Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet

Miután ezt így megbeszéli magával, Ábel felforgatja az egész házat, mert dühös az apjára, aki a cuccait elrendezte. Úgy van vele, hogy ha arra jó, hogy egyedül éljen a Hargitán egy kunyhóban, akkor arra is, hogy ő maga rendezze el a holmiját.

Miután jó nagy rendetlenséget csinál, nekiáll elpakolni és mindennek új helyet keresni. Ezzel el is megy a délután nagy része.

Ábel még mindig tart az éjszakai egyedülléttől, de most elhatározza, hogy bátran fog viselkedni, nem a pálinkában keres erőt. Jó erősen betámasztja az ajtót és aludni tér.

Másnap korán ébred és elhatározza, hogy újra felméri a birodalmát. Az igazgató azt mondta neki, hogy összesen kilencszáz öl fa van halmokba rakva, de Ábel elhatározza, hogy megszámolja, mert ha mégis kevesebb, akkor az az ő kára lesz,

Kiderül azonban, hogy nemhogy kevesebb, de 12 ölel még több is van, ezeket Ábel egy Á-betűvel jelöli meg és elhatározza, hogy a saját hasznára fogja eladni.

Ehhez azt kell tudni, hogy  kivágott és felhasogatott fát „öl”-be rakták. Egy öl átlagosan és körülbelül 1,9 méternek felel meg, vagyis akkora távolság, amit egy felnőtt ember a két karjával átér (átölel).

Itt azonban van egy további jelentése is, mert az ölbe rakott fa azt jelenti, hogy a fát halmokba rakják, és egy halom egy öl magas és egy öl hosszú.

Mire ezzel Ábel elkészül, addigra megérkezik szekérrel egy ember, akivel az igazgató kiküldte Ábelnek az ágyat, asztalt, széket, amit megígért.

A szék és az asztal rendben is van, de az ágyat furcsán nézi Ábel, mert soha nem látott még összecsukható tábori ágyat.

A szekerest Dávid Pálnak hívják, és nagyon sóvárogva nézi a rengeteg tűzifát a környéken. Meg is jegyzi, hogy senki sem venné észre, ha egy fél szekérnyit ő elvinne. Ábel először nem akar neki adni, ha nem fizet, végül mégis megenged neki, hogy egy fél szekérnyit felpakoljon.

Dávid Pali bácsi viszont annyira belelendül, hogy púposra rakja a szekeret. Ábel erre azt kéri tőle, hogy ha legközelebb jön, akkor a fáért cserébe hozzon neki valami olvasni valót!

Másnap Ábel elhatározza, hogy megismerkedik a tágabb környezetével is, hiszen eddig csak a ház közvetlen környékén volt dolga, de az erdő hatalmas.

Magához vesz egy kis baltát és magával viszi Bolha kutyát is, aki az elmúlt két nap gondos ápolásának köszönhetően teljesen rendbe jött.

Nem messze a háztól talál egy hatalmas bükkfát, aminek az oldalában egy nagy odú van. (Ennek még jelentősége lesz a későbbiekben!)

Tovább menve Ábel hamarosan furcsa dologra lesz figyelmes. Egy tisztáson halomba rakott fenyőgallyakat talál, viszont a környéken nem lát egy olyan fát sem, amiről azok leeshettek volna. Vagyis a gallyakat valaki szándékosan rakta oda…

Ábel arra a következtetésre jut, hogy valamit el akartak rejteni az ágak alatt. Elbontja a gallyakat és igaza lesz, mert öt kisebb és egy nagy ládát talál, meg egy zsákot.

A fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szia Zsiráf!

    Az első fejezet legelső mondatában azt írtad, hogy 1920-ben.
    Nem, azért, hogy kötekedjek, csak szóltam, hogy ki tudd javítani

  2. Lehet csak én nem értem de rögtön az elején “Romániához került. Vegyis, bár Erdély”, nem akarok senkibe vagy semmibe belekötni de az nem “Vagyis”?

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..