Anton Csehov – Sirály – Olvasónapló

A nézők értetlenkednek Trepljov kirohanása miatt, főleg az anyja. Arkagyina nem érti, hogy mi lelte a fiát, Szorin világosítja fel, hogy bizony Arkagyina megsértette a fiút.

Arkagyina valószínűleg érzi, hogy ez igaz, ezért ahelyett, hogy elismerné, és bocsánatot kérne, inkább ő sértődik meg, amiért Trepljov egy ilyen „dekadens izét” adott elő, amit senki sem ért:

„A tréfa kedvéért meghallgatom még a zagyvalékot is, de ő az új forma igényével lép fel, korszakot akar alkotni a művészetben. Szerintem pedig nincs itt semmiféle új forma, csak egyszerűen rossz a természete.”

Arkagyina azt várja, hogy a társaság tagjai egyetértsenek vele. Végül Trigorin nyilatkozik (neki ugye muszáj mondania valamit, hiszen Arkagyina szeretője), de tulajdonképpen semmit sem mond:

„Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud”

A feszültséget végül Medvegyenko, a tanító oldja fel, aki szokás szerint a pénzről kezd beszélni: szerinte egy olyan darabot kéne írni, ami azt mutatná be, hogy milyen nehéz egy vidéki tanító anyagi helyzete.

A társalgás megreked, végül Arkagyina azzal próbálja továbblendíteni, hogy Trigorinnak kezd el mesélni a környékről: tizenöt évvel korábban a tó körül még hat nemesi kúria is volt, minden este mulattak, és a társaság középpontja Dorn volt, a nőcsábász orvos.

Eközben Mása felajánlja, hogy megkeresi Trepljovot.

A színpad mögül előjön Nyina, akinek ugye senki sem szólt, hogy az előadást nem folytatják. Arkagyina megdicséri a lányt, hogy milyen szép, és milyen jól játszott, színésznőnek kéne mennie, majd bemutatja Trigorinnak.

Nyina reakciójából két dolog derül ki: egyrészt, hogy valóban az a titkos álma, hogy színésznő legyen, másrészt pedig, hogy rajong a nagy íróért, Trigorinért…

A társalgás megint akadozni kezd, mindenki visszatér a kedvenc témájához:

  • Nyina a darabról és a saját alakításáról beszélget Trigorinnal.
  • Trigorin azonban bevallja, hogy egy szót sem értett belőle, és hamarosan a horgászatra tereli a szót.
  • Samrajev pedig szokás szerint egy régi színházi előadást kezd emlegetni, amire senki sem emlékszik.

Az olvasó itt érzi először, hogy ezeknek az embereknek tulajdonképpen nincs mondanivalójuk egymásnak. Nem beszélgetni akarnak, csak beszélni, mindenki sajt magával, a saját problémájával, a saját kedvtelésével van elfoglalva.

Végül Nyina gördít egyet az eseményeken, amikor bejelenti, hogy neki bizony mennie kell, hiszen titokban jött el otthonról, és vissza kell érnie, mielőtt apja és mostohaanyja hazaérnének.

A társaság persze nem akarja elengedni, marasztalják, ami jólesik Nyinának, maradna is, de nem lehet, elviharzik.

A társaság pedig megállapítja, hogy milyen szegény, szerencsétlen lány:

„Arkagyina
Igazán szerencsétlen kislány. Azt mondják, megboldogult anyja a férjére hagyta egész óriási vagyonát, mind az utolsó kopejkáig, és most egy garas nélkül maradt szegény, mert az apja már mindent a második feleségére testált. Felháborító!”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..