Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló

Tizenegyedik szín

Szereplők Helyszín
Ádám
Lucifer
Éva, mint polgárleány
London

Az 1800-as évek Londonjában vagyunk, ez már Madách saját kora, az ipari forradalom, a vadkapitalizmus, az eredeti tőkefelhalmozás időszaka.

Ádám idősödő férfiként jelenik meg, Luciferrel együtt a Londoni Tower tetejéről figyelik a Temze folyó melletti vásárt, a zsibongó tömeget.

Ádámnak tetszik, amit lát, ebben a korszakban már nincsen megkülönbözetés az emberek között, nincsen rabszolgaság, nincsenek nemesi címek. Legalábbis Ádám szerint.

ÁDÁM
Ez az, ez az, miért mindég epedtem,
Pályám mindeddig tömkeleg vala,
Az élet áll most teljesen előttem,
Mi szép, mi buzdító versenydala.”

Lucifer azonban megjegyzi, hogy minden szebb, ha messziről nézzük. Onnan fentről, a Tower tetejéről valóban szinte tökéletes világnak látszik ez a korszak, de azért ez is csak olyan, mint az összes többi, ahol eddig jártak.

Ádám nem hisz neki, le akar menni a vásárba, a nép közé, hogy lássa, milyen világ is ez valójában.

Lemennek a toronyról, és mire lent kibukkannak, már munkásoknak vannak öltözve, úgy vegyülnek el a vásározó tömegben.

A színnek innentől egy darabig nincs határozott cselekménye, Ádám és Lucifer különböző, a korszakra nagyon jellemző embertípussal találkozik:

A bábjátékos:

  • Olcsó és rossz minőségű darabokat játszik olyan témákban, amire vevők az emberek: hogyan vette rá a kígyó Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, táncoló medve, embert utánzó majom.
  • Ádám különösen Éva történetén döbben meg, hiszen ami az embereknek itt csak szórakozás, az az ő élete, ő az átélte.
  • A bábjátékos gyorsan el is zavarja őket, amikor kiderül, hogy nem akarják megnézni az előadást, csak a helyet foglalják.

Ibolyát áruló kislány:

  • A gyerekmunka jelképe, akitől a kisgyerekét gyászoló (gyermekhalandóság) anya vesz virágot
  • A közeli ékszerárus hangosan méltatlankodik, amiért a kislány rontja az üzletet: a nők ne ibolyát tűzzenek a ruhájukra, hanem ékszert!

Kocsmáros:

  • Biztatja főleg munkásokból álló vendégeit, hogy csak igyanak, a tegnappal nem kell foglalkozni, a holnap meg még messze van
  • A munkások az asztalnál isznak és a gépesítés miatt lázadoznak, attól félnek, hogy a gépek el fogják venni a munkájukat (géprombolók)
  • A kocsmáros is kidobja Ádámékat, amikor csak ülnek az asztalnál, de nem akarnak rendelni
  • Még a koldusok is veszekednek azon, hogy kit illet meg egy adott hely
  • Egy katona csábítja el egy munkás táncpartnerét, kihasználva, hogy társadalmi rangban a legény fölött áll.
  • Prostituált keresi következő kuncsaftját a tömegben.
  • Zenész játszik könnyed nótákat, amiket a mulatozók kérnek tőle. Saját magának sem tetszik az, amit játszik, de erre van igény.
  • Árusok kínálják kiabálva portékájukat, közben egymást is szidva, mondván, hogy a másik rossz súlyokat használ és drágábban méri az árut, mint amennyit ér.
  • Diákok szabadulnak ki az egyetemről, minden vágyuk, hogy mulassanak, igyanak, lányokat hajkurásszanak
  • Két gyáros sétál beszélgetve, azon keseregnek, hogy a munkások éjszaka nem hajlandóak dolgozni, sőt még vannak olyan szemtelenek és az alacsony fizetés, embertelen munkakörülmények miatt háborognak.
  • Valaki életelixírt árul, Keplerre hivatkozva, mindenféle alkímiai halandzsát összehordva. Ádám megütközik azon, hogy az, amit a középkorban komolyan vettek és tudománynak hittek, az mostanra vásári mutatvány lett.

