Ötödik felvonás, harmadik jelenet
| Szereplők |
| Valér – Harpagon titkára Harpagon A csendbiztos A csendbiztos írnoka Jakab – Harpagon mindenese, kocsis és szakács |
A harmadik jelenet, mint olyan sok másik a műben, alapvetően egy félreértésre épül.
Érkezik ugyanis Valér, a titkár, akit Harpagon rögtön meg is vádol:
„Harpagon: Gyere csak. Gyere, és valld be azonnal azt a legocsmányabb gaztette, azt a legelvetemültebb aljasságot, amelyhez foghatót ember még nem követett el a földön!”
Mindenki legnagyobb meglepetésére Valér nem tagad:
„Valér: Uram, mivelhogy mindent úgyis lelepleztek, nem keresek kibúvót, és nem tagadok semmit.”
A félreértés pedig ott van, hogy Harpagon természetesen a pénzes ládája ellopására gondol, Valér viszont azt hiszi – bár ezt ténylegesen senki sem mondja ki –, hogy lelepleződött a Harpagon lánya, Eliz iránti szerelme és Harpagon most ezért dühös, ezt tartja a „legocsmányabb gaztettnek”.
Harpagon és Valér párbeszéde ezután ezen a vonalon megy tovább: Harpagon ócsárolja Valért a lopás miatt, Valér pedig védekezik a szerelem miatt. Mindezt azonban olyan kétértelmű mondatokkal teszik, hogy sokáig egyikük sem jön rá arra, hogy nem egy dologról beszélnek.
A jelenet végére aztán tisztázódik a félreértés, miszerint Valér végig az Eliz iránti szerelméről beszélt, fogalma sincs a lopásról, sőt eddig azt sem tudta, hogy ellopták a pénzt.
Harpagon ezt újabb csapásként éli meg:
„Harpagon: Ó, szaporodás a megpróbáltatásnak! Tetőzése a kétségbeesésnek! Rajta, uram, végezze a tisztét, helyezze írással vád alá nekem, mint betörőt és liliomtiprót.”
Valér persze tiltakozik:
„Valér: Tiltakozom a kifejezések ellen; ha majd megtudják, ki vagyok…”
Ne feledjük, a mű első jelenetéből kiderült, hogy Valér a szüleit keresve érkezett Párizsba és csak miután Elizt kimentette a tengerből és beleszeretett, állt be titkárnak Harpagonhoz.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az első sor 2. szava az nem „előző” szeretne lenni?
Nagyon tetszik az oldal, az új külsővel is, meg az érthetősége miatt is egyik kedvencem. 🙂
Kedves a tigris aki nem bánt!
Melyik első sor melyik második szavára gondolsz? 🙂 Azt nem látom, hogy melyik jelenthez írtál, csak azt, hogy a fösvény olvasónaplójához.
Üdv:
Zsiráf
Igen, jelezni akartam, csak „lemaradt”, a következő funkció esetleg lehetne a „szerkesztés”. Ha nem vagyok vak, elvileg nincs(?). 3. részben találtam, emellett a 15. rész utolsó mondata a csillagoM szó hibás. 🙂
Köszi: A tigris nem bánt
Kedves A tigris nem bánt!
Nos, most sem vagyok előrébb, mert A fösvény nem részekből áll, hanem felvonásokból és jelenetekből 🙂 El tudod képzelni, hogy mi lenne itt, ha engedném szerkeszteni az oldalt? 🙂 🙂
Üdv:
Zsiráf