Puskin-Anyegin-Olvasónapló

Második fejezet:

Anyegin tehát vidéki földesúr lett: gyönyörű kastély, vadregényes táj tulajdonosa, amit bármilyen „normális” ember végtelenül élvezne, de Anyegin nem nagyon tud mit kezdeni vele.

A fényűzően berendezett kastélyban egy szerény szobát választ magának, és bár eleinte komoly tervei vannak a birtokával – új rendet akar bevezetni, reformálni, csökkenteni a jobbágyok adóját stb. –, ebből végül semmi sem lesz, mivel nincs kedve meg is valósítani az ötleteit.

Szomszédai körében hamar elterjed, hogy a birtoknak új gazdája van, és vidéki szokás szerint jönnek, hogy meglátogassák az új földesurat.

Anyegin azonban szinte menekül előlük, lovászának ki van adva a parancs, hogyha hintó kanyarodik a kastély elé, akkor a hátsó lépcső elé azonnal vigyen egy felnyergelt lovat, amin Anyegin elmenekülhet a látogatók elől.

Így aztán nem csoda, hogy hamar elterjed róla, hogy „Veszedelmes csodabogár”, és mivel semmit sem tesz, hogy ezt megcáfolja, pletykák keringenek róla: szabadkőműves, alkoholista, bolond, illetlen. Ezek közül mondjuk egyik sem igaz, de vidéken általában egyébként is túl sok idejük van az embereknek – legalábbis a nemeseknek –, ráérnek pletykálni.

Hamarosan történik azonban valami, ami ideiglenesen felkelti Anyegin figyelmét: szomszédjába új földesúr költözik. (Pontosabban a szomszéd földesúr addig külföldön tanuló fia tér haza tanulmányai befejeztével)

Hasonlóan fiatal, alig 18 éves, mint Anyegin, a neve Vlagyimir Lenszkij.

Lenszkij szinte minden elképzelhető tulajdonságában különbözik Anyegintől: Németországban tanult, művelt, lelkes ifjú, aki imádja a költészetet. Minden vágya, hogy jót tegyen a világban, érdeklik az újdonságok, a természet, a szerelem.

Ugyanakkor a vidéki orosz arisztokrácia ugyanúgy taszítja, mint Anyegint, bár más okból: Anyegin egyszerűen csak kiégett, unja az embereket, míg Lenszkij számára komoly megpróbáltatást jelent egy-egy vidéki bálon részt venni, mégpedig a mindig ismétlődő témák miatt: a helyi nemesek csak pár dologról tudnak beszélni: termés, bor, kutyák, lovak, és persze a végtelen pletykálás: ki kivel mit csinált, mint mondott, mit gondolt…

Ráadásul a közösség úgy ítéli meg, hogy Lenszkij kiváló férj lenne, ezért a lányos anyák állandó céltáblájává válik, bárhova megy látogatóba, hamarosan nősíteni akarják. Lenszkij ugyan nyitott a szerelemre, a baj csak az, hogy a választék nem igazán felel meg az ízlésének…

Lenszkij tehát ugyanúgy kerülni kezdi ezeket a dáridókat, mint Anyegin, és végül törvényszerű, hogy összebarátkoznak: két magányos fiatalember, aki más okból ugyan, de nem találja a helyét környezetében.

Nehéz lenne két különbözőbb egyéniséget találni: Anyegin, aki fiatal kora ellenére már mindent kipróbált és rá is unt, és Lenszkij, aki eddig mindent könyvekből tanult, üde, fiatal, kalandra vágyó lélek, aki alapvetően pozitívan áll a világhoz.

Anyegin csodálja Lenszkij műveltségét és optimista lelkesedését, és bár sokszor nem ért egyet vele, mégsem ábrándítja ki barátját, nem meséli el saját tapasztalatait.

A narrátor kitérőjéből kiderül, hogy Lenszkij azért talált már magának lányt, akibe szerelmes lehet. Így ismerjük meg a Larin családot, és két lányukat, Olgát és Tatjanát.

A Larin család bizonyos szempontból teljesen tipikus orosz nemesi família, bár azért náluk is akadnak érdekességek. A szülők nem szerelmi házasságot kötöttek, Olga és Tatjana anyját senki sem kérdezte, hogy akar-e Dmitrij Larin felesége lenni.

Természetesen nem akart, egy (szerencsejáték-függő) gárdatisztbe volt szerelmes. Ezzel Dmitrij is tisztában volt, így az esküvő után vidékre költözött fiatal feleségével. A nő végtelenül szomorú volt, hogy elszakították szerelmétől, és száműzetésként élte meg a vidéki életet.

Hamarosan azonban a rutin és a megszokás vette át a fő szerepet az életében: megszületett Olga és Tatjana, és az asszony, akinek a nevét nem tudjuk meg, arra is rájött, hogy miben lelheti örömét.

Felismerte ugyanis, hogy a férje csapnivaló gazda, akit pont nem érdekli, hogy mi van a birtokkal. Feleségét azonban érdekelni kezdte a dolog, főleg a hatalom, amivel a földesúri lét jár, ezért hamarosan kézbe vette a hatalmas birtok igazgatását: ellenőrizte a jobbágyokat, felügyelte a betakarítást, stb., stb.

A férj ezalatt szép csendben semmit sem csinált, mindent ráhagyott a feleségére, legfőbb öröme az ivás volt, egészen addig, amíg bele nem halt.

Megismerjük a két lány, Olga és Tatjana személyiségét is. Kb. pont annyira különböznek egymástól, mint Anyegin és Lenszkij.

Olga a fiatalabb és a szebb. Tipikus vidéki fruska, a narrátor epésen jegyzi meg, hogy bármelyik szerelmes regényben tucatjával találni hasonló személyiséget: szép, illedelmes, de nem különösebben okos, nem kérdőjelezi meg a fennálló családi, vagy társadalmi rendet, jól érzi magát a rendelkezésére álló korlátok között.

Ezzel szemben Tatjana teljesen más személyiség: nem kiemelkedően szép, de nagyon okos, kilóg a vidéki kisasszonyok sorából.

Tatjanát nem érdekli a többiek szokásos játékai: nem szeret babázni, fogócskázni, hímezni, nem szeret társaságba járni.

Szeret egyedül lenni, imád olvasni, kedvencei a rémtörténetek és persze a szerelmes regények. Vagyis gyakorlatilag mindenben az ellentéte a húgának.

Adalékként azt is megtudjuk, hogy a lányok apja még gyerekkorukban egymásnak szánta Lenszkijt és Olgát, valamint, hogy Lenszkij szülei meghaltak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..