Vagyis az Ádám által nem sokkal korábban még a Tower tetejéről csodált világban gyakorlatilag mindenki a pénzt, a megélhetést, az italt, a pillanatnyi gyönyört hajszolja.

Senkit sem érdekelnek a nagy eszmék, nincsenek nagy gondolatok, nagy emberek.

Ádámot ez mélységesen elkeseríti, de éppen akkor jön ki a templomból Éva, egy polgárlány képben, kezében imakönyv, anyja kíséri.

Ádám rögtön beleszeret a lányba, biztos benne, hogy Éva végre egy olyan alak a pillanatot hajszoló tömegben, akivel érdemes foglalkozni, akiért érdemes epekedni, aki megérdemli a nagy érzelmeket.

Lucifer persze ellentmond neki, de Ádám szokás szerint nem hisz neki. Követni kezdik Évát és anyját, látják, ahogy egy ifjú lép Évához, és udvariasan, kissé félszegen egy mézeskalács szívet ad át neki:

AZ IFJÚ
Kisasszony, kérem, e vásárfiát
Fogadja el kezemből szívesen.

ÉVA
Artúr, ön jó, megemlékszik felőlem.

ANYA
Rég nem láttuk már; mért nem látogat meg?”

Vagyis Éva és az anyja is úgy viselkednek, ahogy illik, ahogy kell.

Ádám még közelebb megy hozzájuk, de akkor meghallja, amit anyja halkan mond Évának:

„ANYA
Artúr szűlei
Vagyonosak, igaz, de nem tudom,
Mi szemmel nézik a viszonyt veled.
Azért egészen vágytársát se mellőzd,
Ki ma is e csokorral meglepett.”

Nem biztos, hogy Éva és az anyja olyan ártatlanok, mint mutatják magukat. Ádám ennek ellenére megszólítja Évát, aki viszont csak az öregedő munkást látja Ádámban, rögtön el is hajtja:

„ÁDÁM
Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,
Nehogy baj érje e tolakodásban.

ÉVA
Mi szemtelenség!

ANYA
El, tolakodó!
Tán azt hiszi, hogy ollyan e leány,
Kinek akárki mondhat szépeket? –

ÁDÁM
S hát mondhat-é mást? – Sokszor álmodám így
A hölgytökélynek legszebb ideálját.

ANYA
Álmodhatik, amit tetszik magának;
De akinek e lányka báji nyílnak,
Az ily gézenguz ember nem lehet. –„

Cigányasszony lép melléjük, a csinos és szép Évának gazdag vőlegényt, szép gyereket, egészséget, vagyont jósol, Ádámnak éhséget és kötelet.

Éva és az anyja elmennek, de Ádám nem tud szabadulni Éva szépségétől, Lucifert utasítja, hogy valahogy szerezze meg neki a lányt:

„ÁDÁM
Most, Lucifer, mutasd hatalmadat,
Segíts, hogy meghallgasson.”

Lucifer pedig ördöghöz méltóan lát hozzá a dologhoz. Tudja, hogy a cigányasszony a közelben hallgatózik, ezért jó hangosan kezd beszélni Ádámhoz:

„Most látja már, mylord, mi kellemetlen,
Álarc alatt a nép közé vegyülni,
Mindúntalan új bántalomra botlunk.
Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk
Még már ma révbe szálland Indiából,
Másképp fogadna.”

A csel beválik, a cigányasszony beveszi, hogy Ádám álruhás, gazdag úriember. Rohan Évához és az anyjához:

„CIGÁNYASSZONY
Ne üdvözüljek, hogyha nem igaz.
Olyan szerelmes önbe az az úr,
Hogy már ma még maîtresse-ének veszi.
Mint hercegasszony, oly szállást lakik,
Színházba, táncra négy lovon robog.”

Éva és az anyja így persze mindjárt jobban érdeklődik Ádám iránt, rögtön úriasabbnak, délcegebbnek látják.

