíti elő, a cselekményszálak úgy bonyolódnak, hogy minden fontosabb szereplő végül Egerben, az ostrom alatt gyűljön össze.
A csillag pedig mindig is kedvelt jelképe volt a magyar irodalomnak, és hát úgy általában a költészetnek. Általánosan elfogadott nézet, hogy a címben szereplő csillagok az egri várvédő hősökre utalnak, akiknek emléke tetteiknek köszönhetően fényesen ragyognak az égen.
Mármint átvitt értelemben persze, és innentől tulajdonképpen beindulhat az ember fantáziája, ezt a jelképet/metaforát elég szépen és sokféleképpen ki lehet fejteni.
A fenyegető török vészt, a török hódítást, az iszlám erőszakos terjesztését tekinthetjük a fekete, sötét égboltnak, amin fényesen ragyognak a csillagok, vagyis az egri várvédők, akik végül minden előzetes esélytelenségük ellenére állították meg a török sereget.
Minél sötétebb az ég, azaz minél fenyegetőbb a török veszedelem, annál fényesebben ragyognak a csillagok, tehát annál nagyobb hősiesség, bátorság, kitartás kell(ett) a győzelemhez.
A csillagok az egri hősök, akik tetteikkel, győzelmükkel kiérdemelték, hogy a magyar történelem egén ragyogjanak.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a csillag szót tulajdonképpen ma is használjuk, csak éppen „angolosítottuk” egy kicsit. A csillag angolul star, amit mi is használunk sztár-ként: mozisztár, címlapsztár, szárszakács stb.
Ebben az értelemben a sztár olyan valaki, aki kiemelkedőt alkotott, vagy kiemelkedően népszerű, bár manapság a kettő nem feltétlenül fedi egymást.
A csillag motívum egyébként több helyen is megjelenik a regényben, Jumurdzsák talizmánján ugyanúgy megtalálható, mint Beske, a cigányasszony, Dobónak és Gergelynek mondott jóslataiban.
A részek címeinek értelmezése:
Első rész: Hol terem a magyar vitéz?
Ez a cím egyértelműen Gergelyre utal, akinek sorsát gyermekkorától egészen az egri ostrom végéig követhetjük nyomon.
És zárójelben jegyezzük meg, hogy Gárdonyi kegyesen bánik Gergellyel – és a mindig pozitív végkifejletre számító Olvasóval is –, mert az már nem derül ki a regényből, hogy Gergely végül pár évvel később török fogságba esik, és bizony felakasztják. Ugyanakkor Gárdonyi zsenije megint megcsillan, amikor Gergely későbbi sorsát mégis beleszövi a regénybe a korábban már említett jóslatok formájában, amiből az élesebb szemű Olvasó azért kitalálhatja, hogy mi fog Gergellyel történni.
Az első rész címe tehát Bornemissza Gergely, a kis jobbágyfiú vitézzé válására utal, de magát a címet lehet tágabban is értelmezni.
Azaz nem csak és kimondottan Gergelyről van itt szó, a cím arra is utal, hogy bárkiből lehet vitéz, ha jó helyen van jókor és kellően bátor.
Vagyis a vitézség, a hősiesség nem kötődik egy bizonyos társadalmi réteghez, tehát nem lehet azt mondani, hogy pl. csak nemesi származási fiúkból lehetnek vitézek és hősök.
A cím azt sugallja, hogy a hősök bárhol és mindenhol „megteremnek”, és „csak” lehetőség, bátorság, kitartás és kis szerencse kell ahhoz, hogy valaki hősség, vitézzé váljon.
Hiszen Gergely túlságosan sok izgalomra nem számíthatott az életében a Jumurdzsákkal és Dobóval való találkozás előtt.
Egy eldugott zsákfaluban élő jobbágyfiú, aki jó eséllyel az egész életét ebben a minőségben élte volna le, a földeken való mindennapi munkával és a megélhetésért való küzdéssel teltek volna a napjai.
Ez azonban egy pillanat alatt változott meg, amikor Gergelynek volt kellő bátorsága megszökni a töröktől. Ezzel a tettével több fontos ember figyelmét is felhívta magára: Dobóét, Cecey-ét, Gábor papét, sőt később Török Bálintét is.
Ezzel pedig Gergely esélyt kapott egy jobb életre, hogy tanulhasson, fejleszthesse magát, világot láthasson, vitéz lehessen. Persze ehhez az is kellett, hogy Gergely felismerje ezt az esélyt és élni is tudjon vele.
Az első rész címe tehát arra utal, hogy vitéz bárhol teremhet, akár még egy Mecsekben eldugott kis faluban, egy parasztfiú személyében is.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A kommentek között és privát üzenetekben is gyakran előkerülnek, az „Elég, csak a filmet megnézni?” vagy a „Mi a különbség a film és a könyv között?” típusú kérdések.