Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Tizedik ének: Dolón elfogása.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

Aznap éjszaka a görög tábor nagy része mélyen alszik. Vezetőjüket, Agamemnónt azonban álmatlanság gyötri, nem tud pihenni.

Agamemnón tényleg azt hitte, hogy elég lesz csak felajánlani a jóvátételt Akhilleusznak és az visszatér a harchoz. Nem is gondolt rá, hogy mi lesz akkor, ha Akhilleusz nemet mond.

Most pedig komoly bajban van, hiszen neki kellene kitalálnia, az emberei tőle várják, hogy hogyan kerekedjenek a trójaiak fölé.

Agamemnón azzal is tisztában van, hogy nem talál ki valamit, az hosszú távon akár a hatalmát, hatalmi helyzetét is veszélyeztetheti a görögségen belül, hiszen a vitézek csak olyan embert követnek, akit tisztelnek is-. Márpedig csak olyan embert tisztelnek, aki győzelemre vezeti őket.

Agamemnónnak azonban semmilyen ötlete sincs, ezért elhatározza, hogy az éjszaka közepén felkeresi az öreg Nesztórt, hátha közösen ki tudna találni valamit.

Ugyanebben az időben Meneláosz sem tud aludni, bár ő más okból. Meneláoszt azért gyötri az álmatlanság, mert félti a görögöket, lelkiismeret furdalása van, amiért annyi hős hal meg nap mint nap csak azért, hogy az ő személyes ügye miatt kirobbant háborút megnyerjék.

Meneláosz éppen akkor ér Agamemnón fekhelyéhez, mikor a király indulni készül Nesztórhoz.

Agamemnón elküldi Meneláoszt, hogy keltse fel Mérionészt és Idomeneuszt és megegyeznek abban, hogy a falakhoz kirendelt őröknél találkoznak. Agamemnón pedig indul Nesztórhoz.

Nesztór a sátra előtt pihen, amikor Agamemnón hívja, hogy menjenek az őrökhöz. Így is tesznek, út közben még felébresztik, Diomédészt, Odüsszeuszt és Aiászt is.

Végül az görgök őröknél összegyűlnek a görög sereg legfontosabb vezetői. Ekkor Nesztór teszi fel a kérdést, van-e olyan bátor vitéz közöttük, aki hajlandó lenne kikémlelni a trójaiak táborát.

Nesztór ötletét először néma csend fogadja, senkinek sincs kedve jelentkezni a veszélyes feladatra. A kínos hallgatást végül Diomédész töri meg, ő hajlnadó elvállalni a kémkedést, de nem egyedül, csak akkor megy, ha társa is akad.

A jég megtörik, így, hogy nem egyedül kell menni, már több jelentkező is akad: a két Aiász, Mérionész, Meneláosz, Odüsszeusz, sőt maga Agamemnón is.

Nesztór végül azt mondja, hogy Diomédész válassza ki azt a harcost, akivel menni akar. Diomédész pedig Odüsszeuszt választja. A két hős felfegyverkezik, majd nekivág az éjszakában, hogy a hullákkal borított csatamező keresztül a trójai táborhoz osonjon.

Ezalatt azonban a trójaiak sem alszanak, Hektór is gyűlést hívott össze, ahol szintén önkéntest keres, aki kikémlelné a görögöket. Hektór arra kíváncsi, hogy a súlyos csapást szenvedett görög sereg vezetői mire készülnek: folytatni akarják-e a harcot, vagy esetleg készülődnek a hazatérésére.

A trójaiak között csak egyetlen harcos vállalkozik a küldetésre: Dolón, de kemény feltételt szab. Elvállalja a feladatot, de cserébe azt kéri Hektórtól, hogy övé legyen Akhilleusz szekere és harci lovai. Hektór természetesen belemegy a dologba, hiszen ő nem veszíthet semmit.

Dolón erre felfegyverkezik és elindul a görög tábor felé. Szerencsétlenségére pont arra megy, amerről Odüsszeusz és Diomédész közeledik, a két görög pedig hamarabb kiszúrja Dolónt, mint ahogy az megláthatná őket.

Odüsszeusz és Diomédész suttogva megbeszélik, hogy hagyják elmenni maguk között a trójait – bárki is legyen az és bármilyen szándékkal is közeledjen – majd lesből elfogják.

