Jókai Mór – Az arany ember – Negyedik rész – Noémi – Olvasónapló

IV. rész 1. fejezet: Egy új vendég

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Tímár Mihály
Timéa
Athelie
Noémi
Teréza mama
Dódi
1829 vége
1830 eleje
Komárom
A Senki szigete

Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.

„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”

Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán.

Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.

„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”

Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.

Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.

„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”

Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.

Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de agy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.

Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik.

Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Jókai Mór – Az arany ember – Ötödik rész – Athalie – Olvasónapló

V. rész 1. fejezet: A kettétört kard

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Tímár Mihály
Athelie
Timéa
Zófia mama
Kacsuk
1836 tele Komárom

Tímár kénytelen hamarosan visszatérni komáromi életéhez, de megígéri Noéminek, hogy még a télen visszatér hozzá és a kis Dódihoz. Már leesik az első hó, és zajlik a Duna jege, amikor végre elindul, azzal az elhatározott szándékkal, hogy Komáromban elválik Timéától és szakít azzal az életével.

„Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.”

Váratlanul érkezik komáromi házába, a rossz idő miatt senki sem várta, hogy ilyenkor érkezik. Tímár zavart lát Timéa arcán és érzi, hogy felesége keze remeg, sejti, hogy történt valami. Természetesen nem azzal kezd, hogy bejelenti Timéának a válást, először az ügyvédeivel akar beszélni.

Amikor egyedül marad a szobájába, váratlanul Athelie lép be hozzá, és közli vele, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz. Tímár először nem akarja ezt elhinni, de ekkor eszébe jut felesége zavart tekintete, amikor ő megérkezett.

Athelie elmeséli, hogy amíg Tímár nem volt odahaza, addig Kacsuka őrnagy párbajt vívott egy idegen katonatiszttel azért, mert az idegen tiszt megsértette Tímár feleségét. A párbaj során Kacsuka súlyosan megsebesítette ellenfelét, még a kardját is eltörte a fején.

Ez a történet Zófia mama közvetítésével természetesen eljutott Timéa fülébe is, aki elsírta magát, amikor meghallotta, hogy régi, reménytelen szerelme párbajozott érte. Persze Zófia mama ezt vissza is mondta Kacsukának, aki másnap elküldte Timéának egy dobozban annak a kettétört kardnak a felét, amivel vívott és egy levelet.

Athelie nem tudja mi volt a levélben, és azt sem tudja, hogy mit válaszolt rá Timéa. Azt azonban tudja, hogy amikor aznap Tímár váratlanul megjelent otthon, akkor Timéa egy üzenetet küldött Zófi mamával Kacsukához, ami ez volt: „Ma nem lehet”.

Athelie tehát biztos benne, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz, és ezt akarja Tímárral is elhitetni. Tímár ingadozik, egyrészt nem tudja elhinni annyi éven át hűséges feleségéről a hűtlenséget, másrészt, ha tényleg igaz a megcsalás, akkor itt az ok a válásra.

Végül Athelie ajánl egy megoldást: Tímár mondja azt, hogy másnap leutazik Balatonfüredre, a balatoni halászatot ellenőrizni. A valóságban azonban nem megy el Komáromból, hanem bezárkózik a Rácz utcai házába. Miután Timéa azt hiszi, hogy Tímár elutazott, biztos, hogy magához hívja Kacsuka őrnagyot.

Erről Athelie tájékoztatni fogja Tímárt, aki titokban visszatérhet a családi házhoz. Athelie elmeséli még, hogy mikor apja a házat építette, akkor csináltatott néhány titkos folyosót is, amelyek közül az egyik Timéa szobájához vezet. A folyosó egy faliképben végződik, amin keresztül Tímár kihallgathatja és megnézheti, hogy mi történik felesége szobájában anélkül, hogy azt a szobából észrevennék.

Tímár először visszarettent attól, hogy ilyen aljas tettet kövessen el, de végül nem bír kíváncsiságával és úgy tesz, ahogy Athelie tanácsolja neki. Azt mondja Timéának, hogy lemegy a Balatonra, miközben behúzódik másik házába és csak este, kerülővel tér vissza a rejtek folyosón, mely Timéa szobájához vezet.

