Negyedik felvonás 1. jelenet
| Szereplők |
| Cléante, Orgon sógora Tartuffe |
Ismét ugrunk egy kicsit az időben, Cléante és Tartuffe négyszemközti beszélgetéséből már az derül ki, hogy a botrány – vagyis az, hogy Orgon kitagadta a saját fiát, Damist a vagyonból – körbejárta az egész várost.
Cléante azonban hajlnadó a legjobbat feltételezni Tartuffe-ről – legalábbis ezt mondja neki –, vagyis, hogy valóban Damis volt az, aki megsértette Tartuffe-ot.
Szemére veti azonban Tartuffe-nek, hogy ha így is történt, akkor hol van az a nagy könyörületesség, amit Tartuffe olyan sokszor szokott hangoztatni. Miért nem bocsát meg Damisnak és miért segíti elő, hogy Orgon megbocsásson Damisnak.
Tartuffe azonban ismét formában van, kijelenti, hogy legbelül már régen megbocsátott Damisnak, de mégse találkozhat vele, nem érintkezhet vele, nem engedheti, hogy visszatérjen a szülő házba, hiszen akkor az emberek azt gondolhatnák, hogy mégiscsak Tartuffe a sáros, azért bocsát meg Damisnak.
Cléante szerint ez csak kifogás. Ellenben a megbocsátás isteni parancs és ha itt a földön olyat cselekszünk, ami Istennek tetszik, akkor nem kell foglalkoznunk azzal, hogy mások mit gondolnak erről a cselekedetről.
Tartuffe-ot azonban nem lehet sarokba szorítani, megismétli, hogy a szívében már megbocsátott Damisnak, de az elégedjen meg ennyivel.
Cléante ezután azt kezdi firtatni, hogy Tartuffe tényleg elfogadja-e azt, hogy Orgon ráírassa a teljes vagyonát. Hiszen az jog szerint nem illeti meg őt, Orgon csak Damis miatti dühében mondta.
Tartuffe kijelenti, hogy őt nem érdekli a földi vagyon, és csak azért fogadja el mégis, hogy Orgon örököse legyen, mert fél, hogy különben rossz kezekbe kerülne a családi örökség. Bezzeg ő mennyivel jobban tudja majd az Úr dicsőségét szolgálni azzal a pénzzel.
Cléante szerint azonban ez megint csak kifogás, amivel Tartuffe mentegeti magát, amiért kitúrta a jogos örököst a vagyonból. Szerinte jobb az, ha Damis esetleg tényleg elherdálja a vagyont, ami egyébként a jog szerint őt illeti meg, mintha Tartuffe-re száll annak a vádja, hogy éket vert apa és fia közé.
Cléante azzal érvel, hogy ha már egyszer Tartuffe nem tud meglenni egy fedél alatt Damisszal, akkor az lenne tőle a legelegánsabb, ha ő, Tartuffe vonulna vissza.
Vagyis Cléante logikusan, szelíden, rábeszélően érvel, de ezek az érvek leperegnek egy Tartuffe kaliberű gazemberről.
Tartuffe nem is hajlnadó sokáig hallgatni, hamarosan sürgős vallásos teendőkre hivatkozva otthagyja Cléante-ot.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!