Így is tesznek, a két görög lehasal a hullák köz, Dolón pedig elmegy mellettük. A trójait azonban túl messzire hagyják eltávolodni, Odüsszeusznak és Diomédésznek futniuk kell utána. Ezt már Dolón is meghallja és bár először azt hiszi, hogy Hektór küldött valakit utána, hamar rájön, hogy az ellenség üldözi és futásnak ered.

Diomédéz egy idő után elunja a kergetőzést és dárdát dob Dolónra, szándékosan elvétve a célt: a lándzsa Dolón válla mellett suhan el és beleáll a földbe. A megzavarodva megálló Dolónt pedig most már könnyen elfogják.

Dolón bátorsága csak eddig tartott, most könyörög az életéért, mondván, hogy apja komoly váltságdíjat fog fizetni érte, h életben hagyják.

Odüsszeusz megnyugtatja, hogy egyenlőre ne foglalkozzon a halállal, inkább mondja el, hogy mi járatban van erre.

Donló pedig beszélni kezd, félelmében észre sem veszi, hogy Odüsszeusz nem ígérte meg, hogy életben hagyják.

Elmondja, hogy Hektór küldte, hogy kémlelje ki a görögöket és cserébe Akhilleusz harci szekerét és lovait ígérte.

Odüsszeusz erre elvigyorodik, majd közli Dolónnal, hogy aligha tudott volna mit kezdeni a zsákmánnyal, még ha meg is kapja, mert Akhilleusz lovaival csak maga Akhilleusz tud bánni.

Ezután kivallatják a trójait, hogy hol van pontosan Hektór tábora, milyen az őrség, hogy helyezkednek el, egyszóval olyan dolgokat kérdeznek, amik a felderítőket, a kémeket érdekelhetik.

Dolón elmondja, hogy nincsenek őrök, mert a trójaiak nem alszanak, mindenki éberen ül a tüzek körül. Csak a trójai segédcsapatok pihennek.

Dolón szerint a tábor szélén, a legközelebb ahhoz a helyhez, ahol ők most állnak, a trákok táboroznak, Rhészosz vezetése alatt.

Diomédész szerint most már mindent kiszedtek Dolónból, ami érdekes lehet, ám nem tehetik meg, hogy szabadon engedik a trójait, hiszen akkor újra ellenük harcolna, ezért egy laza mozdulattal lecsapja Dolón fejét.

Diomédész és Odüsszeusz ezután folytatja a kémkedést, a trójai táborhoz osonnak. Valóban ott találják a trákokat.

A két görög elhatározza, hogy megszerzik Rhészosz messze földön híres lovait, ami nem is tűnik lehetetlen feladatnak, hiszen az összes trák alszik.

Tehát támadásba lendülnek, Diomédész ráront az alvókra, pillanatok alatt lemészárol 12 katonát, majd magát Rhészoszt is, Odüsszeusz pedig ezalatt eloldja a harci szekértől a lovakat és azokat hajtja el.

Diomédész még azon is elgondolkodik, hogy ő egymaga elhúzza a harci szekeret, ami tele van pompás fegyverrel, de Pallasz Athéné figyelmezteti, hogy most már eleget kockáztatott, inkább menjen Odüsszeusz után, mielőtt elfogyna a szerencséje.

Pallasz Athéné beavatkozását már Apollón sem nézheti tétlenül, felébreszti Hippokónt, a másik trák vezetőt, aki hamar fegyverbe kiálltja az egész trójai sereget, de ahelyett, hogy a két görögöt üldöznék, mindenki azon szörnyülködik, hogy micsoda tettet hajtottak végre a görögök.

A menekülők még gyorsan megállnak Dolón hullája mellett, hogy vértjét és fegyvereit magukhoz vegyék, majd diadalmasan vágtatnak a parton álló hajókhoz.

Diomédészt és Odüsszeuszt üdvrivalgással fogadják a görög táborban, pláne, amikor elmesélik, hogy milyen hőstettet vittek végbe és még egy kémet is megöltek.

A két görög Pallasz Athéné oltárára helyezi Dolón véres páncélját és fegyvereit.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..