Anton Csehov – Sirály – Olvasónapló

Negyedik felvonás:

Szorin házának egyik szalonja, melyet Konsztantyin Trepljov dolgozószobává alakított át. Balra és jobbra ajtók nyílnak a belső termekbe. Szemközt üveges ajtó szolgál a teraszra. A szokásos szalonbútoron kívül a jobb sarokban íróasztal, a bal ajtónál ottomán, könyvszekrény áll. Az ablakpárkányon, a székeken könyvek. Este van. Egy burás lámpa ég. Félhomály. Hallani lehet, ahogy zúgnak a fák, és üvölt a szél a kürtőkben. Az éjjeliőr kerepel. Medvegyenko és Mása bejön”

A harmadik felvonás óta két év telt el, és hamarosan kiderül, hogy bizony sok minden történt ebben a két évben.

Érkezik Medvegyenko, a tanító, és Mása. Beszélgetésükből kiderül, hogy Mása nem viccelt, amikor két évvel korábban azt mondta Trigorinnak, hogy bánatában, amiért Trepljov nem viszonozza a szerelmét, hozzámegy feleségül Medvegyenkohoz.

Így is lett, sőt, azóta már egy gyerekük is született.

Medvegyenko álma tehát tulajdonképpen teljesült, más kérdés, hogy milyen áron: elvett feleségül egy olyan lányt, aki nem szereti őt.

Medvegyenko és Mása már harmadik napja vendégeskednek Szorinnál, azért maradtak ilyen sokáig, mert kint ítéletidő tombol, ki se nagyon lehet mozdulni a házból. Medvegyenko meg is jegyzi, hogy a kertben álló pódiumot már rég le kellett volna bontani (azt, amin két éve a kudarcos előadást tartották), mert félelmetesen rázza a szél, amikor a tanító legutóbb arra járt, olyan volt, mintha valaki sírt volna rajta (Ennek még jelentősége lesz!)

Medvegyenko ennek ellenére arra próbálja rávenni a feleségét, hogy menjenek végre haza, otthon várja őket a gyerekük.

Mása azonban mindenáron maradni akar, szavaiból kiderül, hogy kettejük kapcsolatában Medvegyenkonak nem sok szava van, azt történik, amit Mása akar.

És Mása bizony még mindig szerelmes Trepljovba, tehát maradni akar. Medvegyenko hiába erősködik, végül úgy dönt, hogy egyedül indul haza.

Érkezik Trpeljov és Polina, akik ágyneműt hoznak. Kiderül, hogy Szorin egészségi állapota sokat romlott az elmúlt két évben, a fizikai és a mentális is.

Nagyon ragaszkodik Trepljovhoz, és az ágyneműt azért hozzák, mert Szorin abban a szobában akar feküdni, amelyikben Trepljov dolgozik.

Trepljov nem szól se Másához, se az anyjához, Polina hiába próbál meg beszélgetni vele. De milyen beszélgetés ez!

Polina először hízeleg Trepljovnak, ebből tudjuk meg, hogy a fiatal írónak már megjelennek művei fővárosi folyóiratokban, sőt, már fizetést is kap érte.

És ezután jönnek Polina érdekes szavai:

„POLINA ANDREJEVNA
[…](Egyik kezével megsimítja Konsztantyin haját)  És milyen szép férfi lett… Édes jó Kosztya, legyen egy kicsit kedvesebb az én Masenykámhoz!…

MÁSA
(ágyaz)  Hagyd békében, mama.

POLINA ANDREJEVNA
(Trepljovnak)  Nagyon aranyos asszonyka.  (Szünet)  A nőnek nem kell egyéb, Kosztya, csak az, hogy gyöngéden nézzen rá a férfi. Magamról tudom.”

Polina tulajdonképpen felkínálja a lányát Trepljovnak, ugyanúgy nem érdekli, hogy Mása férjnél van, mint ahogy saját férje sem zavarta abban, hogy mindenáron elcsábítsa Dornt, az orvost.

Trepljov továbbra sem szól semmit, csak kimegy a szobából.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..