Madách Imre – Az ember tragédiája – Olvasónapló

Ötödik szín:

Szereplők	Helyszín
Mitiádész (Ádám) Lucia, Miltiádész felesége (Éva) Kimón, Militádész fia Első demagóg Második demagóg Első polgár Első a népből Második a népből Kriszposz Therszitész	Athén

Az ókori Athénban vagyunk. Ádám-Miltiádész éppen hadsereget vezetve távol van a várostól.

Éva-Lucia, a felesége pedig fiúkkal, Kimónnal, a templomban készül áldozatot bemutatni annak érdekében, hogy férje épségben térjen haza.

„KIMÓN
Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
Hogy védje ezt a rongyos, gyáva népet,
Ha szép nejét meg bú emészti honn?”

Éva azonban rögtön helyre teszi a fiút:

„ÉVA
Óh, jaj, ne ítélj jó apád felett,
Istennek átka űl oly gyermeken.
Csak a szerelmes nőnek van joga
Kesergni férje nagy lépésein,
Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.”

Kimónt ezután az érdekli, hogy ha anyja annyira biztos benne, hogy Miltiádész nagy és győzhetetlen hős, akkor miért aggódik annyira?

Éve pedig kifejti, hogy nem férje győzelme aggasztja, hanem egy olyan emberi tulajdonság, ami mindenkiben megvan:

„ÉVA
Van a léleknek egy erős szava
A nagyravágy. A rabszolgában alszik,
Vagy szűk körében bűnné aljasul.
De vérével táplálván a szabadság,
Naggyá növeszti, mint polgárerényt.
Ez költ életre minden szép s nagyot,
De hogyha túl erős, anyjára tör,
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. –
Ha e szó benne túlerőre jutna,
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam.”

Lucia és Kimón bevonulnak a templomba. Ezalatt a templom előtti téren összegyűlik a tömeg.

A tömegben hárman beszélgetnek, kiderül, hogy a nép unatkozik, Miltiádészról és seregéről semmi hír, semmi sem történik:

„HARMADIK A NÉPBŐL
Nem ártana egy gyönge kis zavar.”

Ekkor kerül elő két demagóg, akik beszédet akarnak mondani, de természetesen rögtön egymással is összevesznek:

„ELSŐ DEMAGÓG
Odább! ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
(A nép helyeslést üvölt.)

MÁSODIK DEMAGÓG
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
(A nép kacag és tapsol.)”

Végül az Első demagóg kezd el szónokolni, bár a Második gyakran beleszól a beszédbe, amikor nem ért egyet vele.

„ELSŐ DEMAGÓG
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.”

Vagyis az Első demagóg éppen a távol lévő Miltiádészt vádolja, a Második demagóg pedig hiába ellenkezik, a népet, a polgárokat érdekli az Első demagóg szónoklata, hiszen végre történik valami.

Eközben a templomban Éva-Lucia galambokat és tömjént áldoz és Aphroditéhoz könyörög.

A templom előtt az Első demagóg tovább szónokol a népnek: árulással vádolja Miltiádészt, mert a hadvezér Lemnosz városát azonnal be tudta venni, de Phárosz előtt csak vesztegel.

Az Első demagóg szerint nyilvánvaló, hogy Miltiádészt lefizették, hogy ne vegye be a várost.

A Második demagóg természetesen tiltakozik, de a nép haragja már Miltiádész ellen fordult.

Közben a polgárságot jelképező Első polgár is nyomást gyakorol a népre:

„ELSŐ POLGÁR
Nos, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki.”

Vagyis az athéni társadalom más összetettebb, mint az előző színben az egyiptomi. Ott még csak a Fáraó és a rabszolgák léteztek, athéni demokráciában azonban már van egy vezető réteg (Miltiádész és családja), alatt a polgárság, majd a nép.

A népet azonban könnyedén manipulálni tudja egy demagóg, ráadásul függő helyzetben van a polgároktól, hiszen azoktól bérli a lakhelyét. Kis túlzással a nép a polgároktól függ, ezért zsarolni is lehet, ezért viselkedik úgy a nép, ahogy az Első polgár akarja. + Az első Polgár még lefizetni (leitatni) is hajlandó a „népet”:

„MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.

MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.

MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?

MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.

A NÉPBŐL
Halál! halál! –„

Eközben Éva végez a templomban az áldozattal, most tűnik csak föl neki a nagy zsivaj a templom előtt.

Éva és Kimón kilépnek a templom elé, arra hamar rájönnek, hogy a nép valaki felett ítélkezni akar, de azt nem tudják, hogy kiről van szó.

A Második demagóg hamar felvilágosítja őket, hogy éppen Miltiádészról van szót, őt tartja árulónak a nép.

Éva nem is feltétlenül ezen csodálkozik el, hanem azon, hogy olyanok is a néppel tartanak, mint Kriszposz és Therszitész, akik pedig sokat köszönhetnek Miltiádésznak, Kriszposzt konkrétan rabszolgából szabadította fel Miltiádész.

Éva azon is értetlenkedik, hogy a nép éppen annak a Miltiádésznak a vesztét akarja, aki megvédte a várost az ellenségtől.

Kriszposz és Therszitész védekezni kénytelenek. Pontosan tudják, hogy mivel tartoznak Miltiádésznak, de személyes okok miatt kénytelen a néppel tartani:

„KRISZPOSZ
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.”

„HERSZITÉSZ
Ah, asszonyom! keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki kockáztatja minden birtokát,
Dacolva a felgerjedett habokkal!”

