Gregorics Pál jellemzése

Az esernyő

A tapintatlanság mellett Gregorics másik alapvető ismertetőjegye az esernyő. A kopott, rozoga, piros ernyő mindig a keze ügyében van, soha nem hajlandó megválni tőle. Azt tudjuk, hogy kém korában szokott hozzá, amikor az álruhája rész volt, de később sem tud elszakadni tőle.

Az esernyő másoknak is feltűnik, Gregorics hozzá való ragaszkodása is, de senki sem tudja megmagyarázni ennek okát. Ötletek persze születnek, az egyik szerint Gregorics az esernyő nyelében lévő titkos üregben szállította jelentéseit kém korában.

Gregorics erről soha nem beszél, nem erősíti meg, de nem is cáfolja. Tény, hogy értékesnek tartja és nem hajlandó megválni tőle. Példák:

  • „- Nem, nem – ellenkezett ő -, megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezemben kell lennie; anélkül nem érzem magam jól. Becsületemre mondom.” – Mondja Gregorics, amikor vendégségben kérik arra, hogy tegye le az ernyőt.
  • „De biztosítlak, hogy egyszer majd hozzád kerül az esernyő, és jó lesz a felhők, esők ellen.” – mondja Gyurinak
  • Amikor a „Sárgán” csónakáznak és az esernyő véletlenül belesik a vízba, Gregorics 100 forintot fizet az egyik legénynek, hogy ugorjon utána és hozza vissza. „- Szeszélyes ember, de jó ember – mentegette Gyuri. – Ki tudja, milyen emlékek kötik az esernyőjéhez?”
  • Amikor Gregorics haldoklik, akkor mindenáron azt akarja, hogy sürgönyözzenek a fiának Szegedre, jöjjön azonnal. Meg akarja várni Gyurit, mert oda akarja adni neki az ernyőt.
  • Gregorics halálos ágyán is ott van az ernyő a feje alatt, sőt, halála után úgy kell kifeszegetni az ernyőt.

Figyeljünk pár dolgot az ernyővel kapcsolatban:

Soha, egyetlen egyszer sem hangzik el a regény során, hogy az ernyő nyelében titkos rekesz van. Ez mindig csak találgatás, Gregorics soha nem erősíti meg. Tény, hogy vagyonát bankbetétben tartja, amit fiának szán, de az már csak legenda, hogy az utalvány az esernyő nyelében lenne.

A titkos rekesz gondolata azért foglalkoztatja makacsul az emberek – és később Gyuri – képzeletét is, mert az öreg soha nem hajlandó megválni az ernyőtől. Mivel nincs magyarázat az öreg érthetetlen ragaszkodásához az ernyő iránt, így az emberek keresnek egy logikus magyarázatot, ez pedig a tikos rekesz.

Ha viszont tényleg van rejtett része az ernyőnek és Gregorics abban tartja az utalványt, akkor titkolózásával tulajdonképpen túllő a célon. Az esernyő a halála után nem kerül Gyurihoz, ugyanis az öreg halála után az ernyő is elveszíti mitikus szerepét. Most már nem Gregorics különös használati tárgya, most már nem kell megmagyarázni, hogy miért van mindig az öregnél. Most már csak egy sima, kopott ernyő, amit Müncz Jónás – a fehér zsidó – vásárol meg Gregorics többi hasznavehetetlen holmijával együtt.

Vagyis összegzésként elmondhatjuk, hogy Gregorics ugyanolyan kifacsart módon rejtegeti vagyonát és próbálja meg Gyurira hagyni, mint ahogy egész életét élte.

Gyerekkorától kezdve a szélsőségek határozták meg az életét, mindig mindent eltúlozva csinált: szélsőségesen meg akart felelni a társadalmi elvárásoknak, szélsőségesen bátor volt kém korában, majd szélsőségesen félt testvérei gyűlöletétből, később pedig szélsőségesen szerette fiát.

Ennek az eltúlzott természetnek végül áldozatul esik az ernyő – és benne az örökség, ha benne volt egyáltalán – hiszen a regény végén kiderül, az esernyő nyelét lecserélték a glogovaiak egy ezüst nyélre, a régi fa nyelet pedig Adameczné elégette.

Vagyis Gregorics eredeti terve, hogy esernyőjét – és valószínűleg vagyonát – fiára hagyja, végül nem jött be, ami köszönhető annak, hogy az öreg nem árulta el időben fiának, hogy miért és mennyire értékes az ernyő. Más kérdés, hogy Gyuri az ernyő utáni nyomozás során így is kincset talál, Veronka szerelmét, azonban ehhez az öreg Gregoricsnak már semmi köze.

Vége Gregorics Pál jellemzésének




“Gregorics Pál jellemzése” bejegyzéshez 10 hozzászólás

    • Kedves Tofei Noémi!

      “A lezajlott csaták után, a síri csöndes időkben újra visszatért Besztercére, s valóságos ember-gyűlölő lett. Nagy, ócska kőházából ki sem mozdult. Nem gondolt többé se szereplésre, se házasságra. Az történt vele is, ami az agglegényekkel rendesen, beleszeretett a szakácsnéjába. Egyszerűsíteni a dolgokat, egyszerűsíteni és folyton egyszerűsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség. Ez volt az ő teóriája is már.
      Egy asszony arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy pedig arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen két asszony. De miért ne lehetne ez a két asszony egy személyben is?”

      Üdv:

      Zsiráf

  1. Én elolvastam a könyvet meg a filmet is megnéztem. És mégis vannak benne olyan részek amiket nem vettem eszre vagy nem figyeltem rá. Sokat segitettél. Köszi.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..