Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló

Hetedik szín

Szereplők	Helyszín
Tankréd (Ádám) Izóra (Éva) Heléne, Izóra komornája Lucifer – fegyvernök A pátriárka barátok eretnekek keresztes vitézek	Konstantinápoly

A középkori Konstantinápolyban vagyunk, a keresztes háborúk korszakában. Ádám-Tankréd éppen lovagjai élén tér vissza ázsiai keresztes hadjáratukból.

Ha nem is dicsőséges fogadtatásra számítanak, annál azért barátságosabbra, mint amit végül kapnak. A konstantinápolyi polgároknak ugyanis rossz tapasztalataik vannak a keresztes hadjáratokról:

„ELSŐ POLGÁR
Im, itt jön ismét egy barbár csapat.
Fussunk, zárjunk be ajtót és kaput,
Nehogy rabolni jőjön kedvök újra.”

És nem is alaptalan a félelem, mivel történelmi tény, hogy a IV. Keresztes háború során a keresztesek megtámadták és kifosztották Konstantinápolyt 1204-ben. Vagyis egy keresztény sereg ostromolt meg egy (akkor még) keresztény várost…

Ádám-Tankréd értetlenül áll a polgárok dühe előtt, hiszen ő és lovagtársai valóban keresztes háborút vívtak a Szentföldön:

„ÁDÁM
Megálljatok, mit futtok így előttünk;
Vagy nem látjátok ezt a szent jelet,
Testvérileg mely egy célhoz csatol? –
Hitünk világát vittük Ázsiának,
Szeretetnek tanát, hogy elvadult
Milljói, mellyek közt szent bölcseje
Ringott üdvünknek, érezzék malasztját.
S tiköztetek nem volna szeretet?”

A polgárok véleménye azonban továbbra is lesújtó:

„ELSŐ POLGÁR
Hallottunk már mi sokszor ily beszédet,
S legott házunkra az üszök repült. „

Ádámot azonban ez nem lombozza le, lelkesíti a lovagkor eszméje:

„ÁDÁM (a lovagokhoz)
Lovag barátim! míg a szennytelen
Becsűlet, Isten szent dicsérete,
A nő védelme és a hősiség
Lesz kardjainkon, mink vagyunk hivatva
E ronda démont féken tartani
S vezetni, hogy vágyának ellenére
Nagyot s nemest müveljen szüntelen.”

„Barátim, láttátok, hogyan fogadtak.
Árván a zajgó város népe közt.
Nincs hátra más, mint ott azon ligetben
Táborba szállni, mint azt megszokók
Már a pogány közt. Míg majd jobbra fordul.
Induljatok, követni foglak én is,
Minden lovag felel népségeért.
(A keresztes had tábort üt.)”

Természetesen most is Lucifer az, aki közbe szól:

„LUCIFER
Mi kár, hogy szép eszméid újolag
Csak ollyan hírhedett almát teremnek,
Mely künt piros, de béle por.”

„ÁDÁM
Megállj.
Hát nem hiszesz már semmi nemesebbe’?”

Lucifer azonban a jövőbe lát és közli, hogy az a lovagrend, amihez most Ádám-Tankréd tartozik, és ami most a kereszténységért harcol messze földön, hamarosan megszűnik, semmi sem marad belőle, és pár száz év múlva senki sem fog emlékezni rá.

Ádám szerint ez nem nagy gond akkor, ha a rend nemes tanai fennmaradnak, és hatással lesznek az emberekre.

Lucifer viszont rámutat, hogy éppen a nemes, szent tanokkal van a gond:

„LUCIFER
A szent tanok. – –
Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reá bukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.”

Közben újra megjelennek a polgárok:

„ÁDÁM
Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.
Tán a kereszténység fővárosában
Nem kér hiába.”

A polgárok azonban furcsán válaszolnak:

„HARMADIK POLGÁR
Kérdés, nem vagy-é
Eretnekségben rosszabb a pogánynál.”

