Második felvonás 4. jelenet
| Szereplők |
| Mariane, Orgon lánya Dorine, Mariane komornája Valér, Mariane szerelme |
A két nő közötti beszélgetés azonban félbeszakad, mert érkezik Valér, Mariane szerelme.
Valér közli, hogy csak most hallotta a hírt, miszerint Orgon Tartuffe-hoz akarja adni Mariane-t.
Mariane megerősíti a hírt, szerinte apja tényleg komolyan elhatározta ezt a házasságot. Logikus Valér következő kérdése, miszerint mit gondol erről a dologról Mariane.
Mariane azonban visszasüllyed korábbi tehetetlenség állapotába és csak annyit mond: „Nem tudom”.
Ez nem a legjobb válasz Valérnak, hiszen azt sugallja, hogy Mariane bizonytalan a Valér iránti szerelmében.
Az olvasó tudja, hogy ez nem így van, Mariane őszintén szereti Valért, csak éppen az apjával nem képes szembeszállni.
Valér viszont ezt nem tudja, és megsértődik, amiért Mariane azt válaszolta, hogy nem tudja, ahelyett, hogy kiállt volna a szerelmük mellett.
Ezért, amikor Mariane visszakérdez, hogy Valér mit gondol a dologról, akkor Valér hányavetin közli, hogy szerinte hallgatni kell az apjára.
Valértól ez csak gyerekes bosszú, de Mariane komolyan veszi, azt hiszi, hogy Valér már nem szereti.
És innentől tökéletes a félreértés a két fiatal között, mindkettő azt hiszi, hogy a másik már nem szereti, holott ennek éppen az ellenkezője igaz, csak nem tudják az érzelmeiket megfelelően kimutatni egymás irányába, sőt egyáltalán nem tudják rendesen kifejezni magukat.
A szerelmesek közötti gyerekes sértődés odáig fajul, hogy gyakorlatilag majdnem szakítanak, az addig háttérbe húzódó Dorine-nak kell közbelépnie:
„Úgy érzem, hogy elment az eszük ebben a kedvtelésben.
Csak hagytam magukat, hadd pöröljenek itt,
Azt vártam, hogy talán kisütnek valamit.”
Ehelyett a két fiatal kölcsönösen félreértette egymást, Dorine alig tud rendet tenni közöttük:
„ (Valérhoz) Mind a ketten buták. Elhihetik nekem:
Nincsen más gondja, mint hogy magáé legyen. (Marine-hoz)
Csak magát szereti, s esküszöm életemre,
Hogy boldog volna, ha a maga férje lenne.”
Vagyis Dorine tulajdonképpen szerelmet vall mindkét fiatalnak a másik nevében. A félreértés végre tisztázódik, Dorine meg is jegyzi, hogy „Nem is tudják maguk, hogy milyen szerelmesek.”
A kedélyek lenyugvása és az érzelmek tisztázása után ideje a Tartuffe-el kötendő házasság tervével foglalkozni.
Dorine szerint Mariane-nak mindenáron időt kell nyernie, tehát úgy kell tennie, mintha belemenne a házasságba, hogy legyen idejük kitalálni valamit, amivel leleplezik a szélhámos Tartuffe-ot.
Az esküvő elhúzására pedig sok lehetőség van, Mariane színleljen betegséget, vagy mondja azt, hogy rossz előjelet látott, ami miatt halasztani kell a dolgot.
Dorine rámutat arra a tényre, hogy végső soron az esküvő csak Mariane-on múlik, hiszen helyette senki más nem mondhatja ki a templomban az „igen”-t.
Addig azonban, amíg nem találnak valami megoldást, Orgon nem láthatja együtt a szerelmeseket. Dorine felszólítja Valért, hogy barátain keresztül helyezze nyomás alá Orgont, hogy az tartsa be korábbi ígéretét, miszerint hozzáadja a lányát. Dorine pedig Orgon sógorát, Cléante-ot és feleségét, Elmirát fogja csatasorba állítani a szerelmesek érdekében.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!