Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet

Az urak vadászni jöttek az erdőbe, mert azt hallották, hogy a környéken sok a vaddisznó. Szállást kérnek Ábeléktől éjszakára.

Természetesen kapnak is, már amennyire a szegény házikótól kitelik. Sőt, Ábel még azt is felajánlja, hogy másnap elkíséri őket vadászni, hiszen úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét.

Ez természetesen nem igaz, hiszen alig két hete van még csak itt. Leginkább azért ajánlkozott vezetőnek, nehogy a három úr vadászat közben felfedezze a lőszert és a bombákat.

Másnap Ábel apját otthagyják a házban, hogy vigyázzon a fára, a három úr pedig Ábel vezetésével elindul vadászni.

Végül kalandos módon a szeredai pap terít le egy hatalmas vaddisznót. A vadászat tehát sikeres, és Ábel 100 lejt kap az uraktól a segítségért.

Ezután viszonylag nyugodt napok következnek, Ábel végzi a mindennapi rutin munkát, eladja a fát és beszedi a pénzt.

Közben azért arra is van gondja, hogy a saját hasznával is törődjön:

„Első volt a kötelesség. Második a magam gyarapítása, amely legfőképpen abból állott, hogy szerdán és pénteken istenes vihart támasztottam egy-egy bombával. Ha olyan fát vágattam ki velük, amely kiadott egyenként négy-öt szekér fát.”

Ábel sora tehát viszonylag jól megy. Egyetlen kellemetlensége csak Dávid Pali bácsi, aki minden alkalommal, amikor jön, újabb adag könyvet és füzetet hoz, hogy fát szerezzen Ábeltől: „Már annyi könyv és füzet volt a szobámban, mintha nem pásztor lakott volna benne, hanem egy száműzött olvasó ember”

Lassan eltelik a szeptember, és beköszönt a november. Ábel halottak napján kimegy a két sírhoz, amit a lövészárkok mellett talált és gyertyát gyújt Szőcs Mária és Mosojgó Péter sírjánál.

Másnapra az idő is megváltozik, komolyan beköszönt az ősz, esővel, nyirkossággal.

„Ezzel új világ szakadt a Hargitára; s úgyszintén az én pásztorkodásomra is, melyet azonban nemcsak köddel, esővel és hideggel búsított meg, hanem felékesített kedves kalandokkal is.”

Vége az első fejezet olvasónaplójának!

A többi fejezetet itt találod!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szia Zsiráf!

    Az első fejezet legelső mondatában azt írtad, hogy 1920-ben.
    Nem, azért, hogy kötekedjek, csak szóltam, hogy ki tudd javítani

  2. Lehet csak én nem értem de rögtön az elején “Romániához került. Vegyis, bár Erdély”, nem akarok senkibe vagy semmibe belekötni de az nem “Vagyis”?

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..