És jön a nagy kérdés:

„NEGYEDIK POLGÁR
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?”

Ádám teljesen őszintén válaszol:

„ÁDÁM
Ezt nem értem. –„

A polgárok azonban már nem is foglalkoznak vele.

Mindenki a pátriárka menetére figyel, ami a közeli palotából indult el. A pátriárkát láncra vert eretnekek követik, akiket barátok és katonák kísérnek.

Ádám csak csodálkozik, nem érti, hogy ha mind keresztények, akkor hogyan lehet, hogy egyesek láncra vannak verve, miért nevezik őket eretnekeknek.

És itt köszön vissza, amit a polgár kérdezett, a Homousion és a Homoiusion problémája. Bár a két szó között csak egy „i” betű a különbség, ezért a „i” betűért mégis rengetegen haltak meg.

A katolikus egyház hivatalos álláspontja szerint Isten és Jézus egylényegű (homousion), míg más nézetek szerint Isten és Jézus csak hasonló lényegűek (homoiusion). A különbség nem tűnik komolynak, pedig nagyon is az, a hivatalos egyházi álláspont szerint ugyanis, azok, akik szerint Isten és Jézus csak hasonló lényegűek, azok tagadják Jézus isteni mivoltát.

Ádám megállítja a pátriárkát:

„ÁDÁM
Látok, miként Tamás, és nem hiszek. –
Szemébe nézek e káprázatoknak. –
(A pátriárka elé lép.)
Atyám! a szent sír harcosi vagyunk,
S a fáradalmas útból megpihenni
E város népe még be sem fogad. –
Ki oly hatalmas vagy, segíts ügyünkön.”

A pátriárka azonban lerázza Ádámot:

„PÁTRIÁRKA
Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén itélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
S tűzzel-vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. „

Sőt, a pátriárka meg is örül a kereszteseknek, és azt javasolja, hogy ne a Szentföldön háborúzzanak, sokkal közelebb is van ellenség, irtsák inkább az eretnekeket.

„ÁDÁM
Az ártatlant, atyám, csak nem kivánod. –„

De a pátriárka szerint ezek nem ártatlanok, majd elmagyarázza Ádámnak a homousion és a homoiusion közötti különbséget.

Ádám reakciója teljesen érthető:

„ÁDÁM
Adjátok fel, barátim, azt az i-t,
Szebb áldozat lesz életmegvetéstek
A szent sirért vivandó hős csatában.”

Erre rögtön kirobban egy hosszú vita az egyik láncra vert öreg eretnek és egy barát között. Persze meggyőzni nem tudják egymást, sőt vitájuk egyre jobban elmérgesedik, azt jelképezve, hogy milyen mély a vallási megosztottság Európában.

Ádám hüledezve és elborzadva figyeli a vitát:

„ÁDÁM
Óh, jaj, ne tréfálj! – hát egy i miatt is
Mehetni illy elszántan a halálba? –
Mi akkor a magasztos, nagyszerű? –„

A helyzet azonban még tovább romlik, amikor egy barát a keresztesek között búcsúcédulákat kezd el osztogatni, és a keresztesek vevők is rá.

A búcsúcédula megvételével a keresztény tulajdonképpen megvette a bűnbocsánatot is. Vagyis már nem kellett Istennek tetsző életet élni, nem kellett imádkozni, böjtölni, betartani a Tízparancsolatot. Ha az ember vétkezett, akkor csak megvette a búcsúcédulát, és meg is volt a bűnbocsánat.

Ez persze nagyon kényelmes és a középkori egyház számára jövedelmező módszer volt, csak éppen semmi köze a kereszténység eredeti eszméjéhez.

Eredetileg a Szent Péter bazilika befejezéséhez nyújtható anyagi segítségként találták ki, később azonban elszabadult a jelenség és a korrupció és visszaélések melegágya lett.

Végül a tridenti zsinat szüntette meg.

