Harmadik felvonás, első jelenet
Szereplők |
Harpagon Cléante – Harpagon fia Valér – Harpagon titkára, Eliz szerelme Eliz – Harpagon lánya, Valér szerelme Claude asszony – Harpagon cselédje Jakab – Harpagon mindenese, kocsis és szakács Zabszár – Harpagon szolgája Keszeg – Harpagon szolgája |
A jelenet azzal indul, hogy Harpagon kiosztja az esti vacsorával kapcsolatos feladatokat a személyzetnek és a családjának, természetesen egy igazi fösvényhez méltó módon.
Claude asszony, a cseléd feladata, hogy kitakarítson, de nem dörzsölheti túlságosan a bútorokat, nehogy azok elkopjanak.
Zabszár és Keszeg, a két szolga feladata lesz, hogy este bort töltsenek a vendégek poharába. Mindig meg kell várniuk azonban, hogy a vendégek többször is szóljanak, hogy szomjasak és mindig először vízzel kell kínálniuk őket, csak azután borral.
Eliznek kell felügyelnie a vacsora maradékok leszedését, nehogy a szolgák beleegyenek a meghagyott ételekbe.
Jakabnak, Harpagon mindenesének több feladatköre is van, ő a szakács és a kocsis is egy személyben.
Mint szakács elmondja, hogy szívesen főz valami finomat, feltéve, hogy Harpagon ad neki pénzt.
Harpagon persze rögtön kiborul a pénz szó hallatára, és közli Jakabbal, hogy sok pénzből mindenki tud főzni, főzzön kevés pénzből.
Valér, a titkár pedig nagy hangon igazat ad Harpagonnak, mire Jakab megsértődik, hogy akkor főzzön Valér fillérekből, ha tud.
Végül Harpagon megkérdezi, hogy mégis mire lenne szüksége Jakabnak, mire az elkezdi sorolni, hogy négyféle levesre, ötféle főételre, előételre, pecsenyére, pisztrángra.
Erre Harpagon ijedten fogja be Jakab száját, mondván, hogy Jakab csak fel akarja falni minden vagyonát.
Valér pedig egyet ért vele, sőt még egy ókori bölcs mondással is megtoldja: „az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék.”
Harpagonnak rögtön megtetszik a mondás, el is határozza, hogy arany betűkkel fogja felvésetni az ebédlőben, a kandalló fölé.
Valér végül fölényesen kijelenti, hogy bízzák csak rá a vacsorát, majd ő megoldja.
„Harpagon: Olyasmi lesz jó, amin nemigen kapnak, ami mégis azonnal jóllakat: valami jó tömős szárazbabfőzelék jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék bő gesztenyekörítéssel. De abból minél többet.”
Harpagon ezután újra előveszi Jakabot, ezúttal mint a kocsist és közli, hogy rendbe kell tenni a hintót és a lovakat.
Jakab most sem tudja befogni a száját:
„Jakab: A lovai nagyságos úr? Isten látja a lelkem, egy lépést se tudnak tenni, olyan állapotban vannak. Nem mondhatom, hogy alomra kerültek, mert szegény páráknak már alom sem került, így hát szót vétenék. De a nagyságos út olyan szigorú böjtre vetette őket, hogy lóról szólva, azok már csak lóemlékek, lidércálmok a lóról, visszajáró kísértetei a lónak.”
Harpagon nem érti, hogy mi bajuk lehet a lovaknak, hiszen nem csinálnak semmit. Jakab szerint viszont attól, hogy nem csinálnak semmit, enniük még kéne.
Ekkor megint Valér, a titkár szól közbe, hogy majd ő elintézi, hogy a szomszéd hajtsa a hintót.
Jakabnak most lesz elege a titkár beszólásaiból:
„Valér: Jakab barátunk nagyon sokat okoskodik.
Jakab: Titkár úr meg nagyon sokat fontoskodik.”
Harpagonnak kell rájuk szólni, hogy maradjanak nyugton, de Jakab nem hagyja magát és rátapint Valér viselkedésének okára:
„Jakab: Nagyságos uram, nem szenvedhetem a hízelgőket! Látom én, miben sántikál folyvást való akadékoskodásával a kenyér meg a bor, a fa, a só meg a gyertya miatt; csal azt akarja kicsinálni, hogy a nagyságos úrnál benyalja magát az udvariaskodásával.”
Ne feledjük, hogy tényleg így van. Valér alapvetően egy jó ember, nem véletlenül lehet Eliz szerelme. Nyájaskodásával, hízelgésével tényleg csak Harpagonnál akar bevágódni.
Jakab ezután azt is megjegyzi, hogy milyen rosszul esik neki, amikor a városban hallja a mendemondákat és rosszindulatú pletykákat, amiket a gazdájáról, Harpagonról terjesztenek.
Harpagon pedig rögtön tudni akarja, hogy mik ezek, de Jakab először nem meri elmondani, mert fél, hogy fölmérgesíti vele Harpagont. Végül azonban mesélni kezd: Harpagonról azt terjesztik, hogy:
- Külön naptárt nyomtatott a ház népének, amiben kétszer annyi böjti nap van, mint a rendes naptárban, csak azért, hogy spórolhasson az étkezésen.
- A cselédekkel mindig év végén szokott összeveszni, hogy legyen valamilyen ürügy, ami miatt nem fizeti ki nekik az éves bérüket.
- Egyszer beperelte a szomszéd macskáját, mert az megvetett egy darab húst az asztalról.
- Egyszer éjjel a kocsis – Jakab elődje – elkapta Harpagont, ahogy az a saját lovai elől vette el a zabot és mivel a sötétben nem ismerte meg, alaposan meg is verte.
„Jakab […] Vagyis, hogy szóval is kimondjam, az ember egy lépést sem tehet, hogy ne hallja, mint szedik le a nagyságos úrról a keresztvizet. A nagyságos úrról cserfel, a nagyságos úron röhög mindenki. Másképp nem is tetszik emlegetve lenni, csak: az a fösvény, az a zsugori, az a fukar, az a faszari…”
Harpagon ezt már nem bírja hallgatni és alaposan megveri Jakabot.
Figyeljük meg azonban, hogy Jakab, a szolga az egyetlen, aki a szemébe is meri mondani Harpagonnak, hogy milyen valójában. Harpagon körül mindenki más is – a lánya, a fia, Fruzsina, Cléante, a cselédek – tisztában van az öreg hihetetlen zsugoriságával, de szembe szállni, őszintén megmondani neki, hogy mit gondolnak róla csak Jakab mer.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az első sor 2. szava az nem „előző” szeretne lenni?
Nagyon tetszik az oldal, az új külsővel is, meg az érthetősége miatt is egyik kedvencem. 🙂
Kedves a tigris aki nem bánt!
Melyik első sor melyik második szavára gondolsz? 🙂 Azt nem látom, hogy melyik jelenthez írtál, csak azt, hogy a fösvény olvasónaplójához.
Üdv:
Zsiráf
Igen, jelezni akartam, csak „lemaradt”, a következő funkció esetleg lehetne a „szerkesztés”. Ha nem vagyok vak, elvileg nincs(?). 3. részben találtam, emellett a 15. rész utolsó mondata a csillagoM szó hibás. 🙂
Köszi: A tigris nem bánt
Kedves A tigris nem bánt!
Nos, most sem vagyok előrébb, mert A fösvény nem részekből áll, hanem felvonásokból és jelenetekből 🙂 El tudod képzelni, hogy mi lenne itt, ha engedném szerkeszteni az oldalt? 🙂 🙂
Üdv:
Zsiráf