Miközben kifelé tart a családi házból belefut a postásba, aki egy levelet ad át neki, ami brazíliai ügynökétől érkezett, de Tímár nem foglalkozik vele, csak begyűri a zsebébe (FIGYELEM! a levélnek még lesz jelentősége a későbbiekben!)

A Szent Györgyöt ábrázoló képen keresztül látja Timéát a szobájában és azt, ahogy Kacsuka őrnagy belép.

„Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen elpirult. Igen, az alabástromszobor tudott hajnalfényt ragyogni, a szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.”

A találkozó azonban nem azt az eredményt hozza, amit Tímár vár.

Timéa elmondja az őrnagynak, hogy egyetlen dolog miatt egyezett bele a találkozóba, mégpedig azért, mert az őrnagy azt írta levelében, hogy Tímárral kapcsolatos híre, kérdése van. A levél így szólt:

„Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá van húzva „önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.”

Kacsuka őrnagy tehát elmeséli, hogy miért is párbajozott. Néhány napja egy idegen ember jelent meg katonatiszti egyenruhában Komáromban és mindenhol azt terjeszti, hogy nagyságos Levetinczy Mihály úrra vár, mert bizalmas természetű megbeszélni valója van vele. Erről az emberről látszik, hogy messzi földeket bejárt, mulatságos társalgó, ezért Kacsuka őrnagy és társai befogadják társaságukba.

Egy alkalommal azonban, amikor a kávéházi beszélgetés Tímárra terelődik, és mindenki csak jókat monda róla, a messziről jött idegen kifakad:

„Mit? – kiálta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”

Kacsuka ezért a mondatáért hívta párbajra az idegen és sebesítette meg, törte el a kardját. Az őrnagy azért jött most Timéához, hogy megkérdezze tőle, lehet-e bármi abban, amit az idegen mondott?! Mert ha igen, ha Tímár valóban rossz ember, akkor Timéa váljon el tőle. Kacsuka nem mondja ki ugyan, de az olvasó tudja, hogy még mindig szerelmes Timéába (az is szereti őt), és ha elválna Tímártól, hozzámehetne Kacsukához.

Timéa azonban méltó marad önmagához, és közli, hogy egy szó sem lehet igaz abból, amit az idegen állított. Tímár jó ember, aki őt többször megmentette fiatalkorában és a feleségül vette akkor, amikor mindenki más cselédnek tekintette. De még akkor is, ha Tímár rossz ember lenne, csaló, hűtlen, Timéa akkor is kitartana mellette, mert hűséget esküdött neki, és ő az esküjét meg nem szegi.

Tímár mindezt végighallgatja a szoba melletti rejtekhelyen, Timéa minden szava olyan, mintha arcul csapták volna. Hiszen ő az aki igazán tudja, hogy csalt, lopott és hazudott, hogy kettős életet él. Tímár most már menekül a rejtek folyosóról, menekül a házból, Komáromból, a világból is kimenekülne.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Tímár Mihály jellemzése

Jókai Mór Az arany ember című romantikus regényének öt főszereplője – Tímár Mihály, Timéa, Athelie, Noémi és Krisztyán Tódor – közül kétségtelenül az első a legfontosabb. Célszerű tehát, ha a főalakok jellemzésének sorában vele kezdjük a mókát. Már persze, miután elolvastátok Az arany ember olvasónaplóját.

Tímár Mihály a kincs megtalálása előtt

Tímárral már a regény elején találkozunk, ő a Dunán hajózó Szent Borbála nevű gabonaszállító hajó hajóbiztosa. Vagyis az ő feladata biztonsággal elirányítani a hajót Komáromba.

„A hajóbiztos egy harminc év körüli férfi, szőke hajjal, mélázó kék szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált arccal, középszerű termet, első tekintetre gyönge alkatúnak látszó; a hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.”(I. rész, 2. fejezet)

A gyenge alkatról szóló megjegyzés azonban ne tévesszen meg minket, hamarosan kiderül, hogy Tímárban testi erő is van. Amikor a Dunán a hajóval szembe sodródó elszabadult vízi malmot kell eltérítenie, Tímár figyelemre méltó fizikai erőről tesz bizonyságot.

