Gregorics Pál jellemzése

A tapintatlan Gregorics Pál

Gregorics Pál tehát a II. rész 1. fejezetében jelenik meg először, amikor megismerkedhetünk élettörténetével.

„Élt évekkel ezelőtt […] Besztercebánya szabad királyi városában egy Gregorics Pál nevű ember, akit közönségesen tapintatlannak neveztek, pedig egész élete arra volt bazírozva, hogy másoknak tessék. Gregorics Pál mindig a Népszerűség után futkosott, aki csinos kacér leány, s mindenütt a Kritikával találkozott, aki mérges arcú, vasvillaszemű boszorkány.”

Miért is nevezték az emberek tapintatlannak? Nos, azért volt tapintatlan:

  • az anyja szerint, mert az apja temetésének napjától számított kilenc hónap múlva született. Ez persze rögtön bizonyos pletykákat indított el a korabeli Besztercebányán.
  • felnőtt (fél)testvérei szerint, mert így többfelé oszlik az örökség.

Ehhez járult még, hogy „Gregorics Pálnak szeplős arcot és veres hajat adott a természet, amivel az a megkülönböztetés jár az emberi szájakon, hogy a veres ember egy se jó”.

Lássuk be, nem túl jó indítása ez egy életnek, vagyis a fiatal Gregorics nem volt szép gyermek, ráadásul a családban sem látták szívesen. Hamar szembesült ezzel maga Gregorics is, de nem adta fel, komoly elhatározásra jutott:

„No, hát majd bebizonyítja Gregorics Pál, hogy ő jó lesz. […] Elhatározta lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon szeretetre méltó lesz, és egész életcélja abban állott, hogy szeressék az emberek.”

A cél nemes, de Gregorics Pál személyes tragédiája, hogy semmi sem sikerül neki, bármennyire is jó, nemes, adakozó, a közösség érdekeit szolgáló ember akar lenni, mindig minden cselekedete a visszájára fordul, mindig tapintatlannak bizonyul. Példák:

  • Amikor drága szivarokat vásárol, az emberek azt mondják rá, hogy szórja a pénzt. Amikor átáll az olcsó dohányra, akkor meg fukarsággal vádolják, aki nagy vagyona ellenére vacak cigarettát szív.
  • Amikor egy jótékonysági bálon be akarja bizonyítani, hogy nem fösvény és a bál belépőjegyét jócskán túlfizeti, akkor meg – akaratlanul is – hatalmas tapintatlanságot követ el. Ugyanis többet fizet a jegyért – vagyis többet adakozik – mint Radványszky, a főispán. Megint öngól.
  • Amikor – jogvégzett ember létére – semmit sem csinál, csak élvezi birtokai jövedelmeit, kocsizik, vadászik stb., akkor az emberek azt suttogják róla, hogy lusta, semmirekellő. Amikor pedig – hogy erre rácáfoljon – városi hivatalt akar vállalni, akkor meg azzal vádolják, hogy más szegény ember elől akarja elvenni a megélhetést. Újabb ballépés.
  • Amikor elhatározza, hogy megnősül, azt meg a testvérei nem nézik jó szemmel, hiszen, ha Gregoricsnak gyereke születik, akkor ők még messzebb kerülnek az örökségtől. Éppen ezért, minden módszerrel igyekeznek Gregorics nősülését megakadályozni. Mindenféle álhíreket terjesztenek róla azoknál a lányos házaknál, ahol megfordul, tegyük hozzá, hogy sikerrel. Gregorics nem talál menyasszonyt, agglegény marad.

Gregorics Pál tehát a körülmények áldozata, semmit sem tud jól csinálni. Túlságosan figyel arra, hogy mit gondolnak, mondanak róla az emberek, minden cselekedetét, tervét mások elvárásai irányítják. Valószínűleg sokkal sikeresebb lenne, ha kitartana valamelyik ötlete mellett és azt következetesen végigvinné, legyen szó akár hivatalvállalásról, akár nősülésről. Gregoricsnak azonban semmi sem sikerül.

Közben kitör a szabadságharc, Gregorics is katonának jelentkezik, azonban kora és egészségi állapota miatt eltanácsolják. Úgy tűnik Gregorics most sem tudja megvalósítani azt, amit eltervezett – maximum irodai munkára hajlandóak beosztani –, azonban most az egyszer, kivételesen a sarkára áll:

„Gregorics Pál kevélyen, sértődve egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné a pávát.

– Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket tartja annak, őrnagy úr?

– Kétségtelenül a kémszolgálatot.

– Hát kém leszek.”

Gregorics hát kém lett. Mégpedig jó kém.

„Még ma is sokan emlegetik öreg katonák a »vörös esernyős emberkét«, aki vakmerően tudott keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni. Keskeny madárképe, felgyűrt nadrágja, ócska, borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelű esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el.”

Figyelem! A II. részben itt kerül elő először az esernyő. Azonban ekkor még nem tudhatjuk – bár persze sejtjük –, hogy ez az esernyő azonos az I. rész ernyőjével, amit Veronka kosara fölé borított valaki.

Gregorics Pál jellemzésének még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Gregorics Pál jellemzése” bejegyzéshez 10 hozzászólás

    • Kedves Tofei Noémi!

      “A lezajlott csaták után, a síri csöndes időkben újra visszatért Besztercére, s valóságos ember-gyűlölő lett. Nagy, ócska kőházából ki sem mozdult. Nem gondolt többé se szereplésre, se házasságra. Az történt vele is, ami az agglegényekkel rendesen, beleszeretett a szakácsnéjába. Egyszerűsíteni a dolgokat, egyszerűsíteni és folyton egyszerűsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség. Ez volt az ő teóriája is már.
      Egy asszony arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy pedig arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen két asszony. De miért ne lehetne ez a két asszony egy személyben is?”

      Üdv:

      Zsiráf

  1. Én elolvastam a könyvet meg a filmet is megnéztem. És mégis vannak benne olyan részek amiket nem vettem eszre vagy nem figyeltem rá. Sokat segitettél. Köszi.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..