Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Nyolcadik ének: Félbehagyott harc.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

Másnap hajnalban Zeusz összehívja az isteneket és közli velük, hogy a trójaiak és a görögök harcát egyedül ő fogja rendezni. Megfenyegeti az isteneket, hogy komoly büntetésre számíthat az, aki beleavatkozik a csatába.

Az istenek természetesen komolyan veszik Zeusz dörgedelmeit, nem illik a főistennel ujjat húzni. Egyedül Pallasz Athéné, Zeusz kedvenc lánya jegyzi meg, hogy bár hajlandó apja parancsára elállni a háborútól, azaz fizikailag nem avatkozik be a küzdelembe, de tanácsot azért adni fog a görögöknek.

Zeusz pedig furcsa választ ad: „Bátran Trítogeneia, derék lányom, hisz e szókat nem mondtam komolyan, s teneked kedvezni kívánok.”

A Trítogeneia Pallasz egyik mellékneve. Figyeljük meg, hogy Zeusz nem egyértelmű. Nem derül ki, hogy mit nem mondott komolyan. Azt, hogy az istenek nem avatkozhatnak be a trójai háborúba, vagy csak Palasz Athénénak adott engedélyt ezzel…

Miután Zeusz mindenkit megfenyegetett és elbizonytalanított, felül harci szekerére és Ida hegyére hajt, onnan figyeli a görög és a trójai sereget.

Eközben a görög és trójai harcosok is az új napra és az újabb csatára készülődnek. A trójaiak kivonulnak a várból, a két sereg ismét egymásnak esik.

Egy darabig kiegyenlített a küzdelem, de aztán a csatát néző Zeusz egy arany mérleget vesz elő és annak két serpenyőjébe a két nép sorsát helyezi.

A trójaiak serpenyője emelkedik magasabbra, vagyis Zeusz az ő érdekükben avatkozik be a csatába, hatalmas villámokat dobál le Ida hegyéről, megrémisztve még a legbátrabb görög hősöket is.

A görögök hátrálni kezdenek, Ídomeneusz, Agamemnón és a két Aiász is fél a villámoktól. Egyedül az öreg Nesztór nem foglalkozik velük, de ő is csak azért, mert Parisz fejbe nyilazta a lovát és Nesztór éppen az őrjöngő ló hátáról próbál meg lekászálódni valahogy.

Mire Nesztórnak sikerül földet érnie, már alig van körülötte görög harcos, ellenben száguldva közeledik felé Hektór. Diomédész az, aki meglátja Nesztór szorult helyzetét, odakiált Odüsszeusznak, hogy segítsenek az öreg harcosnak.

Odüsszeuszt azonban ugyanúgy megzavarja az isteni beavatkozás, mint a legtöbb görögöt, meg sem hallja Diomédészt, aki kénytelen egyedül Nesztór védelmére kelni.

Vagyis Diomédész az egyetlen, akit nem rémítenek meg Zeusz villámai. Felveszi az öreg Nesztórt a harci szekerére, és szembe fordulnak Hektórral.

Diomédész dárdát dob Hektórra, elvéti, de helyette a kocsihajtót, Éniopeuszt öli meg. Hektór szorult helyzetbe kerül, hiszen nincs hajtója a harci szekerének, de nem sokáig marad egyedül, Arkheptolemosz pattan mellé és veszi át a lovakat.

Ekkor veszi észre Zeusz, hogy az általános görög visszavonulásban csak Diomédész és Nesztór nem vesz részt. Hatalmas villámot vág le Diomédész kocsija elé. Nesztór rögtön megérti az üzenetet, aznap nem a görögöket támogatja Zeusz, ezért megpróbálja rávenni Diomédész a visszavonulásra.

Diomédész azonban nehezen hajlik a harc feladására, attól fél, hogy Hektór gyávának fogja tartani, de végül belátja, hogy a főisten akaratával nem érdemes szembe menni.

Így is lesz, a menekülő Diomédészt és Nesztórt Hektór gyalázza, amiért elszaladnak a harc elől. Diomédész pedig meginog, háromszor is arra gondol, hogy visszafordul és felveszi a küzdelmet Hektórral, de Zeusz háromszor is lecsap a harci szekerük mellé.

Ebből már Hektór is tudja, hogy Zeusz a trójaiak pártján áll. Hangosan buzdítani kezdi embereit, most érdemes a görögökre és a partra vont hajók köré épített falakra és tornyokra támadniuk.

A trójaiak fölénybe kerülését viszont már Héra nem nézheti tétlenül. Poszeidóntól kér segítséget, hogy avatkozzon be a görögök oldalán. Azaz csak kérne, mert Poszeidón még emlékszik Zeusz reggeli figyelmeztetésére és nem mozdul.

Közben Hektór és a trójaiak már egészen visszaszorítják a görögöket, a hajók előtt falaknál dúl a harc. Hektór közelsége azzal fenyeget, hogy sikerül neki felgyújtania a partra vont görög hajókat.

