Bornemissza Gergely jellemzése

Gergő pontos megfigyelésének, jó tájékozódó képességének köszönhetően reggelre hazaérkeznek a Cecey-udvarba. A kétségbeesett család kitörő örömmel fogadja őket.

Gergőt hősként ünnepelik, amiért visszahozta egyetlen lányukat. Mint kiderül, zsákmányként nem csak egy török lovat, hanem egy zsák aranyat is szereztek.

Ezzel még az időközben az udvarba érkezett darutollas vitéz, Dobó István elismerését is kivívja, aki fölajánlja neki, hogy magával viszi a Felföldre és vitézt nevel belőle. Gergő lelkesen fogadja az ajánlatot és örömmel tart Dobóval.

Cecey sem tartóztatja, különösen miután Gergő álma hamarosan valósággá válik: édesanyját a törökök gyilkolják meg. A fiúnak nem szólnak anyja haláláról, hogy eltereljék figyelmét, még aznap útnak indulnak Dobóval és csapatával.

Elsőként, Gergő útbaigazítása alapján a török táborba tartanak. Menet közben adja át neki Dobó azt az útravalóul szánt mondatot, amely aztán egész életében vissza-visszacseng majd: „Az a fő, hogy ne féljen a legény!”

„Gergő azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált Dobó mellett, a kis fürge, török lovon, azon tűnődött, hogy hogyan került ő bele ebbe a nagy dicsőségbe.”

Hálásan néz fel Dobóra, hamar apjaként kezdi szeretni. Dobó is fiaként tekint rá. Ezért is bízza gondviselését hamarosan Gábor papra. Gergő elszomorodik amiatt, hogy el kell válnia tőle, ő legszívesebben vele tartana a törökök elleni harcokba, de a vitéz pontosan tudja, hogy ez még veszélyes lenne a gyermek számára.

Így a pappal Török Bálint, magyar főnemes szigetvári udvarába küldi, hogy ott a Török-fiúkkal együtt kiváló vitézi nevelést kapjon.

Gergő, a szegény árva fiú innentől kezdve a nemes úr fiaival együtt vitézként nevelkedik a főúri udvarban. Török Jancsival és Ferivel együtt magas szinten megtanulja a latin és a török nyelvet, de a német nyelvvel is elboldogul. A kardforgatás elsajátításához pedig Török Bálintnál kiválóbb példaképet aligha találhatna.

Tudásvágya már ekkor hatalmas, a foglalkozásokon szorgalmasan vesz részt, gyermeki lelkesedéssel szívja magába a tudást, legyen szó elméletről vagy gyakorlatról.

A vitézi tanulóévek alatt biztos nyelvtudást, biztos kardforgatási gyakorlatot szerzett, és egyéb, a kornak megfelelő tudást is elsajátított: szintakszist (mondattant), geográfiát, históriát, botanikát, kémiát. Ezen belül is pontosan megtanulta, hogyan készül a puskapor.

Az udvari élet a tárgyi tudáson túl hozzájárult az erkölcsi fejlődéséhez is. Találkozhatott a kor legnagyobb vitézeivel, többek között Zrínyi Miklós hadvezérrel is. Tinódi Lantos Sebestyén krónikáiból pedig első kézből szerezhetett naprakész híreket az országban zajló eseményekről, így a politikában is jártasságot szerzett. Megtanulta az illemet, a tiszteletet és az alázatot. Becsületes, derék ifjú vált belőle.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Bornemissza Gergely jellemzése” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ez nem jellemzés hanem Gergely életútja. Az a jellemzés amikor leírod a belső és külső tulajdonságait.

    • Kedves Ggggg!

      Várom a szerintem megfelelő jellemzésedet: e-mail címet az oldal alján találod!

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..