Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Ötödik ének: Diomédész vitézkedése.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

Az ötödik ének egy isteni beavatkozással kezdődik: Pallasz Athéné isteni erőt ad Diomédésznek. Az istennő azonban még további segítséget is ad, ráveszi Árészt, a hadistent, aki addig a trójaiakat segítette, hogy vonuljanak félre a csatából.

Árész segítsége nélkül pedig – ideiglenesen – a görögök kerekednek felül:

• Diomédész Ídaiosszal és Phégeusszal kerül szembe. Phégeuszt mellbe szúrja lándzsával, Ídaiosz pedig csak egy isteni beavatkozásnak köszönheti életét: Héphaisztosz menti ki a csatából.
• Agamemnón megöli Hodioszt.
• Ídomeneusz megöli Phaisztoszt.
• Meneláosz megöli Szkamandrioszt.
• Mérionész megöli Pherekloszt.
• Megész megöli Pédiaoszt.
• Eurüpülosz megöli Hüpszénort.

A görög harcosok közül az isteni erőnek köszönhetően kiemelkedik Diomédész, aki megállíthatatlanul kaszabolja a trójai harcosokat. Végül Pandarosz az, aki megpróbálja megállítani és íjával vállon lövi.

Pandarosz a sikeres lövés után rögtön dicsekedni kezd, de Diomédész Szthenelosszal kirántatja a vállából a nyílvesszőt, majd Pallasz Athénéhoz könyörög, hogy az istennő újra segítsen neki.

Pallasz pedig hallgat a könyörgésre, Diomédész újabb adag isteni erőt kap, ami miatt nem akadályozza őt a harcban a sérülése. Sőt, Diomédész még azt a képességet is megkapja, hogy felismerje bármelyik istent, aki egy trójai harcos alakjában küzd a csatatéren, így Diomédész ezek elől ki tud térni.

Pallasz csak annyit mond, hogy egyedül Aphroditétől nem kell félnie Diomédésznek, ha vele találkozik csata közben, nyugodtan támadja meg.

Diomédész így már tényleg emberfeletti erővel rendelkezik, háromszoros lendülettel veti bele magát a csatába, megöli Asztünooszt, Hüperiont, Abászt, Polüídoszt, Xanthoszt, Thoónt, Khromioszt és Ekhemmónt.

A trójaiakat szinte megbénítja Diomédész tombolása, végül Aineiász az, aki Pandarosznak könyörög, hogy próbálja meg újra lenyilazni Diomédészt.

Pandaroszt azonban nem fűti a harci vágy, búsan mondja, hogy aznap már két görögöt sebesített meg: Meneláoszt és Diomédészt, de csak azt érte el vele, hogy még dühösebbek lettek a görögök. Jól látja meg, hogy Diomédészt valószínűleg egy isten segíti a harcban.

Aineiász nem hagyja annyiban és meggyőzi Pandaroszt, hogy harci szekérre szállva támadják meg Diomédészt, aki végül hajlandó erre.

Diomédészt Szthenelosz figyelmezteti a vágtatva közeledő trójaiakra, azt javasolva, hogy vonuljanak egy kicsit hátrébb, hiszen ők gyalog vannak, könnyen legázolhatja őket a harci szekér.

Diomédész viszont aznap nagyon formában van, hallani sem akar a visszavonulásról, hiszen egy istennő segíti a harcban. Ráadásul szeretné megszerezni Aineiász híres lovait is, tehát nem hátrál.

A közeledő harci szekérről először Pandarosz hajít lándzsát Diomédész felé, aki felfogja azt a pajzsával, majd ő támad, és fejbe dobja lándzsájával Pandaroszt.

Aineiász ugrik le a szekérről és karddal-pajzzsal próbálja védelmezni Pandarosz holttestét, nehogy Diomédész megszerezze Pandarosz páncélját.

Diomédész ekkor felemel egy hatalmas követ, „amilyent két férfi se tudna emelni”, és hozzávágja Aineiászhoz, akit a csípőjén talál el.