Ádám rögtön felismeri a búcsúcédulákban rejlő csalást, hiszen aki igazán hisz a keresztény tanításban, az nem gondolhatja komolyan, hogy pénzért megvehető Isten bocsánata. Karddal akar nekimenni a barátnak, csak Lucifer tartja vissza.

Hamarosan azonban eltereli a figyelmét két gyönyörű hölgy: Éva-Izóra és komornája, Heléne, akik felé szaladnak, miközben négy keresztes üldözi őket.

A keresztesek persze rögtön elsomfordálnak, ahogy meglátják vezérüket, Éva pedig elmondja, hogy a nyugodtan sétáltak, amikor a keresztesek el akarták kapni és meg akarták erőszakolni őket.

A keresztesek által a polgári lakosság ellen elkövetett erőszakos cselekmények nem voltak ritkák a keresztes háborúk alatt, bár főleg a Szentföldön, a muzulmán lakosság sérelmére követték el őket.

A keresztes háborúk annyira megosztják a világot, hogy Európában a mai napig pozitív csengésű a keresztes vitéz szó, tehát jó, nemes dolgokat kapcsolunk hozzá: a lovagi erényeket, a nemes harcot, a hit védelmét.

Ezzel szemben az arab világban a keresztes sokkal inkább negatív jelentésű a mai napig. Ez főleg  a keresztes háborúk alatt a keresztény hit nevében elkövetett iszonyatos mészárlások és igazságtalanságok miatt van így, ma úgy mondanánk, hogy a keresztes vitézek többször és bőven kimerítették az emberiesség elleni bűncselekmény kategóriáját.

A Közel-Keleten harcoló amerikai katonákat az ott lakók ma is kereszteseknek hívják, nyilván nem örömükben…

Persze Ádám-Tankréd rögtön beleszeret a szűzies Éva-Izórába, a kevésbé szűzies komorna viszont Lucifert nézi ki magának, természetesen nem tudva arról, hogy éppen magával az ördöggel flörtöl.

Hamarosan kiderül azonban, hogy Ádám szerelme reménytelen, ugyanis Évának zárdába kell vonulnia. Éva apja is keresztes vitéz volt, és egy alkalommal, amikor támadás érte a táborát, és reménytelennek tűnt a túlélés, fogadalmat tett, hogy ha mégis túléli, akkor a lányát apácának ajánlja fel. Túlélte.

Az is kiderül azonban, hogy Heléne olyan nagyon nincs elragadtatva a lehetőségtől, hogy úrnőjével együtt zárdába vonulhasson, ő egy kicsit szabadabban értékeli az erkölcsöt, mint Izóra…

Ádám, bár megpróbálja, nem tudja lebeszélni Izórát a zárdába vonulásról, még akkor sem, amikor kiderül, hogy bizony Izóra is szereti Ádámot. De a kötelességet fontosabbnak tartja, így végül bevonul a zárdába.

Ádámnak pedig elege lesz az egész eretnekes-búcsúcédulás-zárdás Konstantinápolyból:

„ÁDÁM
Vezess, vezess új létre, Lucifer!
Csatára szálltam szent eszmék után,
S találtam átkot hitvány felfogásban,
Isten dicsére embert áldozának,
S az ember korcs volt, eszmémet betöltni.
Nemesbbé vágytam tenni élveink,
S bűn bélyegét süték az élvezetre,
Lovagerényt állíték, s ez döfött
Szivembe tőrt. El innét, új világba,
Eléggé megmutattam, hogy mit érek,
Ki vívni tudtam és lemondni tudtam,
Szégyen ne’kűl elhagyhatom helyem. –
Ne lelkesítsen többé semmi is,
Mozogjon a világ, amint akar,
Kerekeit többé nem ígazítom,
Egykedvüen nézvén botlásait.
Kifáradtam – pihenni akarok. –„

Vagyis Ádám újra kiábrándult, pihenni akar.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!