Második felvonás 3. jelenet
| Szereplők |
| Mariane, Orgon lánya Dorine, Mariane komornája |
Orgon távozása után Dorine természetesen visszamegy Mariane-hoz, és szelíden korholja a fiatal lányt, amiért az nem állt ki saját magáért, nem száll szembe az apjával.
Mariane, aki egész életében hallgatott az apjára, most kétségbe van esve. Neveltetése szerint nem illik ellent mondani a szüleinek, most elkeseredetten kérdezi Dorine-től, hogy mégis, mit mondhatott volna.
Dorine szerint egyszerű a válasz, meg kell mondani Orgonnak, hogy nem az apa megy férjhez, hanem a lánya, nem az apának kell, hogy tetsszen a férj, hanem a lányának. Sőt, ha Orgonnak annyira tetszik Tartuffe, akkor menjen hozzá feleségül ő maga.
Mariane azonban tehetetlennek érzi magát apjával szemben, úgy érzi, hogy az apai kényszer olyan erős, aminek nem fog tudni ellenállni.
Dorine ekkor más oldalról próbálkozik, kijelenti, hogy úgy tűnik, hogy Mariane nem is szereti Valért.
Mariane persze felháborodik a feltételezésen, hiszen őszintén, tiszta szívéből szereti a fiatalembert, amit persze Dorine is tud, hiszen Mariane komornája, pontosan tisztában van úrnője érzéseivel.
Dorine érzi, hogy jó helyre tapintott, megpróbálja meggyőzni Mariane-t, hogy harcoljon a szerelméért. A szerelem nem mindig csak passzív vágyakozás, néha tenni is kell valamit a beteljesülésért.
Mariane azonban el van keseredve, nem érzi magát elég erősnek a harchoz, de azt gyorsan kijelenti, hogy inkább meghal, mint hogy Tartuffe felesége legyen.
Dorine szárazon jegyzi meg, hogy ez aztán tényleg jó megoldás, ha meghal Mariane, akkor azzal aztán tényleg megoldódnak a problémái.
Mariane kicsit meg is sértődik, amiért Dorine nem hajlandó együtt érezni vele. Pedig nem erről van szó, a talpraesett, nagyszájú Dorine sokkal jobban átérzi úrnője baját, mint az gondolná, most csak megpróbálja rávenni Mariane-ét, hogy ne csak mondja, hogy szereti Valért, hanem tegyen is a szerelmükért valamit: azaz mondjon ellent az apjának, mondjon nemet a Tartuffe-el kötendő házasságra.
Mariane azonban továbbra is az álomvilágban élő kislányként viselkedik: kijelenti, hogy ő semmit sem tehet apjával szemben és egyébként is, Valér dolga lenne, hogy megszerezze őt az apjától.
Dorine rámutat, hogy ha Orgon megszegi a szavát, és nem Valérhoz adja Mariane-t, hanem Tartuffe-hoz, az bizony nem Valér hibája lesz.
Mariane azonban továbbra is visszariad a gondolattól, hogy nyíltan szembeszálljon apjával, „Bárhogy szeretem őt, visszatart mégis engem Női szemérmem és gyermeki engedelmem.”
Dorine-nak ekkor elege lesz az úrnőjéből, gúnyosan kijelenti, hogy akkor nincs mit tenni, ha Mariane semmit sem akar tenni a nem kívánt házasság ellen, akkor igazából bizonyára mégiscsak a kedvére van a dolog.
Legyen hát akkor Tartuffe felesége, meglátja majd, hogy milyen jó dolga is lesz vele, „Boldog lehet a nő, aki párja lesz.”
Természetesen ez nem igaz és Dorine sem gondolja komolyan, de valahogy csak ki kell billentenie Mariane-t az önsajnálatból és a tehetetlenségből.
A módszer beválik, Mariane hajlandónak mutatkozik végre tenni is valamit, bár azt nem tudja, hogy mit, Dorine-től kér segítséget.
Dorine megszánja úrnőjét: „Minek bánkódik? Egy kis ésszel többet ér. Ne féljen, segítek.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!