Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Az esernyő legendája

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című művének vitathatatlanul egyik főszereplője az esernyő. Már amennyiben elfogadjuk, hogy egy élettelen tárgy is lehet főszereplő. Javaslom, most fogadjuk el.

Ebben a posztban az esernyő sorsát, legendáját fogjuk körbejárni, vagyis azt, hogy hol, mikor, kinél, miért, hogyan jelenik mg az ernyő. Hogyan lesz egy egyszerű esernyő templomi kegytárgy és több ember, sőt egy egész község életét befolyásoló dolog. Essünk neki!

Mivel többször megkaptam már, hogy mindig a posztok végén van a lényeg, összegzés formájában, ezért most nyissunk az összegzéssel a lusták kedvéért, azután majd kifejtjük bővebben a dolgokat:

Az esernyő történetének vázlata

Az esernyő felbukkan (I. rész) :

Veronka kosara fölé teszi egy ismeretlen – Glogova falu lakói szerint Szent Péter küldte az égből a kislány megmentésére – Srankó „feltámadását” az esernyőnek tulajdonítják – Elindul az esernyő legendája, csodás dolog lesz, templomi kegytárgy. – Megváltoztatja Glogova falu, Bélyi János és Veronka életét is.

Az esernyő eredete (II. rész):

Gregorics Pál élettörténete – Az esernyő mindig felbukkan az öreg életében – kém korában szokott hozzá – soha nem teszi le – utalások az esernyő értékére – az öreg hóbortjának tartják csak – Gregorics halála után nem kerül elő a vagyona

Nyomozás az esernyő után (II. rész)

Wibra Gyuri felnő – ügyvéd lesz – Apja vagyonának legendája nem hagyja nyugodni – nyomozni kezd – Müncz megvette, majd valahol Glogova környékén elhagyta – az ernyő Glogován van – Gyuri oda tart – Találkozás Veronkával Bábaszéken.

A szálak összeérnek (IV. rész)

Vacsora Bábaszéken – Gyuri megismeri Szent Péter esernyőjének legendáját – rájön, hogy Szent Péter esernyője valójában az apja ernyője – hogy jusson hozzá az esernyőhöz? – feleségül kell vennie Veronkát.

Az igazság kiderül (V. rész)

Út Glogovára – Gyuri megmenti Bélyi Jánost – Cserébe megkapja Veronka kezét  – Az esernyő nyelét kicserélték egy ezüst nyélre – A régi nyelet Adameczné elégette – Gyuri elvesztette az örökséget, de megtalálta a szerelmet.

Nos, most, hogy a lusták és kapkodók megkapták az összegzést és csak azok maradtak, akiket valóban érdekel a dolog és foglalkozni akarnak vele részletesebben is, kezdjünk neki bővebben!

Az esernyő legendájának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Ötödik rész – Olvasónapló

Ötödik rész A harmadik ördög

  1. fejezet A Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Wibra Gyuri
Veronka
Bélyi János, a glogovai plébános
Az előző fejezet után útban Glogova felé

A kocsi lassan megy Gyuriékkal Glogova felé. Közben Gyuri azon töpreng, hogy kérhetné meg Veronka kezét.

„De így, minden előzmény nélkül, nem mert közeledni hozzá, torkán akadtak a szavak, melyeket elméjében olyan szépen kifőzött. Kételyek fogták el: hátha nem rokonszenvezik vele? Hátha már van otthon valakije? Lehetetlen, hogy ne legyen. Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor bizonyosan bele is szeretett. Valami külső eseménynek kellene történnie, ami elősegítené a dolgát.”

Ez a külső esemény be is fog következni, előbb azonban még rosszabbra fordulnak a dolgok, legalábbis Gyuri szempontjából.

Szlatina faluban megállnak, hogy a lovak ehessenek, közben a kocsmáros felkíséri őket egy régi kastélyhoz, ami régen a Czoboriak tulajdona volt. Veronka egy szép rózsát pillant meg a romos kastély falánál.

A kocsmáros elmeséli, hogy a néphit szerint az a rózsa Czobor Mária rózsája, aki leugrott a várfalról, mert egy pásztorlegényt szeretett, de az apja máshoz akarta feleségül adni. A pásztorlegény a lány öngyilkossága után egy rózsafát ültetett azon a helyen, ahol a lány meghalt.

Amikor a hölgyek tovább mennek Gyuri leszakíttatja a rózsát a kocsmárossal és Veronkának adja. A lány azonban nem fogadja el:

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:
– Volt lelke leszakítani?
– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?
– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.
– Igazán nem fogadja el tőlem?
– Nem.”

Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, ami legurul a domboldalon. Veronka megkérdezi tőle, hogy mit vétett neki az a rózsa:

„- Vétett – felelte az ügyvéd indulatosan.
– Ugyan mit? Megszúrta?
– Agyonszúrt. Valami olyat adott tudtomra, ami kellemetlen.
– Ugyan mit?
– Megsúgta a mai álmom folytatását. […]
– Kosarat kaptam volna.[…]
– És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat kapott volna?
– Igen, most már biztos vagyok – felelte szomorúan -, hiszen gyaníthatja, kit kértem meg.”

