Moliere – A fösvény – Olvasónapló

Második felvonás ötödik jelenet

Szereplők
Harpagon
Fruzsina – a házasságközvetítő

Visszatér Harpagon. Harpagon és Fruzsina beszélgetése a nő hízelgésével kezdődik. El van ájulva Harpagon szépségétől és férfiasságától, hogy milyen magas, deli, jóképű férfiember.

Ez persze nem igaz, hisz Harpagon már elmúlt 60 éves, pocakos, ráncos és kopaszodik, de persze mindent elhisz Fruzsinának.

Fruzsina még fokozza is a dolgot, szerinte a Harpagon két szeme közötti ránc és a tenyerén az életvonal azt mutatja, hogy legalább 120 évig fog élni. És Harpagon ezt is elhiszi.

Harpagon ezután rátér a lényegre. Kiderül, hogy azzal bízta meg Fruzsinát, hogy tudakolja meg Marianna anyjától, hogy mit szólna hozzá, ha Harpagon elvenné feleségül a lányát.

Tehát Harpagon anélkül jelentette be nősülési szándékát Eliznek és Cléante-nak, hogy biztosan tudta volna, Marianna tényleg hozzámegy. Harpagonnak eszébe sem jut, hogy valaki ellent mondhatna neki.

Fruzsina pedig nagy hangon elkezdi fényezni magát: különb dolgokat is véghez vitt ő már, mint egy sima kis házasságközvetítést. Természetesen beszélt Mariannával és az anyjával is, és mindketten rettentően örülnek a lehetőségnek.

Harpagon pedig ennek a hírnek örül meg. És mivel estére egyébként is vacsora lesz nála, mivel vendégül látja Anzelm urat Eliz esküvője ürügyén, azt mondja Fruzsinának, hogy Mariannát is szívesen látja.

Megbeszélik, hogy Marianna délután meglátogatja Elizt, ezután kimennek a vásárba, majd vacsorára visszatérnek.

Harpagon annyira örül, hogy – tőle szokatlan módon – még a hintóját is felajánlja a hölgyeknek.

De Harpagon nem tudja meghazudtolni önmagát, rátér a neki legfontosabbra. Azt tudakolja Fruzsinától, hogy mint mondott Marianna anyja a hozományról, tud-e valamit adni a lányával?

Fruzsina pedig formában van: elmondja, hogy Marianna évi 12 000 frank jövedelmet hoz a házhoz. Harpagon ezen nagyon elcsodálkozik, hiszen úgy tudja, hogy Marianna és anyja szegények.

Fruzsina szerint úgy jön ki a 12 000 frank, hogy ennyi az az összeg, amit Marianna nem költ el egy évben, mivel alig eszik, csak egyszerű ruhákban jár, és nem szerencsejátékozik. Vagyis évente 12 000 frankot tesz ki az a pénz, amit Harpagonnak nem kell kifizetnie, ha feleségül veszi a lányt.

Harpagonnak sok mindent be lehet adni, de ezen azért ő is átlát:

„Harpagon: Nevetséges dolog azt kínálni hozományul nekem, azt a pénzt, amit úgysem fog elkölteni. Nyugtát és csak olyasmiről adhatok, amit kézbe kapok. Valamit tapintani is szeretnék”

Fruzsina erre szemtelenül megjegyzi, hogy majd, ha feleségül vette Mariannát, akkor tapogathatja eleget.

Harpagon ezután azonban rátér arra, amitől tart egy kicsit: nm fogja-e túl öregnek találni őt Marianna.

Ebből derül ki, hogy még sohasem találkoztak személyesen, Harpagon úgy szeretett bele a lányba, hogy meglátta egy emeleti ablakba.

Fruzsina pedig ért a kamuzáshoz, állítja, hogy éppen olyan férjet keres Marianna, mint Harpagon, sőt, megveti az ifjú, jóképű férfiakat, csak az idősebbeket szereti, mert azok már lenyugodtak, bölcsek és tapasztaltak. Egyszer már meg akarták kérni a kezét, de amikor kiderült, hogy a vőlegény csak 56 éves és még szemüveg nélkül olvas, akkor felbontotta az eljegyzést.

Fruzsina szavai annyira túlzóak, hogy az olvasó rögtön érzi, hogy nem lehetnek igazak, a nő csak Harpagon kedvében akar járni.

Harpagon pedig boldogan hallgatja Fruzsina szavait, hiúsága nem engedi, hogy ne higgyen neki.

Végül, amikor mindent megbeszélnek, Fruzsina előhozakodik saját ügyével. Kiderül, hogy egy pere van folyamatban, amihez pénzre lenne szüksége, vagyis cserébe a házasságközvetítésért elvárna egy kis összeget Harpagontól.

Harpagon pedig természetesen azonnal megsüketül, mint Fruzsina pénzről vagy szívességről kezd el beszélni. Fruzsina mindenfajta könyörgést bevet, de egy fillért sem tud az öregből kifacsarni:

„Fruzsina: Esedezem, tessék könyörületes szívvel lenni hozzám. Nem is tetszik hinni, nagyságos uram, milyen öröm volna, ha…
Harpagon: Megyek. Már hívnak. Addig is viszontlátásra.
Fruzsina: (egyedül) Rázzon ki a kétnapos hideg, eredj a pokolba, koszos kutya! Hogy állta a sarat a vén zsugorija […]”
 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Moliere – A fösvény – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Az első sor 2. szava az nem “előző” szeretne lenni?
    Nagyon tetszik az oldal, az új külsővel is, meg az érthetősége miatt is egyik kedvencem. 🙂

    Válasz
    • Kedves a tigris aki nem bánt!

      Melyik első sor melyik második szavára gondolsz? 🙂 Azt nem látom, hogy melyik jelenthez írtál, csak azt, hogy a fösvény olvasónaplójához.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
      • Igen, jelezni akartam, csak “lemaradt”, a következő funkció esetleg lehetne a “szerkesztés”. Ha nem vagyok vak, elvileg nincs(?). 3. részben találtam, emellett a 15. rész utolsó mondata a csillagoM szó hibás. 🙂
        Köszi: A tigris nem bánt

        Válasz
        • Kedves A tigris nem bánt!

          Nos, most sem vagyok előrébb, mert A fösvény nem részekből áll, hanem felvonásokból és jelenetekből 🙂 El tudod képzelni, hogy mi lenne itt, ha engedném szerkeszteni az oldalt? 🙂 🙂

          Üdv:

          Zsiráf

          Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..