A vacsora végeztével hamarosan visszatér a társaság, hogy iszogatás mellett folytassák a játékot.
Hirtelen kintről lövés döreje hallatszik, Arkagyina rémülten kérdezi, hogy mi történt.
Dorn azonban megnyugtatja, hogy bizonyára a gyógyszeres táskájában pukkant szét valamit, kimegy, majd visszajön és közli, hogy igen, az éteres üveg durrant szét.
Az olvasó éppen megkönnyebbülne – hiszen a lövéskor egyértelműnek tűnt, hogy Trepljov követett el ezúttal sikeres öngyilkosságot -, hiszen Dorn teljesen hihetően adja elő a meséjét.
Arkagyinának is a fia korábbi öngyilkossági kísérlete jutott eszébe:
„ARKAGYINA
(az asztalhoz ülve) Tyű, de megijedtem. Az jutott eszembe, amikor… (Tenyerébe rejti arcát) Elsötétült előttem a világ…”
És Arkagyina bizony jogosan ijedt meg. Dorn félrevonja Trigorint, mintha egy korábban megjelent cikkel kapcsolatban szeretne mondani neki valamit:
„DORN
(a folyóiratot lapozgatva Trigorinnak) Két hónappal ezelőtt egy cikket közöltek ebben… levelet Amerikából, és meg akartam kérni, hogy csak úgy mellékesen… (Átfogja Trigorin derekát, és a rivaldához vezeti) mivel engem nagyon érdekel ez a kérdés… (Hangját letompítva, halkan) Vigye el innen valahova Irina Nyikolajevnát. Arról van szó, hogy Konsztantyin Gavrilovics főbe lőtte magát…”
-Vége-