Ekkor Héra unszolására Agamemnón kezdi el lelkesíteni az embereit, és közben Zeuszhoz is könyörög, hogy forduljon a hadi szerencse. Zeusz pedig meghallgatja az imát és ezt jelzi is a görögöknek: egy sast küld föléjük, ami szarvasborjút visz a csőrében.

Az isteni jelet felismerik a görögök, új erőre kapnak, ellentámadásba mennek át:

• Diomédész megöli Ageláoszt
• Teukrosz pedig Nagy Aiász pajzsának védelmében sorra nyilazza le a trójai katonákat: megöli Orszilokhoszt, Ormenoszt, Ophelesztészt, Daitórt, Khromioszt, Lükophontészt, Amopáónt és Melanipposzt.

Teukrosz következő célpontja Hektór lenne, de mindig elvéti a trójai várparancsnokot. Pontosabban Hektórt mindig elvéti, de valakit minden alkalommal eltalál helyette a trójai katonák közül: először Gorgüthiónt, majd Hektór kocsisát, Arkheptolemoszt.

Erre már Hektórnak is feltűnik, hogy valaki vadászik rá, gyorsan új kocsist szerez Kebrionész személyében, majd felkap egy követ és Teukroszra dobja, akit a kulcscsontján talál el a kővel.

A komolyan megsérült Teukroszt Aiász pajzsa védi, majd Mékiszteusz és Alasztór kapják fel a sebesültet s viszik hátra a hajókhoz.

Ezzel a csatában újabb fordulat áll be, Zeusz immár újra a trójaiakat segíti, olyannyira, hogy Hektór és emberei egészen a hajókat körülvevő falak előtti árokig szorítják vissza a görögöket.

Nem tetszik ez Hérának és Pallasz Athénétől kérdezi, hogy mit tehetnének a görögök megsegítésére. Pallasz Athéné pedig nem lát más lehetőséget, mint hogy szembe menve apja figyelmeztetésével, személyesen is beszálljanak a csatába.

Hérának tetszik az ötlet és mindketten elvonulnak, hogy felvegyék a páncéljukat. Pallasz éppen harci szekerét készíti elő, amikor Zeusz Ida hegyéről odapillantva észreveszi, hogy mi a szándékuk.

A főisten Íriszt küldi Hérához és Pallasz Athénéhoz azzal az üzenettel, hogy be ne merjenek avatkozni a csatába, különben Zeusz sántává teszi a lovaikat, összetöri a szekerüket és olyan sérüléseket okoz nekik, amikből 10 év alatt sem épülnek fel.

Zeusz ilyen komoly és egyértelmű fenyegetését már nem lehet figyelmen kívül hagyni, Héra és Pallasz Athéné duzzogva vonulnak vissza az Olümposzra.

Hamarosan Zeusz is visszatér az Olümposzra, ahol Héra vonja kérdőre, amiért – egyezségük ellenére – Zeusz a trójaiakat segíti.

Zeusz pedig közli, hogy ez mindaddig így is lesz, amíg egy napon majd a trójaiak megölik Patrokloszt és ez majd arra készteti Akhilleuszt, hogy újra csatába szálljon a görögök oldalán.

Figyeljük meg, hogy Zeuszt itt jósol, azaz jövőbe lát! Hiszen később valóban Patroklosz halála lesz az, ami miatt Akhilleusz majd újra beszáll a csatába.

Mielőtt még teljesen elvesznénk a csata forgatagában, illetve, hogy Zeusz kinek, mikor, hogyan segít és melyik isten kivel van, lépjünk vissza egyet a főmenübe és ne felejtsük el, hogy Zeusz valójában a Thetisznek tett ígéretét teljesíti most, azaz a trójaiakat segíti mindaddig, amíg a görögök nem adnak elégtételt Akhilleusznak a tőle elvett rabszolgalányért cserébe!

A főisten tehát még mindig a trójaiakat segíti, akiknek most meg is lenne az esélyük, hogy akár a görög hajókat is felgyújtsák, de közben beesteledik és a sötétség véget vet aznapra a harcnak.

A trójaiak azonban nem vonulnak vissza a várba, hanem a vár és a görög tábor közötti síkságon éjszakáznak.

Hektór kiadja a parancsokat: gyújtsanak tábortüzeket, főzzenek vacsorát, áldozzanak az isteneknek. Néhány hírnök menjen a várba, figyelmeztesse az őröket, hogy éberek legyen éjjel, nehogy a görögök rajta üssenek a váron, amíg a trójaiak nincsenek ott, más őrök pedig a görög tábort figyeljék, nehogy azok az éjszaka leple alatt elmeneküljenek hajóikon.

A trójaiak pedig így is tesznek, a két sereg pedig nyugovóra tér.

Érdekesség, hogy Homérosz először ebben az énekben adja meg a trójai sereg létszámát: 50. 000 harcos

„Ott égett a mezőn az ezer tűz; mindegyiküknél ötven harcos is ült, lobogó tűz lángjai mellett.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!