Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Hatodik ének: Hektór és Andromakhé.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

Azok az istenek tehát, akik az ötödik énekben személyesen is részt vettek a csatában, mostanra visszavonulnak: Árész és Aphrodité megsebesültek, Héra és Pallasz Athéné pedig újra az Olümposzon vannak.

A görög és trójai seregek isteni segítség nélkül maradnak, de ez persze nem befolyásolja őket abban, hogy tovább küzdjenek:

  • Nagy Aiász megöli Akamászt.
  • Diomédész megöli Axüloszt és kocsisát, Kalészioszét.
  • Eurüalosz megöli Opheltioszt, Drészoszt, Aiszéposzt és Pédaszoszt.
  • Polüpoitész megöli Asztüaloszt.
  • Odüsszeusz megöli Pídűtészt.
  • Teukrosz megöli Aretáónt.
  • Antilokhosz megöli Abléroszt.
  • Agamemnón megöli Elatoszt.
  • Léítosz megöli Phülakoszt.
  • Eurüpülosz megöli Melanthioszt.

Erre az énekre is jut egy érdekes párviadal: Meneláosz kerül szembe Adrésztosszal. Adrésztosz harci szekerét húzó paripák azonban megbotlanak egy tamariszkusz fa ágában, és Adrésztosz kiesik a kocsiból.

Meneláosz már éppen le akarná szúrni, de Adrésztosz – hőstől szokatlan módon – könyörögni kezd az életéért. Szeretné, ha Meneláosz csak fogságba ejtené és megígéri, hogy apja majd komoly kincsekért fogja kiváltani.

Meneláosz hajlana is a dologra, de ekkor megjelenik mellette Agamemnón, és emlékezteti Meneláoszt, hogy nem zsákmányolni jöttek Trójába, hanem bosszúért és leszúrja Adrésztoszt.

Agamemnón érvelése azért itt legalábbis érdekes, hiszen máshol meg azzal henceg, hogy mennyi zsákmányt ejtett már a trójai háborúban…

Ezután Nesztór buzdítja a görögöket, mondván, hogy senki ne álljon le zsákmányolni, mindenki csak gyilkolja a trójaiakat. A görög pedig kezdik lassan beszorítani a trójaiakat a várba.

Helenosz a trójai madárjós menti meg a helyzetet: felszólítja Aineiászt és Hektórt, hogy állítsák meg a trójaiak visszavonulását, mielőtt azok beérnének a várba, nyomukban a görögökkel.

Ha ez sikerül, akkor Hektór menjen Trójába és intézze el, hogy a nők vonuljanak a vár tetején lévő Pallasz Athéné szentélybe, vigyék magukkal a legdrágább kelmét, amit csak találnak és ígérjék az istennőnek 12 egyéves tulok feláldozását. Hátha akkor Pallasz Athéné az oldalukra áll, vagy legalábbis megvonja az isteni erőt Diomédésztól.

Aineiász és Hektór pedig hallgatnak a jósra, sikerül is nekik megállítani a visszavonulást, a trójaiak dühödten fordulnak szembe a görögökkel és kezdik lassan visszaszorítani őket. Hektór pedig a várba indul, hogy teljesítse Helenosz utasítását.

Közben – mintegy közjátékként – zajlik le a hatodik ének második furcsa árviadala: Diomédész kerül szembe Glaukosszal.

Diomédész el is csodálkozik, ki lehet ez a fiatal harcos, akit eddig még nem látott és aki ilyen bátran szembe mer szállni vele, az isteni erővel bíró hőssel.

Glaukosz pedig erre elmondja Bellerophontész történetét, aki kalandjai során jutott el Lükiába, ahol végül letelepedett és három fia született, akik közül Hippolokhosznak a fia Glaukosz.

Diomédész ezen előbb elcsodálkozik, majd megörül, hiszen Bellerophontész történetét ő is ismeri, sőt az járt is náluk és Diomédész nagyapja vendégül látta.

Mivel Glaukosz nagyapját megvendégelte Diomédész nagyapja, ezért Diomdész szerint még őket is köti a vendégbarátság, értelmetlen lenne tehát harcolniuk, azt ajánlja, hogy inkább keressenek másik ellenfelet maguknak.

Glaukosz természetesen belemegy a dologba, megölelik egymást, kardot cserélnek, majd ki-ki megy a dolgára.

Közben Hektór beér a trójai várba, ahol anyjával, Hekabével találkozik először, rögtön át is adja neki Helenosz, a madárjós üzenetét, hogy anyja és a trójai nők vonuljanak Pallasz Athéné szentélyébe imádkozni.

Hekabé pedig kiválasztja a legdrágább kelmét és a legidősebb trójai nőkkel a szentélybe mennek, ahol Theánó, Pallasz Athéné papnője fogadja őket. Theánó pedig imádkozni kezd Pallaszhoz, hogy vonja meg az isteni erőt Diomédésztól. Más kérdés, hogy Pallasz Athéné nem teljesíti a trójaiak kérését.

Hektór eközben Parisz keresésére indul, akit otthonában talál, amint éppen fegyvereit tisztogatja. Hektór természetesen rögtön sértegetni kezdi Pariszt, aki ahelyett, hogy a várat védené és a görögök ellen harcolna – mégiscsak miatta van az egész háború – otthon ücsörög felesége szoknyája mellett.

Parisz pedig elismeri, hogy Hektór joggal szidja és hajlandó is rá, hogy visszatérjen a csatamezőre, azt mondja, hogy Hektór induljon előre, ő, Parisz pedig követni fogja, mihelyt felveszi a páncélját.

Hektór hiszi is, meg nem is, amit öccse mond, de ott hagyja Pariszt, siet vissza a csatába, de előbb még ő is hazamegy, hogy talán utoljára láthassa feleségét, Andromakhét és fiát.

Hektór azonban nem találja a házában Andromakhét, kiderül, hogy felesége fiával együtt a várfalra ment, hogy onnan kövesse a csatát.

Hektór és Andromakhé találkozása a várfalon az Iliász egyik legszebb jelenete, nem hiába Andromakhé a hitvesi szeretet jelképe. A férjéért és fiáért, Szkamadrioszért aggódó Andromakhé könyörög férjének, hogy ne menjen vissza a csatába, az asszony nem akarja elveszíteni utolsó családtagját is.

Andromakhé apját és hét testvérét ugyanis korábban, Théba ostromakor Akhilleusz ölte meg, anyját pedig csak váltságdíjért cserébe engedte szabadon, de asszonyt később Artemisz megölte.

Hektór pedig megérti felesége félelmeit,de természetesen nem hallgathat rá, hiszen ő a trójai védelem parancsnoka, nem futhat el a harc elől, büszkesége nem engedi, hogy bárki is gyávának tartsa, akkor sem, ha – mint kiderül – Hektór pontosan tisztában van vele, hogy előbb-utóbb a görögök beveszik Tróját, „csakhogy a végzet elől, azt mondom, senkise futhat, sem hitvány, sem nemes, miután megszülte az anyja.”

A megható jelenetet Parisz érkezése szakítja félbe, aki szépségének teljes tudatában, páváskodva indul a csatába és kissé álszent módon szabadkozik Hektórnak, amiért csak késve tudott jönni.

Hektór pedig finoman oda is mondogat öccsének:

„Kedvesem, ember nincs, aki, hogyha igazszivü férfi,
téged a harc dolgában szíd, hisz bátor a szíved.
Csak gyakran renyhülsz s vonakodsz; és akkor a szívem
lelkemben szomorú, hallván, hogy szídnak erősen
téged a trójaiak, noha érted tűrik a sok bajt.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..