„Mikor a zuhogóhoz közel értek, fölemelte a mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a ladikot megingatta volna. Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak.” (I. rész, 3. fejezet)

Tímárról tudjuk, hogy Brazovics Athanáz komáromi gabonakereskedő szolgálatában áll, mint hajóbiztos, egyszerű, dolgos ember, ám korántsem műveletlen, erre utal az, hogy több nyelven is folyékonyan beszél.

Külseje és testi ereje után nézzük most meg néhány belső tulajdonságát példákon keresztül:

Bátor

Tímár megfontoltan, bátran, hidegvérrel cselekszik, amikor a vízi malmot el kell térítenie, hogy megmentse a Szent Borbálát. Pontosan, előre kiszámított mozdulatokkal, hiba nélkül oldja meg a problémát, saját testi épségét is kockáztatva. Itt még nem mondhatjuk, hogy Timéa iránti szerelme mozgatja, sokkal inkább a kötelesség- és felelősségtudat a rábízott hajó, annak rakománya és utasait iránt. Ez az első eset, amikor Timéát megmenti, látni fogjuk, hogy nem az utolsó és hogy ennek még komoly hatása lesz Tímár életére.

Akkor is bátran és gyorsan cselekszik, amikor feltűnik az őket üldöző török gálya és a Szent Borbálával ügyesen áthajózik a Duna egyik partjáról a másikra. Figyeljük meg, hogy Tímárnak semmilyen érdeke nem fűződik a veszélyes mutatványhoz. Azzal ugyan tisztában van, hogy a török gálya valószínűleg a hajó két utasa: Ali Csorbadzsi, és lánya, Timéa miatt üldözi őket, de neki nincs elszámolni valója a törökökkel. Egyszerűen hagyhatná, hogy a török gálya utolérje őket és elfogják a Szent Borbála két utasát. Ennek ellenére, kérdés nélkül hajtja végre a kockázatos „átvádolást” a másik partra. (I. rész, 4. fejezet) Ezzel másodszor is megmenti Timéát és apját (is.)

Bátorsága mutatkozik meg akkor is, amikor a Szent Borbála – szinte már az úti céljánál – zátonyra fut, az utasoknak és a személyzetnek menekülni kell. Tímár ekkor visszaugrik a már félig elsüllyedt hajóba, hogy kimentse Tímea kis dobozát, amiben a lány kevés értéke van. Ez a harmadik eset, amikor megmenti Timéát, illetve kevéske vagyonát. (I. rész 14. fejezet)

Becsületes

A szigorú vizsgálat című fejezetben (I. rész 5. fejezet) a hajó utasa és a hajóteher tulajdonosa Ali Csorbadzsi Tímáron keresztül vesztegeti meg a hajóra érkező vámosokat. Tímárban ekkor felmerül a kósza gondolat, hogy mivel a vizsgálatot végzők nem tudják, hogy Ali Csorbadzsi mennyivel akarta őket megvesztegetni, Ali Csorbadzsi azonban azt nem tudja, hogy Tímár a vesztegetésre szánt pénzből mennyit adott át a vámosoknak, ezért simán lecsíphetne magának az összegből. Lelkiismerete azonban rögtön megálljt parancsol.

– Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. Nem a magadéból vesztegetsz. Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan vagy benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e rakva a hajó, vagy politikai menekült, vagy regényes kaland üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy pénz ebből a kezedhez ragad, akkor részese vagy mindannak, ami teher netán a más lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.” (I. rész 5. fejezet)

Tímár tehát úgy nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy igaz, hogy veszteget, de nem a saját pénzéből veszteget, hanem Ali Csorbadzsiéból – akit ekkor még Trikalisz Euthym álnéven ismerünk – és amíg magának nem lop el a pénzből, addig becsületét is meg tudja őrizni.

Ravasz

A becsületességnél említett példa a ravaszságnál is megállja a helyét. Hiszen a vámosok megvesztegetésének módszerét Ali Csorbadzsi aligha ismerte, annak lebonyolításához is Tímár kellett

Másik példája Tímár dörzsöltségének, ravaszságának ahogyan Ali Csorbadzsi temetését intézi A hajóstemetés című fejezetben (I. rész 12. fejezet). Mindent ügyesen „lepapíroz”:

  • Ali Csorbadzsitól kap írást arról, hogy a török betegségben halt meg, így senki sem vádolhatja Tímárt esetleg azzal, hogy vagyonáért ő gyilkolta meg a hajó utasát
  • A pleszkováci paptól, Sándorovics Cyrilltől írást szerez arról, hogy a pap nem hajlandó a falu temetőjében eltemetni a halottat.
  • A falusi legényektől, akik végül vízbe dobták a koporsót pedig írást szerez arról, hogy azok saját maguktól cselekedtek így, Tímárnak semmi köze a dologhoz.