Veronka hirtelen megérti, hogy mire is gondol Gyuri, felkapja a szoknyája szélét és elszalad a fiú elől. Út közben amellett a rózsa mellett megye el, amit Gyuri hajított el, felveszi és melle alá tűzi. Később, mikor beszállnak a kocsiba, Veronka hajából kiesik az oda tűzött szegfű és Gyuri ölébe esik.

„Gyuri fölemelte, hogy visszaadja – Veronka a kezével intett, hogy csak hagyja.
– Legyen a magáé, ha már oda esett, ha már nem akart a hajamban megmaradni.
Igazán nem akart-e? Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen csodálatos, édes illata van! Mitől lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának a hajnak a szegfű nélkül!”

Figyeljük meg, hogy milyen esetlen a két fiatal. Nem azt mondják, amit gondolnak és nem aszerint cselekszenek, amit mondanak:

  • Gyuri jót akart a leszakított rózsával, így akarta felvezetni a lánykérést. Nem számított azonban Veronka reakciójára.
  • Veronka egyszerű, naiv, romlatlan lélek, aki nem gondolta arra, hogy megsérti Gyurit a rózsa visszautasításával.
  • Mindketten tetszenek a másiknak, de nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem tudják azt „felnőttként” kezelni.

Továbbindulnak a kocsival, azonban eltörik a hintó tengelye, elakadnak. Gyuri vállalja a feladatot, hogy egy fejszével bemegy a közeli erdőbe és vág egy tengelynek való fadarabot. Ahogy keresi a megfelelő fát, hirtelen hangokat hall, valaki segítségért kiabál.

Hamarosan egy hasadékhoz ér, amiben egy elgyötört embert talál. Kiderül, hogy a véletlennek köszönhetően a glogovai plébános (vagyis Veronka bátyja) van a hasadékban. Veronka ugyanis előző nap indult el madame Kriszbay elé, aki akkor érkezett meg az országba. Mikor nem értek haza, a plébános eléjük indult az egyik úton, de később úgy gondolta, hátha Veronkáék egy hosszabb, de kényelmesebb másik úton mennek Glogova felé.

Ezért át akart vágni az erdőn, hogy hamarabb hazaérjen, de belecsúszott egy hasadékba. Gyuri és a kocsis végül a lovak hámja segítségével kihúzzák a plébánost a hasadékból, aki nehezen tud járni, mert megsérült a bal lába.

Gyuri és Bélyi János (a pap) bemutatkoznak egymásnak. Gyuri azonnal rájön, hogy a férfi Veronka bátyja, de azt nem mondja meg neki, hogy Veronka a kocsiján van. A pap hallomásból ismeri Wibra Györgyöt:

„- A besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal! Örülök, uram, mert egy derék emberrel szoríthatok kezet, kit egész Beszterce magasztal, de százszor jobban örülnék most, ha egy szegény vándordiák állna előttem az előkelő úr helyett, mint megmentőm, akit megjutalmaz­hatnék illő módon. De hogy rójam le hálámat önnel szemben? Tudom, el nem fogadna tőlem semmit…

Gyuri ajkai körül ravasz mosoly hasadozott.[…]
– Hát igen – mondá aztán elfogódott, majdnem remegő hangon -, valamit szívesen elfogadnék.
– Csak, kérem, beszéljen tartózkodás nélkül!
– Eszembe jutott, hogy valamije van a kocsimon.
– Az ön kocsiján?
– Amiről ön nem tud, és amivel engem boldoggá tenne.
A pap mohón odanyújtotta mind a két kezét.
– Bármi legyen is a világon, ím, az öné.”

Figyeljünk meg pár dolgot:

  • Bekövetkezett az a külső esemény, amire Gyuri várt!
  • Gyuri tulajdonképpen csal, hiszen a pap nem tudhatja, hogy mi van Gyuri kocsiján, ami az övé. Lehet, hogy tudná, hogy a húga az, nem adná olyan könnyen.

Hamarosan visszaérnek Gyuri kocsijához, ahol Bélyi János és Veronka örömmel borul egymás nyakába. Veronka gyorsan, hadarva, kicsit összefüggéstelenül próbál meg mindent elmesélni a bátyjának, ami azóta történt, hogy nem találkoztak: a megbokrosodott lovakat, az összetört kocsit, az elveszett és megkerült fülbevalót, a vacsorát Mravucsánéknál.

A pap közben gyorsan átlátja, hogy mit is kért tőle valójában Gyuri, azonban nem ellenkezik, hiszen Gyuri híres, gazdag ügyvéd. Elmondja a húgának, hogy az, aki megtalálta a fülbevalót (vagyis Gyuri) kér is valamit cserébe. Veronka még mindig nem érti, miről van szó, hiszen Gyuri nem tartott igényt a megtalálói díjra. A bátyja végül elmondja:

„- Kéri vissza a fülbevalót, amit talált, de gazdájával együtt – mondá ünnepélyesen. – És én már oda is adtam neki!”