Az Első demagóg eközben tovább hergeli a tömeget, de ekkor érkezik futva Lucifer harcosnak öltözve, és jelenti, hogy Militádész visszatért seregével, mert megtudta, hogy a nép ellene szervezkedik, hamarosan megérkezik a városba.

A nép hangulata természetesen azonnal megfordul:

„A NÉPBŐL
Üssük le őket. – Éljen a vezér! –
Jaj nékünk, fusson, aki merre tud. –
Mindennek vége. –„

Az Első demagóg ennél azért ravaszabb:

„ELSŐ DEMAGÓG
Nincs. Hódolni néki
Elébe a kapukhoz!”

A népnek pedig hamar eszébe jut a szerintük egyetlen logikus lépés:

„ELSŐ A NÉPBŐL
Fogjátok el nejét; ha városunknak
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.”

Éva és Kimón erre visszavonulnak a templomba.

A valóság azonban kicsit más, Lucifer csak ügyesen elferdítette: Ádám-Miltiádész valóban visszatért seregével Athénba, de nem azért, mert szervezkedtek ellene, nem is tud erről, hanem azért, mert súlyosan megsebesült, és nem tudja tovább folytatni a hadjáratot.

Ádám éppen ezért értetlen, amikor bevonul a városba, és a nép hajlong előtte és bocsánatért könyörög:

„A NÉPBŐL
Éljen vezérünk. Könyörülj, nagy ember.

ÁDÁM
Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?
S a gyöngétől mit kérhet az erős? –
De nőm nem jő elém, se gyermekem;
Tán csak nem érte őket bántalom! – -„

Mivel Éva is úgy tudja, hogy Miltiádész áruló lett, ezért nem vonult ki elé:

„ÁDÁM
Mi ez? nem értem. A nép esdekel,
Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért. –„

Ádám tehát sebesülése miatt tért haza, arra készül, hogy beszámoljon a népnek az elért eredményekről, még a hadseregét is elbocsátja, hadd menjen mindenki haza, pihenni.

Miltiádész, Lucia és Kimón bevonulnak a templomba, hogy Miltiádész hazaérkezése alkalmából újabb áldozatot mutassanak be.

Alighogy eltűnnek, és már Miltiádész hadseregétől sem kell tartani a Első demagóg újra hergelni kezdi a népet:

„ELSŐ DEMAGÓG (a szószéken)
Nem volt-e igazam, hogy áruló?
Hogy Dáriusz megvette? tettetés csak
A seb, nem kíván ellene csatázni.”

A nép pedig, ami az előbb még Miltiádész előtt hajlongott, vevő a gondolatra:

„A NÉPBŐL
Halál reá.”

Közben bent a templomban Miltiádésznak is feltűnik a kinti zaj. Éva elmondja neki, hogy a nép árulónak tartja, amiért nem teljesítette a hadjárat célját.

Az Első demagóg már annyira felhergelte a tömeget, hogy az megindul a templom felé, hogy elfogja Miltiádészt.

Éva könyörög, hogy Miltiádész ne menjen ki a templomból, ott nem bánthatják, és legjobb lenne ha Miltiádész fegyveresen verné le a felklést.

„ÉVA
Miltiádész!
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdulj. –
Miért is oszlatád szét a hadat?
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
Csak láncot érdemel e csőcselék,
Mely érzi, hogy te szűletél urául,
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. „

Ekkor a nép is kijózanodik egy kicsit, elbizonytalanodik, mi van, ha az Első demagóg nem mondott igazat?

De ez csak egy pillanatig tart:

„ELSŐ POLGÁR
Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok,
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.

A NÉPBŐL
Halál reá. –„

Közben Ádám-Miltiádész döntésre jut:

„ÁDÁM
Takard el e fiút.
Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről.
A villám, melly a szirtre csap, ne érjen.
Csak én haljak meg – vagy miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy élten küszködém keresztül.”

Ádám még felmentést is talál a népnek:

„ÁDÁM
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság, vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedűl én voltam a bolond,
Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.”

Ádám tehát kilép a védelmet adó templomból. A Második demagóg hiába biztatja, hogy védje magát, hiszen a nép hangulatát könnyű megváltoztatni, nem is olyan régen még a porban csúszott a seregével hazatérő Miltiádész előtt.

Ádám-Mlitiádész viszont azt válaszolja, hogy éppen ezért nem fog magyarázkodni a népnek.

Ekkor szól közbe Lucifer:

„LUCIFER
Kijózanodtál-é hát?

ÁDÁM
Óh, nagyon.

LUCIFER
Átláttad-é, hogy a bódult tömegnek
Nemesb ura voltál, mint ő neked?”

Lucifer itt az előző színre utal, amikor Ádám Fáraó volt. Mennyivel egyszerűbb volt akkor, és mit ért most el Ádám azzal, hogy felszabadította a rabszolgákat, akikből most a nép lett? Ez a nép éppen halálra ítéli őt.

Ádám viszont mostanra teljesen kiábrándult mindenből, az egyiptomi és az athéni társadalomból is:

„ÁDÁM
Lehet, de mind a kettő kárhozat;
Más név alatt a végzet ugyanaz.
Hiú törekvés azzal küzdeni,
Nem is fogok. „

Eközben a templom elé egy hóhér tőkét tesznek, Ádám letérdel és ráhajtja fejét. Mellette, mint ítélet végrehajtó, Lucifer áll bárddal, hogy lefejezze, és ezzel végrehajtsa a nép ítéletét.

Erre azonban nem kerül sor, mert „A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.”

Lucifernek persze nem tetszik, hogy megint beleszóltak a terveibe:

„LUCIFER
Átok reád, hiú ábrándvilág,
Megint elrontád legszebb percemet. –„

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!