Puskin-Anyegin-Olvasónapló

Hetedik fejezet:

Tavasz van, tehát hónapok teltek el a végzetes névnap és az azt követő párbaj óta, amikor Anyegin lelőtte Lenszkijt.

Ezalatt a néhány hónap alatt azonban sok minden történt:

Anyegin a párbajt követően nem sokkal elhagyta birtokát, senki sem tudja, hova ment.

Olga nem sokáig gyászolta Lenszkijt, megsiratta bár, de viszonylag gyorsan túltette magát az ifjú költő halálán. Sőt, hamarosan új udvarlója is akad, egy fiatal ulánus (lovas katona) személyében, akinek végül igent is mond Olga, férjhez megy. A férjet hamarosan máshová vezénylik, és Olga vele tart.

Ezzel Tatjana végleg egyedül marad, szinte mindenkit elveszített: Elment Anyegin, és elment a húga, Olga is.

Tatjana tudja, hogy gyűlölnie kéne Anyegint, hiszen a férfi kikosarazta őt, majd megölte a húga szerelmét, de mégsem tudja nem szeretni.

Tatjana sokat sétál a környéken, ilyenkor a gondolatai csaponganak, messze járnak. Egy alkalommal arra eszmél, hogy Anyegin kastélyának közelében jár. Eltöpreng, hogy vajon benézzen-e a házba, végül úgy dönt, hogy miért ne, Anyeginnek biztos nem fog találkozni, csak a személyzet van otthon.

Haragos kutyák várják az udvaron, akiket gyerekek vernek arrébb bottal, majd a kulcsárnő, Anyiszja engedi be a kastélyba.

Tatjanát megrohanják az érzelmek, mindenhol Anyegin nyomait fedezi fel, mindenhol a férfit látja. Látszik, hogy az általa lakott szobákat hirtelen hagyták el, cuccai egy része még szanaszét hever.

Az idő azonban gyorsan telik, Tatjanának haza kell mennie, de előtte engedélyt kér a kulcsárnőtől, hogy néha ellátogasson ide.

És persze már másnap reggel ott van, álmodozva ül Anyegin szobájában, majd kutatni kezd a könyvei között.

Idővel egyre jobban elmerül a férfi hátrahagyott könyveiben, főleg, amikor észreveszi, hogy Anyegin megjegyzéseket, jeleket, gondolatokat is fűzött egyes részekhez.

Tatjana szép lassan, a könyveket és a lapszéli jegyzeteket olvasva Anyegin egy egészen másik oldalát ismeri meg. Rájön, hogy mennyire csak álca volt az, amit az ifjú magáról mutatott, mennyire csak a könyvekből merítette gondolatait, tudását.

Tatjana nem ábrándul ugyan ki Anyeginből, de kicsit jobban megismeri, más szemmel tekint már rá.

Otthon, Larinéknál, immár mindennapos téma, hogy Tatjanának is férjhez kéne mennie, hiszen már a húga is elkelt, lassan vénkisasszonynak számít már.

Larinné legnagyobb bánatára azonban Tatjana már mindenkit kikosarazott a vidéki arisztokrácia tagjai közül, aki csak szóba jöhetett.

Jön az ötlet, a fővárosba, Moszkvába kell felmenni, van is ott rokon, ahol majd hetek alatt találnak férjet Tatjanának.

Hát pont ez hiányzott még a lánynak… Nem elég, hogy elment Anyegin, és elvesztette a húgát, most még szeretett dimbes-dombos vidékétől, otthonától is elszakítják. Ráadásul úgy gondolja, hogy nem fog tudni megfelelni a fővárosi elvárásoknak, hiszen vidékiesen beszél, nem utolsó divat szerintiek a ruhái, a frizurája.

Mivel azonban egy orosz családban nem szokás megkérdőjelezni a szülői döntést, a család felkészül, hogy Moszkvában teleljen, sőt, még adósságba is verik magukat az utazás érdekében.

A rövid nyár és ősz gyorsan elrepül, Tatjana könnyezve búcsúzik otthonától. Azért kell megvárni, hogy leessen az első hó, mert az orosz utak borzasztó állapotban vannak, már ahol vannak egyáltalán.

Télen, hóban, szánon sokkal kényelmesebb az utazás, de még így is egy hétig tart, mire Moszkvába érnek.

A Larin család nagy, rengeteg rokonuk van, Tatjana csak kapkodja a fejét. Rengeteg nagybácsinak, nagynéninek, unokatestvérnek, közeli, távoli és még távolabbi rokonnak mutatják be.

Hordják bálokba, ünnepélyekre, vacsorákra, amiket szinte csak azért rendeznek, hogy a fiatal lányok férjet találjanak maguknak.

Tatjana nem lóg ki túlságosan kortársai közül, a lányok hamar megkedvelik, és a férfiak is csinosnak tartják, bár azt mindenki észreveszi, hogy mennyire komoly, mennyire mélabús lány.

És bizony Tatjanán az is látszik, hogy semmi kedve az egészhez, ő nem illegeti magát tánc közben, mint a többi lány, érezni rajta, hogy nem akar mindenáron férjhez menni. Ezért aztán nem is akad kérője, egész addig, míg egy generális – Tatjana szavaival: egy kövér tábornok – el nem kezd érdeklődni iránta.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..