Gregorics Pál jellemzése

Wibra Gyuri jellemzése után foglalkozzunk most egy kicsit az apjával is, Gregorics Pállal, vagyis a tapintatlan Gregoriccsal! Álljunk is neki…

Bevezetőként talán annyit érdemes megjegyezni – mint ahogy arról már más írásokban is volt szó –, hogy Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye két szálon indul el (I. és II. rész), majd a III. részben kapcsolódik össze az addigi két eseménysor:

  • Az első rész foglalkozik Bélyi János, az új pap megérkezésével Glogovára, Veronka „csodás” megmenekülésével az esernyő által és a falusiak babonás képzeletével, ami Szent Péternek tulajdonítja a kislány megmenekülését.
  • A második rész – és innen fogunk indítani mi is – meséli el a Gregorics család történettét, illetve Wibra Gyuri nevelkedését.

Azért, hogy némi rendszert vigyünk a dologba, Gregorics Pált három fő dolog (tulajdonság) mentén fogjuk jellemezni, ezek pedig a következők:

  • A tapintatlanság
  • Szeretete fia iránt
  • Az esernyő

Nézzük először a jellemzés vázlatát, aztán majd bővebben nekiesünk a dolognak:

A tapintatlanság:

Gregorics Pál különös ismertetőjegye – alapvetően jó ember – minden cselekedete a visszájára fordul – szélsőséges természet – eltúlozva jelennek meg benne az emberi tulajdonságok: kém-bátorság, testvérei-félelem, fia-szeretet

Szeretete fia iránt:

Ezt is szélsőségesen csinálja – gondoskodni akar fiáról, de olyan furfangosan teszi, hogy végül nem ér célt – nem törvényesíti a gyereket – Szegedre küldi tanulni – úgy próbálja megmenteni, hogy úgy tesz, mintha nem szeretné

Az esernyő

Az eredeti tulajdonosa Gregorics – kém korában az álruhája része – nem lehet tudni, hogy van-e titkos rekesze – Gregorics később is ragaszkodik hozzá – bármit megtenne érte (lásd: „Sárga”) – Gyurinak sem árulja el az esernyő titkát – nem tudjuk, valóban benne volt-e az utalvány – az esernyő az események mozgatórugója lesz, de Gregorics akaratán kívül

Fejtsük ki ezeket kicsit bővebben!

Gregorics Pál jellemzésének még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Gregorics Pál jellemzése” bejegyzéshez 8 hozzászólás

    • Kedves Tofei Noémi!

      “A lezajlott csaták után, a síri csöndes időkben újra visszatért Besztercére, s valóságos ember-gyűlölő lett. Nagy, ócska kőházából ki sem mozdult. Nem gondolt többé se szereplésre, se házasságra. Az történt vele is, ami az agglegényekkel rendesen, beleszeretett a szakácsnéjába. Egyszerűsíteni a dolgokat, egyszerűsíteni és folyton egyszerűsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség. Ez volt az ő teóriája is már.
      Egy asszony arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy pedig arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen két asszony. De miért ne lehetne ez a két asszony egy személyben is?”

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..