Moliere – A fösvény – Olvasónapló

Harmadik felvonás, hetedik jelenet:

Érkezik tehát Cléante:

„Cléante: Kisasszony, igazat szólva nem voltam semmiképp sem fölkészülve a körülmények ilyen fordulatjára; nem ki meglepetésben volt részem az imént, amidőn apám értésemre adta, milyen tervvel foglalkozik.”

Marianna hasonlóan válaszol:

„Marianna: Magam is ezt mondhatom. Ez a nem sejtett találkozás engem is meglepetésként ért; ilyen fordulatra én sem voltam felkészülve.”

A két fiatal ezután – Harpagon jelenlétében – virágnyelven megbeszélik, hogy egyikük sem örül a kialakult helyzetnek. Cléante nem szeretné, ha Marianna a mostohaanyja lenne és Marianna sem szívesen venné, ha Cléante lenne a mostohafia.

„Cléante: […] Kegyed, kisasszony, megérti, hogy én csak ellenszenvvel nézhetem ezt a házasságot, amely […] sérti érdekeimet; végezetül legyen szabad apám engedelmével azt is kijelentenem: ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe.

Marianna: […] Nagyon bánt, hogy nem járhatok kedvében, és szavamat adom, ha föltétlen hatalom nem kényszerítene rá, sose egyeznék bele olyan házasságba, amely szenvedést szerez kegyednek.”

Itt már Harpagon is beleszól a beszélgetésbe, nehezményezi, hogy fia nyíltan, mindenkit előtt szembe száll az akaratával.

Cléante ekkor azt mondja, hogy akkor az apja nevében fog udvarolni Mariannának, Harpagonnak persze ez sem tetszik:

„Harpagon: Azért még nekem is van nyelvem, ha éppen beszélni akarok, ebben nincs szükségem efféle közvetítőre.”

Cléante azonban már belelendült, tudja, hogy mivel képes a leginkább felbosszantani apját, ezért, amikor Marianna és Eliz indulni készülnek a vásárba és Harpagon megjegyzi, hogy sajnos „elfelejtett” egy kis uzsonnát készíttetni a hölgyeknek, akkor Valér kijelenti, hogy ő már intézkedett, hogy mindenféle finomságot vigyenek ki a kerti asztalhoz a lányoknak.

Harpagon zsugoriságában majd felrobban, hiszen dehogy felejtette ő el a kaját, szándékosan nem akart adni.

Cléante azonban még tovább megy, lehúz egy gyűrűt az apja ujjáról és odaadja Mariannának, mondván, fogadja el, mintha az apjától kapná.

Harpagon persze tombol, de csak magában és halkan gyalázza Cléante-ot, hogy más ne hallja.

Marianna eleinte ellenkezik, de Cléante – és végül Fruzsina – addig győzködi, míg végül elfogadja. Harpagon legnagyobb bosszúságára.

Itt egy kicsit érdemes megállnunk és összegezni, hogy ki kicsoda, hova tartozik és kibe szerelmes:

• Harpagon lánya, Eliz szerelmes Harpagon titkárába, Valérba. A szerelem kölcsönös, de Harpagon nem tud róla. Harpagon Anzelm úrhoz szeretné hozzáadni a lányát, leginkább azért, mert Anzelm úr hajlandó lenne hozomány nélkül is feleségül venni.

• Harpagon fia, Cléante szerelmes egy szegény asszony lányába, Mariannába. A szerelem itt is kölcsönös, de Marianna csak akkor tudja meg, hogy a szőke fiatalember nem más, mint Cléante, amikor Harpagonnál találkozik vele.

• Itt a fő konfliktus az, hogy Harpagon akarja feleségül venni Mariannát és bár kiderül, hogy a fia is ezt tervezte, ez nem zavarja az öreg fösvényt.

• Van még egy konfliktus, ez pedig Valér, a titkár és Jakab, a mindenes között alakult ki, mert Jakab csak egy szemtelen haszonlesőnek tartja Valért és a bosszút akar állni, amiért Valér megbotozta őt.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!