Moliere – A fösvény – Olvasónapló

Első felvonás, negyedik jelenet

Szereplők

Harpagon Cléante – Harpagon lánya Eliz – Harpagon lánya, Valér szerelme

A negyedik felvonás Harpagon fennhangon előadott töprengésével indul:

„Annyi bizonyos, nem kis gond nagy summa pénzt tartani a háznál. Az a szerencsés, aki minden vagyonát jó kamatra adja ki, s csak annyit hagy magánál, amennyi épp a konyhára, miegymásra kell. Az ember igazán nem tudja, az egész házban hol találhatna valami biztos rejtekhelyet. Mert ami engem illet, a pénzesládákat én kétkedéssel nézem, nem bíznám soha rájuk magam.”

Kiderül, hogy Harpagon korábban valakinek kölcsönadott tízezer tallért, amit éppen előző nap kapott vissza és a kertben ásott el.

Harpagon utolsó szavainál Eliz és Cléante érkezik. Harpagon pedig rögtön megrémül, hogy gyermekei meghallották utolsó szavait, vagyis, hogy tízezer tallért rejtett el a kertben.

A két testvér semmit sem hallott ugyan, de apjuk ezt nem hiszi el és azt mondja, éppen azon töprengett, milyen jó lenne, ha neki lenne tízezer tallérja.

Cléante megjegyzi, nem hiszi, hogy Harpagonnak szüksége lenne még tízezer tallérra, így is éppen elég jómódú.

Harpagon erre kiborul és szidni kezdi Cléante-t, hogy ne terjessze róla, hogy van pénze, mert a végén majd még betörnek hozzá.

Egyébként sem elég gazdag, hisz a gyerekei csak úgy szórják a pénzt, lám Cléante is milyen divatosan van öltözve, mikor sokkal kevésbé fényes öltözékben is járhatna.

Cléante azonban rámutat, hogy nem szórhatja Harpagon pénzét, mivel egyáltalán nem kap pénzt az apjától. A ruhát, ami rajta van, onnan szerezte, hogy szerencsejátékot szokott játszani, és ha szerencséje van, akkor a nyereséget magára költi.

Ahelyett, hogy inkább kiadná kamatra, jegyzi meg az apja.

A vita apa és fia között kezd parttalanná válni, ezért Eliz közbeszól és közli Harpagonnal, hogy valójában azért jöttek, hogy házasságról beszéljenek az apjukkal.

Harpagonnak felcsillan a szeme, ő is éppen házasságról akart beszélni a gyerekeivel.

Cléante és Eliz ettől esik csak igazán kétségbe:

„Mindketten okkal félhetünk a házasságtól azok után, ahogy apánk azt alkalmasint elképzeli. Attól tartunk, hogy szívünk nem hajlik mag apa választására.”

Harpagon megnyugtatja őket, hogy „Nincs semmi okotok ijedezni. Tudom jól, mi kell mindkettőtöknek”

A testvérek már éppen tiltakozni kezdenének, amikor Harpagon hirtelen megkérdezi Cléante-t, hogy ismer-e egy Marianna nevű lányt.

És innentől a félreértésé a szerep, mert Cléante azt hiszi, apja azért érdeklődik Marianna iránt, mert a fiának szánja feleségül, ezért apja kérdéseire csupa pozitív választ ad a lányról.

És bekövetkezik a katasztrófa, Harpagon ugyanis kijelenti:

„Hát, örülök, hogy nincs ellentét köztünk, mert erényességével, kedvességével ez a lány egészen meghódította a szívemet, és elhatároztam, hogy ha valami hozomány mégis adnak vele, feleségül veszem”

Vagyis Harpagon nem a fiának szánja a lányt, hanem ő maga akarja feleségül venni.

Cléante természetesen rögtön rosszul lesz és arra hivatkozva, hogy szüksége van egy pohár vízre, elhagyja a szobát.

Harpagon pedig közli Elizzel, hogy őt Anzelm úrhoz fogja feleségül adni, hiszen „Meglett, eszeérett ember, alig múlt ötven, legendákat beszélnek a vagyonáról”

Eliz persze tiltakozik:

„Eliz: Tisztelem, becsülöm Anzelm urat, de, engedelmével, sose megyek hozzá feleségül”

Érkezik a válasz:

„Harpagon: Tisztellek, becsüllek, de, engedelmeddel, hozzá fogsz menni, mégpedig ma este.”

Vagyis nincs egyetértés és a jelenet további részében nem is lesz:

Eliz: Nem fog megtörténni, atyám.
Harpagon: Meg fog történni, lányom.
Eliz: Nem.
Harpagon: De igen.
Eliz: Nem, ha mondom.
Harpagon: De, ha mondom.
Eliz: Ilyesmire nem kényszeríthet.
Harpagon: Ilyesmire is kényszeríthetlek.
Eliz: Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell.”
 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!