Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Kilencedik ének: Követség Akhilleuszhoz.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

A trójaiak a síkságon éjszakáznak, míg a görögök visszavonulnak a parton álló hajókhoz. Nagy a némaság, a gyász és az elkeseredettség a görögök között, aznap nagy veszteségeket szenvedtek, sok emberük meghalt.

Agamemnón gyűlésbe hívja a főbb vezetőket, ahol ő az első felszólaló. Elmondja, hogy bár az istenek győzelmet ígértek neki a háború előtt, most mégis úgy tűnik, hogy nem a görgök pártján állnak. Ezért azt javasolja, hogy hagyják abba a harcot és menjenek haza.

A görögök vezetők csöndben hallgatják és mérlegelik Agamemnón szavait. Ekkor Diomédész pattan fel és gyávasággal vádolja Agamemnónt.

Diomédész szónoklata egyre keményebb lesz, egyre jobban belelendül Agamemnón gyalázásába. Végül azzal fejezi be, hogy Agamemnón gyáva, ha akar, akkor menjen csak haza embereivel együtt, de Diomédész és a többi görög Trója alatt marad és addig folytatja a harcot, míg be nem veszi a várat.

Mielőtt a vita elmérgesedne és Diomédész túl messzire menne Agamemnón sértegetésében, a bölcs Nesztór veszi át a szót:

Diomédésznek ugyan igaza van, de most fontosabb dolguk is van a görögöknek, mint a beszéd: mindenki vacsorázzon meg, aztán állítsanak őröket a hajót védő fal előtti árokhoz. Ezek után majd Agamemnón hívja össze a vének tanácsát és ott döntsék el, hogy mi legyen a következő lépés.

Így is lesz, a görögök őrséget állítanak, hét görög hős vezetésével: Thraszümédész, Ialmenosz, Aszkalaphosz, Mérionész, Aphareusz, Déipürossz és Lükomédész egyenként 100 harcossal foglalja el az őrhelyét.

Összeül a vének tanácsa is, ahol Nesztór viszi a szót: ugyanazt mondja, mint korábban is már egyszer, vagyis hogy harci sikertelenségül oka az, hogy Agamemnón megsértette Akhilleuszt, amikor elkobozta a zsákmányrészét, Bríszéiszt.

Agamemnón pedig tényleg el lehet keseredve, mert most igazat ad Nesztórnak, sőt arra is hajlandó, hogy elégtételt fizessen Akhilleusznak, fel is sorolja, mit ajánl neki:

  • Hét triposzt, azaz háromlábat, azaz edénytartó állványt.
  • 10 talentum aranyat (egy talentum több mint 26 kg-ot jelent)
  • Húsz fényes tálat
  • 12 díjnyertes paripát
  • 7 válogatottan szép rabszolganőt, köztük Bríszéiszt is, és ezzel együtt Agamemnón megesküszik rá, hogy nem hált együtt a lánnyal.
  • Ezeken kívül Agamemnón a trójai bár bevétele után részesedést ajánl a zsákmányból + még a 20 legszebb trójai nőt.
  • Ráadásként Agamemnón még azt is felajánlja, hogy ha hazatérnek, akkor Akhilleusz elveheti három lánya (Khrűszothemisz, Láodiké, Íphianassza) közül azt, amelyiket akarja, és hozományként még hét város is kap.

Agamemnón nagylelkű ajándéka elismerést vált ki a vének között, Nesztór is elégedett. Küldöttséget állít össze, akik majd elmennek Akhilleuszhoz és átadják Agamemnón ajánlatát. A küldöttség tagjai: Phoinix, Nagy Aiász, Odüsszeusz, Eurübatész és Hodiosz.

A küldöttség hamarosan megérkezik Akhilleusz sátrába, Patrokloszt is ott találják. Akhilleusz megörül nekik, hiszen Odüsszeusz régi barátja, Phoinix pedig maga is mürmidon, azaz Akhilleusz csapatából való és atyai jó barátja.