Tímár meg is kapja ezért a „jutalmát”, ugyanis, amikor Pancsovánál egy kapitány vezetésével nyolc fegyveres katona tartóztatja fel a Szent Borbálát és az áruló Ali Csorbadzsit keresik, akkor Tímár nyugodtan előadja a papírokat, amik bizonyítják, hogy a török úr a Dunába van temetve, és bár ez nem volt szabályos, Tímár semmiről sem tehet. A kapitány meg is jegyzi: – Arany ember ön, biztos úr! Ennek a kisasszonynak megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom. Mehetnek önök útjokra. Arany ember ön!” (I. rész 13. fejezet)

Célszerű itt egy kis kitérőt tennünk és előre szaladnunk. Ekkor nevezik ugyanis már másodszor Tímárt a regényben arany embernek. Nézzük most meg, hogy mikor fordul ez még elő:

  • Tímárnak az orsovai vámvizsgálat alkalmával a vámos egy levelet ad át, amit Komáromban bizonyos Kaucska úrnak kell átadnia. Tímár nem tudja ugyan, de a levélben ez áll: „Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe. Ez egy arany ember!”(I. rész 5. fejezet)
  • Ezután következik a fent már említett eset a Nevetni való tréfa című fejezetben, amikor a katonák kapitány nevezi őt arany embernek.
  • Később, amikor Tímár már elindult a gazdagság felé vezető úton és túl vagyunk a kenyérsütős üzleten, Brazovics Athanáz feljelenti őt a hatóságoknál, mert szerinte rossz minőségű kenyeret adott a katonáknak. Természetesen Tímárra nem lehet semmit rábizonyítani, sőt a katonák szerint soha olyan jó kenyeret nem kaptak, mint amikor Tímár élelmezte őket. Ekkor az ügyben eljáró vizsgálóbizottság is kimondja, hogy Tímár arany ember. (II. rész, 4. fejezet)
  • Tímár az ellene szóló feljelentés után felmegy Bécsbe. Mindenki azt hiszi, hogy elégtételt akar követelni, ő ehelyett azonban az államnak előnyös üzletet ajánl. Ekkor az őt fogadó kegyelmes úr nevezi arany embernek. „Hm! – gondolá magában – ez arany ember! […] Háromszor arany ember! De még negyedszer is az!”(II. rész, 4. fejezet)
  • Végül a regény utolsó részének nagyjelentében, amikor Krisztyán Tódor hirtelen beállít Tímár balatonfüredi villájába, akkor Tódor is – igaz, gúnyosan – arany embernek nevezi Tímárt. „- S ez a rendkívüli ember, a nagy tolvajtól kergetett, kis tolvajt meglopott főtolvajnak agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy Timár Mihály, kedves cimborám! – szólt a szökevény felállva és gúnyosan meghajtva magát.” (V. rész, 4. fejezet)
Felelősségteljes

Erre a tulajdonságára is jó példa, ahogyan a Szent Borbálát többször is megmenti a veszélyes Dunán hajózva, azonban még jobb példa erre Timeához fűződő viszonya. Ne feledjük, a hajóút során szép lassan beleszeret a fiatal török lányba, többször – közvetve – az életét is megmenti, egyszer pedig közvetlenül is. Akkor, amikor apja megmérgezi magát, lányának pedig altatót ad, hogy az ne hallja Tímár és Ali Csorbadzsi beszélgetését. Timéa azonban magától nem ébredne fel, az altató ellenszerét Tímárnak kell beadnia.

„Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád van bízva, ha e halottat a Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd, hanem engeded csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? […] a szökevény kincseinek egyharmada törvény szerint a tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik örökre. Egyszerre milyen gazdag ember lennél!” (I. rész 11. fejezet)

Tímár azonban természetesen visszaretten ettől és felébreszti Timéát.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!