Érkezik a következő isteni beavatkozás, hiszen Aineiász Aphrodité fia és az istennő kimenti őt a csatatérről, mielőtt Diomédész leszúrhatná.

Diomédész azonban emlékszik Pallasz Athéné parancsára és megvan az a képessége, hogy felismerje az isteneket a csatatéren, tehát űzőbe veszi a fiát menekítő Aphroditét és megsebesíti Aphroditét a kezén.

Itt érdemes felfigyelni a görög mitológia – és úgy általában a mitológia – egyik sajátosságára: az istenek ugyan halhatatlanok, de nem sebezhetetlenek!

Aphrodité a sérülés miatt kiejti a kezéből Aineiászt, akit viszont Apollón burkol kékes felhőbe, hogy elrejtse a csatázók szeme elől.

Aphrodité pedig Írisz segítségével tud csak elmenekülni Diomédész elől. A két istennő végül a csatatér szélén bámészkodó Árészhoz fordul segítségért, elkérve tőle lovait és harci szekerét, hogy minél hamarabb az Olümposzra mehessenek, ahol ellátják Aphrodité sérülését.

Aphrodité az anyjához Diónéhoz megy panaszkodni, mondván, hogy Diomédész most már olyan szemtelen lett, hogy az Olümposzi isteneknek is nekimegy.

A bölcs Dióné előbb kioktatja lányát, miszerint tűrje csak a fájdalmat csendben és példákat hoz arra, hányszor megtörtént már, hogy halandók halhatatlanokat sebesítettek meg, de közben azért ellátja Aphrodité sebét is. Ugyanakkor Dióné azzal is tisztában van, hogy Diomédésznek Pallasz Athéné adta az erőt és a bátorságot.

Közben a csatatéren Diomédész nem zavartatja magát attól, hogy a sérült Aineiászt Apollón védi és háromszor ront neki, hogy megölje, Apollón pedig háromszor veti őt vissza.

Amikor Diomédész negyedjére is támadni akar, Apollón elunja a dolgot és rádörren a görög hősre, jól gondolja meg Diomédész, hogy valóban ujjat akar-e húzni vele, Apollónnal.

Diomédész hirtelen kijózanodik és eszébe jut Pallasz Athéné parancsa: istenekkel ne harcoljon a csatatéren, ezért háttrébb húzódik.

Apollón pedig Pergamoszba viszi Aineiászt, ahol Létó és Artemisz veszik ápolás alá.

Apollón azonban nem elégszik meg ennyivel, Diomédész komolyan feldühítette, ezért ráveszi Árészt – aki korábban Pallasz Athéné „vont ki” a harcból –, hogy ismét álljon a trójaiak oldalára.

Árész pedig teljesíti a kérés, Akamász képében jelenik meg a trójai csapatok között, akik így új erőre kapnak.

Közben Szarpedón kezdi el szidni Hektórt, a trójaiak vezérét, amiért az nem áll csapatai élére pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

Hektór pedig elszégyelli magát, és lelkesíteni kezdi embereit, akikben így újra feltámad a harci kedv és újra a görögök ellen fordulnak.

Apollónnak azonban még ez sem elég és újra csatába küldi az időközben meggyógyított Aineiászt.

A trójai és görög csapatok tehát újból egymásnak esnek, a görögök között ott a Palasz Athéné segítette Diomédész, míg a trójaiakat Árész ereje hajtja és Hektór, illetve az Apollón segítette Aineiász vezeti. Újra fellángol a harc:

• Aineiász mgöli Déikoónt, Kréthónt és Orszilokhoszt
• Agamemnón megöli Pergaszidészt.
• Meneláosz megöli Pülaimeneészt, Antilokhosz pedig annak kocsisát, Müdónt.