Odüsszeusz előadja, hogy miért jöttek, elsorolja, hogy Agamemnón milyen kárpótlást ajánl, amiért megsértette Akhilleuszt.

Akhilleusz azonban meglepő módon nem hajlandó elfogadni a kárpótlást, nem megy vissza harcolni Trója ellen. Azt is kifejti, hogy miért nem.

Kiderül, hogy Bríszéisz  elvétele tulajdonképpen csak az utolsó csepp volt Akhilleusznál, már korábban sem értett egyet Agamemnónnak. Fő problémája a görög vezérrel az, hogy alapvetően gyávának tartja.

Akhilleusz nehezményezi, hogy míg ő összesen 31 várost vett be és fosztott ki a trójai hadjárat alatt, addig Agamemnón semmit sem csinált, ellenben a zsákmányból mindig részesedést követelt. Vagyis Akhilleusz és emberei harcoltak, kockáztattak, küzdöttek, Agamemnón pedig mindig csak a hasznot élvezte anélkül, hogy bármit tett volna.

Elsőre tehát úgy tűnik, hogy Akhilleusz hiúsági kérdést csinál a dologból, tulajdonképpen Agamemnón vezérségét kérdőjelezi meg.

Nem sokkal később azonban kiderül, hogy Akhilleuszt valójában anyja jóslata izgatja a haláláról:

„Édesanyám, az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony,
mondta, hogy engem kettős végzete vár a halálnak.
Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve,
elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem:
ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak,
elvész nagy hírem, hanem éltem hosszura nyúlik,
és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak.”
Vagyis, amennyiben Akhilleusz marad Trója alatt, akkor ott leli halálát, de (hír)neve örökre fennmarad. Ha hazahajózik, akkor hosszú, békés életre számíthat, de a dicsőség is elkerüli, az utókor nem fog emlékezni rá.

Akhilleusz tehát nem enged, nem megy vissza harcolni, ki is jelenti, hogy „mivel én még egyre haragszom”.

Ekkor A küldöttség egyik tagja, Phoinix próbálja meggyőzni, elmeséli neki, mintegy példázatként, Meleagrosz történetét, ami sokban hasonlít Akhilleuszéhoz, de csak annyit ér el, hogy Akhilleusz megígéri, az éjszak még meggondolja, hogy másnap hazahajóznak-e, de harcolni továbbra sem hajlandó.

Nagy Aiász még tesz egy utolsó kísérletet, hogy meggyőzze Akhilleuszt, gyakorlatilag könyörög neki, de Akhilleusz hajthatatlan, így végül a küldöttség visszaindul Nesztórékhoz.

Akhilleusz monológja az Iliász egyik legösszetettebb és legérdekesebb része. Azért érdekes, mert tulajdonképpen nem derül ki, hogy Akhilleusz miért is nem hajlandó elfogadni Agamemnón jóvátételét.

Pedig itt lenne a lehetőség. Akhilleusz azt akarta, azért nem harcolt eddig, mert Agmamenón megsértette őt, elvette a zsákmányrészét. Erre most Agamemnón nem csak a zsákmányrészét adná vissza, de még bőven meg is toldaná. Akhilleusznak mégsem kell. Vajon miért?

És erre a miértre nem kapunk egyértelmű választ, olyan, minth Akhilleusz maga sem tudná, hogy mit akar. Amikor Agamemnónt gyalázza, akkor a sértet hiúság beszél belőle, amikor anyja jóslatát emlegeti, akkor meg a félelem. Nagyon is emberi tulajdonságok keverednek tehát a félisten Akhilleusz viselkedésében.

Odüsszeusz közli Agamemnónnal, hogy Akhilleusz nem fogadja el a jóvátételt, Agamemnónnak magának kell kigondolnia, hogy hogyan győzze le a trójaiakat. A görög vének ekkor nekibúsulnak, de a heves Diomédész szerint nincs is szükségük a gőgös Akhilleuszra.

Diomédész szerint, mindenki térjen nyugovóra, hogy másnap kipihenten, újult erővel eshessenek a trójaiaknak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..