Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló

Tizennegyedik szín

Szereplők Helyszín
Ádám
Lucifer
Egy eszkimó
Éva, mit az eszkimó felesége
„Hóval és jéggel borított,
hegyes, fátlan vidék”

Ádám, mint öregember, botra támaszkodva botorkál le egy hegyről, ameddig a szem ellát, csak havat lehet látni, és nagyon hideg van.

Lucifer az előző színben ugyan ideiglenesen veszített, nem sikerült elpusztítania Ádámot, de nem adja fel.

Most ugyanis a még távolabbi jövő kalauzolta el Ádámot. Ádám kérdésére elmondja, hogy a Föld egyenlítőjénél vannak.

A falanszterbeli tudósnak igaza lett, eltelt 4000 év, és az emberiségnek nem sikerült megoldást találnia a kihűlő nap problémájára, tehát most az egész Földön hó és hideg van.

„LUCIFER
Ottan vagyunk. E vérgolyó napod.
Lábunk alatt a föld egyenlitője. –
A tudomány nem győzött végzetén. –„

Ádám elkomorodik, hiszen most saját szemével láthatja, hogy az emberiség elbukott. Ez azért is különösen fáj neki, hiszen ő ott volt a kezdeteknél, az Édenben, amikor azt lehetett hinni, hogy az ember nagy dolgokra hivatott.

Úgy tűnik tehát, hogy az emberiség elbukott, de Ádám tudni szeretné azt is, hogy hogyan?

ÁDÁM
[…]Szeretném tudni, hogy bukott fajom?
Nemes küzdésben, nagyszerűen-é,
Nyomorún-é, törpülve ízrül ízre,
Nagyság nélkűl és könnyre érdemetlen.”

Lucifer azonban megnyugtatja, az emberiség még nem halt ki, és rámutat egy közelben álló szegényes kunyhóra, amiből éppen kilép egy eszkimó.

„ÁDÁM
E korcs alak, e torzkép volna-é
Nagyságomnak bitor örököse?
Mért hagytad látnom, Lucifer! valóban
A vígasz rosszabb, mint volt bánatom.”

Közben az eszkimó is észreveszi őket, és levonja a számára logikus következtetést: az idegenek csak istenek lehetnek:

„AZ ESZKIMÓ
Léteznek hát mégiscsak istenek
Felettünk? ím, előttem megjelentek.”

Lucifer megszólítja az eszkimót, mire az azonnal leborul előtte és kijelenti, hogy az első fókát, amit elejt, neki fogja áldozni, csak ne bántsa őt.

Lucifer megkérdezi tőle, hogy milyen jogon ajánlja fel a fóka életét a sajátjáért cserébe?

AZ ESZKIMÓ
Hogy bírok véle: hisz látom, körűlem
Miként eszi a férget fürge hal,
Halat a fóka, a fókát meg én.

LUCIFER
S a nagy szellem veled táplálkozik.

AZ ESZKIMÓ
Tudom, tudom, de a kicsíny időt,
Melyben mozogni hágy kegyelmesen,
Vásárolom meg véres áldozattal.”

Vagyis az eszkimó a tudatlan, primitív, természeti népek felfogását követi: már nincs tudomány, az eszkimó életének minden történését, jót és rosszat is, az istenek akaratának tekinit, amit maximum véres áldozattal lehet befolyásolni.

Ádám persze kétségbe esik, hogy hová jutott az ember: az egykor tudására, tudományára oly büszke ember visszasüllyedt a tudatlanságba, nem hogy fejlődött volna, inkább visszafejlődött.

Lucifer szerint ez azért nem olyan nagy meglepetés: az ördög szerint az embert soha nem a hősiesség, a becsvágy, a tudásszomj, hanem a nyomor és a kétségbeesés mozgatta és vitte előre. Erre pedig történelmi példákat is hoz:

  • Ha Leonidász nem a puritán Spártában élt volna, hanem egy gazdag, minden kényelemmel berendezett városban, akkor soha nem lett volna hajlnadó feláldozni magát 300 emberével.
  • Ha Brutus inkább Porciával tölti az időt a testi örömöknek hódolva, akkor dehogy Caesar megölésével foglalkozott volna.
  • Ha Hunyadi János nem magyarnak születik, hanem töröknek, aki háremet tart, és minden földi jóval körül van véve, akkor soha nem lett volna a kereszténység törökverő hőse. (Egyébként ez az egyetlen magyar vonatkozású utalás a műben.)
  • Ha Luther Márton élete úgy alakul, hogy pápá választják, akkor pont megfelelt volna neki az egyházi rend, hiszen annak ő van a tetején, és soha nem indul el a reformáció.
  • Ha az öngyilkost az utolsó pillanatban megmentik, akkor hiába számolt le az életével, mégis örül az új lehetőségnek.

Lucifer érvelés egyszerű, és éppen ezért elsőre hihetőnek is tűnik, de Ádám nem adja fel:

„ÁDÁM (Lucifer száját befogva)
[…] A babona
Bárgyút vakít csak, aki úgysem érzi
A szellemet, mely köztünk hat, mozog;”

Vagyis Ádám valójában még mindig hisz az emberben, az emberiségben, az ember fejlődésében.

Lucifer azonban jóval cinikusabb, azt ajánlja, hogy Ádám beszélgessen csak el az eszkimóval, majd meglátja, hogy az ember nem fejlődik.

Ádám megkérdezi az eszkimót, hogy sokan élnek-e a környéken. Az eszkimó válasza tanulságos:

AZ ESZKIMÓ
Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. – Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak; s oly kevés
A fókafaj. – Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. –„

Tehát az eszkimó számára a többi ember csak akadály, ellenség, versenytárs a fókákért (az élelemért, a túlélésért) vívott harcban.

Ádámnak elege lesz:

ÁDÁM
Lucifer, jerünk, elég volt!

LUCIFER
No, legalább tekintsük meg nejét.”

Ádám pont nem akar az eszkimó feleségével találkozni, úgy van vele, hogyha a férfi ennyire lealjasult, akkor nem kíváncsi a nőre.

Lucifer azonban csak bevonszolja a kunyhóba, ahol Ádám az eszkimó feleségében Évára ismer.

„AZ ESZKIMÓ (gunyhójába lépve)
Nőm! vendégeink
Érkeztek ím. Lásd őket szívesen.
(Éva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja.)”

Ádám végképp nem tud mit kezdeni azzal, hogy az eszkimó felkínálta nekik a feleségét:

„ÁDÁM (bontakozva)
Segítség, Lucifer! el innen, el,
Vezess jövőmbül a jelenbe vissza,
Ne lássam többé ádáz sorsomat:
A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
Dacoljak-é még Isten végzetével. –

LUCIFER
Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. –„

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nem tudom elírás-e csupán, de Michelangelo száma nem 70-es, hanem 72-es..legalábbis az én kötetemben 🙂

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..