Éva és az anyja szavaiból kiderül, hogy semmi más nem érdekli őket, mint hogy Éva minél előnyösebb házasságot, minél gazdagabb férjet találjon magának. Nem számít a külső, se a belső, se a szerelem, csak az, hogy a házassággal mennyit lehet kaszálni.

Ádám azonban a rengeteg tapasztalata ellenére továbbra is naiv, azt akarja látni Évában, amit beleképzelt.

Az anya magukra hagyja őket, ők pedig a vásárban andalognak. Éva persze rögtön az ékszerárusok felé terelgeti Ádámot, aki hajlandó is lenne venni neki valamit.

Ekkor lép közbe Lucifer, aki ékszereket ad át Évának, aki örömmel ékesíti fel magát velük.

Éva és Ádám beszélgetését nagy hangzavar szakítja meg, kiderül, hogy egy ifjú elítéltet visznek akasztani.

Évát rögtön érdekelni kezdi a dolog, mindenképpen meg akarja nézni, szerinte ennél nincs is jobb móka, bár azt nem tudja, hogy az ifjút miért akarják felakasztani.

Bezzeg Lucifer tudja: egy gyári munkásról van szó, aki az egészségtelen munkakörülmények miatt ónmérgezést kapott és kórházba került. Amíg nem volt otthon, csinos feleségét elcsábította és elszöktette a gyár tulajdonosának fia.

Mire az ifjú kijött a kórházból, addigra se felesége, se munkája nem volt, mert kirúgták, dühében leszúrta a gyáros fiát.

Ádám és Éva végül mégsem nézik meg az akasztást, tovább sétálnak a Tower fala mentén. Az egyik beugróban egy szentkép van, Éva alá akarja tenni a kezében tartott csokrot.

Lucifer gyorsan figyelmezteti Ádámot, hogy ez nem jó ötlet, ne hagyja, mert bajba kerülnek. Ádám azonban nem tesz semmit, Éva pedig a szentképhez teszi a csokrot.

Abban a pillanatban gyíkokká változnak azok az ékszerek, amiket Lucifer adott Évának, hiszen azok csak az ördög varázslatai voltak. Ezt a varázslatot pedig a szentkép megtörte.

Nagyobb baj, hogy közeledik a cigányasszony is, mégpedig rendőrökkel, mert a korábban neki adott pénzérmék higannyá változtak – ez szintén Lucifer mesterkedése volt.

Ádámnak és Lucifernek tanácsosabb menekülnie, belépnek a Towerbe és felmennek a torony tetejére, vagyis a szín ott fog befejeződni, ahol elkezdődött:

„ÁDÁM
Ismét csalódtam, azt hivém, elég
Ledönteni a múltnak rémeit,
S szabad versenyt szerezni az erőknek. –„

Ádám tovább akar utazni, hátha a későbbi korokban azért van fejlődés, tovább viszik a nagy eszméket.

Lucifer azonban megmutatja neki egy haláltánc jelenetben, hogy a szín szereplői mit gondolnak valójában.

A haláltánc eredetileg középkori, allegorikus műfaj, aminek lényege, hogy az élőket figyelmeztesse a halál közelségére, és arra, hogy a halál előtt mindeni egyenlő.

Ádám látja, ahogy a szereplők egy hatalmas sírt ásnak, majd néhány mondatot elmondva, egymás után beugranak a sírba. Pl.:

„A BÁBJÁTÉKOS
Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.

A KORCSMÁROS
Kiitta mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!

A KISLEÁNY
Kis ibolyáim mind elkeltek,
Majd újak síromon teremnek.”

Mindenki beugrik és eltűnik a sírban, egyedül Éva az, aki megdicsőülten felemelkedik. Ádám, csak ekkor ismeri fel, hogy Éva az:

„LUCIFER
Isméred-é, Ádám?

ÁDÁM
Ah, Éva, Éva! –„

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nem tudom elírás-e csupán, de Michelangelo száma nem 70-es, hanem 72-es..legalábbis az én kötetemben 🙂

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..