Puskin-Anyegin-Olvasónapló

Negyedik fejezet:

Anyegin és Tatjana tehát egymással szemben állnak. Anyegin kezd beszélni, elmondja, hogy megkapta a levelet, és persze, hogy kitalálta, hogy Tatjana küldte.

Mivel a lány őszinte volt a levélben, ezért Anyegin kötelességének érzi, hogy őszintén válaszoljon.

Ezután Anyegin végtelenül finoman bár, de visszautasítja és Tatjana közeledését, és kioktatja a lányt. Elmondja, hogy ha olyan átlagos férfi lenne, mint bárki más, akkor nem is találhatna jobb feleséget, mint Tatjana.

De Anyegin sorsa – szerinte – az, hogy egyedül maradjon, hogy ne találja meg a boldogságot, míg Tatjana még sokszor lehet szerelmes és biztos meg fogja találni az igazit.

Anyegin monológjában azért van egy nagy adag nagyképűség és beképzeltség is, de tulajdonképpen saját magához képest igyekszik kedvesen visszautasítani a lányt, már amennyire egy visszautasítást lehet kedves…

Anyegin a vidéki kislányt látja Tatjanában, nem érdekli őt a lány.

Tatjana végig némán hallgatja a férfit, érzi, ahogy egy pillanat alatt összeomlik a világa, úgy érzi, meghal a lelke.

Némán visszasétálnak a házhoz, majd Anyegin távozik.

A következő időszakban Anyegin nem látogat el többet Larinékhoz, de elutasításának így is komoly hatása van: Tatjana tulajdonképpen belebetegszik, szépsége hervadásnak indul, egészsége megrendül.

A környezete, akik természetesen semmit sem tudnak az Anyeginnak írt levélről, és az azt követő elutasításról, azt kezdik mondogatni, hogy ideje lenne férjhez mennie, az meggyógyítaná.

Eközben Lenszkij és Olga kapcsolata jóval sikeresebben alakul, a fiatalember egyre jobban beleszeret a lányba, minden szabad idejüket együtt töltik, sétálnak, beszélgetnek, sakkoznak, Lenszkij verseket ír a lányhoz, a lányról, a lánynak.

Házasságuk eltervezett tény, úgy tűnik tehát, hogy minden rendben van velük.

Fontos azonban megjegyezni, és a narrátor is érzékelteti, hogy nem teljesen egyenrangú kapcsolatról van szó. Lenszkij messze intelligensebb, mint Olga, aki bár viszonozza a fiú érzelmeit, de nem tud felülemelkedni saját magán, nem tud igazán méltó partner lenni.

Egyszerű vidéki fruska, akit a könnyed szórakozások érdekelnek, nem a komoly, mély beszélgetések, és bár Lenszkij fülig szerelmes belé, könnyen lehet, hogy hosszabb távon azért kevés lenne hozzá a lány. (Mint ahogy később látni fogjuk ez a „probléma” hamarosan megoldódik…)

És mit csinál Anyegin? Próbálja valahogy elütni az idejét, az életét…

Ez a rövid orosz nyár alatt még csak megy is valahogy, olvas, sétál, úszik, de hamarosan jön az ősz, és a hosszú tél, ami rossz hatással van egyébként is kiábrándult és depressziós hősünkre.

A rövid téli napokon és hosszú éjszakákon végképp nem tud mit kezdeni magával, van úgy, hogy csak biliárdozik napokig.

Egy alkalommal Lenszkij érkezik hozzá vacsorára, amikor Anyegin váratlanul megkérdezi, hogy mi újság Tatjanáéknál. Nem mintha igazán érdekelné a lány, vagy a család, csak valamiről beszélgetni kell.

Lenszkij pedig örül, hogy barátja magától hozza fel a témát, először finoman megrója, amiért csak kétszer volt Larinéknál, aztán feléjük sem nézett (az olvasó tudja, hogy miért, Lenszkij persze nem), majd közli, hogy Larinék meghívták Tatjana névnapi ünnepségére.

Na, pont ez hiányzik még Anyeginnak, aki azzal próbál meg hárítani, hogy nem szereti a nagy tömeget, márpedig vidéki szokás szerint az ünnepségen biztos rengetegen lesznek.

Lenszkij azonban biztosítja barátját, hogy csak a szűk családi kör lesz jelen, így végül Anyegin beleegyezik abba, hogy elmenjen.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..