Ekkor azonban Árész is beszáll a csatába Hektórt segítve és a trójaiak kezdik visszaszorítani a görögöket. Ennek pedig az is az oka, hogy Diomédész – hála Pallasz Athéné adományának – felismeri Akamászban Árészt és tudja, hogy a hadistennel nincs értelme szembe szállniuk.

Tehát most a trójaiak kerekednek felül:

Hektór megöli Ankhialoszt és Meneszthészt.

Nagy Aiász megöli Amphíoszt.

Sor kerül egy érdekes párviadalra is, Szarpédón kerül szembe Tlépolemosszal. Szarpedón Zeusz fia, Tlépolemosz pedig Hérkalész fia. Mivel Héraklész pedig Zeusz fia, tehát most Zeusz fia és unokája kerültek szemben a csatatéren.

Egyszerre dobják egymásra a lándzsájukat, Szarpedóné nyakon találja Tlépolemoszt, aki belehal a sérülésbe, míg az ő dárdája csak a combján sebesíti meg Szarpedónt.

Tlépolemosz halála viszont megvadítja jó barátját, Odüsszeuszt, aki dühöngve esik neki a trójai harcosoknak, megöli: Koiránoszt, Khromioszt, Alasztórt, Alkandroszt, Halioszt, Prütaniszt és Noémónt.

Közben Szarpédónt kimentik társai a csatatérről és Pelagón kirántja a lábából a lándzsát.

Odüsszeusz őrjöngése ellenére a trójaiak Hektór vezetésével lassan visszaszorítják a görögöket. Hektór – Árész segítségével és erejével – megöli Teuthrászt, Oresztészt, Trékhoszt, Oinomaoszt, Helenoszt és Oreszbioszt.

Az Árész segítségével a görögök között véghezvitt pusztítást már Héra sem nézheti tétlenül és úgy dönt, Pallasz Athénéval közösen ők is beszállnak a csatába. Ehhez azonban már kell Zeusz engedélye, amit meg is kapnak.

Héra és Pallasz Athéné leszáll a csatatérre, ahol Héra Sztentor képében kezdi el buzdítani a görögöket, akik így új erőre kapnak. Pallasz Athéné pedig Diomédészt igyekszik újra harcba küldeni.

Diomédész pedig ráismer Pallaszra, közli, hogy harcolna ő tovább, de éppen Pallasz mondta neki, hogy istenekkel ne szálljon szembe, márpedig a trójaiakat maga Árész segíti.

Pallasz Athéné azonban igazán dühös Árészra, leginkább azért, mert a hadisten megígérte neki, hogy a görögöket fogja segíteni, most mégis a trójaiak oldalán harcol. Ezért biztatja Diomédészt, támadjon csak rá nyugodtan Árészre, ő, Pallasz, segíteni fogja.

Diomédésznek csak ennyi kell, rögtön harci szekérre pattan, aminek kocsisa maga Pallasz Athéné lesz, aki ráadásul felveszi Hédász láthatatlanná tevő sisakját is, így Árész csak annyit lát, hogy Diomédész – egy halandó! – robog felé.

Árész tehát úgy gondolja, hogy nem lehet neki kihívás Diomédész, de a rá dobott lándzsáját Pallasz Athéné eltéríti. Diomédész dárdáját viszont az istennő vezeti, amivel ágyékon is találja Árészt.

Árész borzalmas ordítására az egész csatatér – görögök és trójaiak is – megdermed, olyan félelmetes Árész fájdalma, aki ezután azonnal az Olümposzra száll, ahol bepanaszolja Pallasz Athénét Zeusznál.

Árész azonban kicsit elszámolta magát, ugyanis Pallasz Athéné Zeusz kedvenc lánya, vagyis nem talál megértésre a főistennél, bár Zeusz azért Paiéónnal meggyógyíttatja az inkább szánalmas, mint komoly sebet szerzett Árészt.

Héra és Pallasz Athéné pedig elégedetten vonul vissza az Olümposzra, sikerült megfékezniük a trójaiakat segítő Árészt.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!