Veronka végre rájön, hogy miről is van szó és elsírja magát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Negyedik rész – Olvasónapló

Negyedik rész A bábaszéki intelligencia

  1. fejezet Vacsora Mravucsánéknál

 

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Mravucsán és a felesége
Wibra Gyuri
Bélyi Veronka
madame Kriszbay
Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
Klempa Teofil, a kántor
Konopka szenátor
Kukucska Pál, a mészáros
Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
Mokry, a jegyzősegéd
Az előző fejezet után Bábaszék
A polgármesterék háza

 

Mravucsán és felesége természetesen vacsorát ad Gyuriék tiszteletére. Résztvevők:

  • Mravucsán és a felesége
  • Wibra Gyuri
  • Bélyi Veronka
  • madame Kriszbay
  • Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
  • Klempa Teofil, a kántor
  • Konopka szenátor
  • Kukucska Pál, a mészáros
  • Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
  • Mokry, a jegyzősegéd

 

Gyakorlatilag az egész fejezet a vacsora leírása, Mikszáth humorosan írja le, ahogy a különböző stílusú és természetű emberek vacsoráznak, beszélgetnek, viccelődnek egymással:

  • madame Kriszbaynak, aki először jár Szlovákiában, az a legnagyobb problémája, hogy a paprikás pörkölt túl csípős, ráadásul nem nagyon érti az asztal körül ülők beszédét.
  • Szliminszky Vladimírt gyakorlatilag állandóan terrorizálja a felesége, nem szabad sokat ennie, inni, dohányozni, vigyáznia kell, meg ne fázzon, nehogy hideget igyon stb. Vladimír hősiesen tűr s mindent úgy tesz, ahogy a felesége mondja.
  • Gyuri és Veronka egész este egymással vannak elfoglalva, csak egymással beszélgetnek. Veronka mesél a glogovai életről, a lepkegyűjteményéről. Az Olvasó számára egyértelmű, hogy a két fiatal szimpatikus egymásnak.

Vacsora közben aztán a vendégek elkezdenek egymás egészségére inni. Gyuri számára Vladimír, az erdész pohárköszöntője érdekes:

„- Emelem poharamat, uraim, a legszebb virágszálra ebben a társaságban. Urunk, Jézus Krisztus húgocskájára, az ártatlanság bárányára, kiért Isten csodát művelt, mondván a szolgájának: »Eredj hamar, Péter, ne hagyd a kicsikét megázni.« Éljen sokáig Bélyi Veronka kisasszony!”

Gyuri persze nem érti, hogy az erdész milyen csodáról beszél, az asztaltársaság meg azt nem érti, hogy Gyuri hogyhogy nem hallott eddig a csodáról. Elmesélik neki, hogy amikor Veronka kislány volt, akkor Szent Péter küldött neki esernyőt, hogy ne fázzon meg a viharban.

Gyuri rögtön izgatott lesz, azonnal átlátja, hogy itt az öreg Gregorics ernyőjéről van szó. Megkérdezi, hogy kinek a tulajdonában van az ernyő. Az esernyő Veronkáé, de a templomban tartják és Veronka magával fogja vinni, ha férjhez megy.

Végül a társaság női tagjai elfáradnak és nyugovóra térnek, Gyuri is lefekszik a szobájában. Az asztal körül csak a bábaszéki férfiak maradnak, akik végigkártyázzák az éjszaka további részét. Vicces jelenet, amikor az asztal szélén alvó Klempa Teofil szakállát gyertyaviasszal odaragasztják az asztalhoz.

A fejezetben még két érdekes dolog van:

  • Madame Kriszbay még soha nem látott dunnát, nem mer belefeküdni, mert fél, hogy megfullad, végül Mravucsán nagy szőrmebundáját kapja meg takaróként, amitől úgy megijed, hogy egész éjszaka fáj a feje.
  • Veronka szobájában van egy kiscica, akit a lány nem tud kihajtani. Viszont annyira szégyenlős, hogy a cica előtt nem mer levetkőzni, ezért beköti a macska szemét, úgy öltözik át.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Harmadik rész – Olvasónapló

Harmadik rész: A nyomok

  1. fejezet: Az esernyő kibukkan

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Wibra Gyuri
Krikovszky Tamás, a besztercebányai polgármester
Müncz Jónás, a fehér zsidó
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
évekkel Gregorics halála után Besztercebánya

Évekkel később Wibra Gyuri már felnőtt, jóképű fiatalember, elvégezte iskoláit, ügyvéd lett belőle. Karrierje ígéretesen alakult, sok ügyfele van, kezd vagyonosodni. A városban lévő eladó lányok is érdeklődnek iránta, hiszen lassan ideje lenne megházasodnia. Gyuri azonban nem akar nősülni.

Wibra Gyurinak ugyanis van egy nagy problémája. Az öreg Gregorics vagyonának legendája továbbra is makacsul tartja magát. Vagyis Gyuri a hétköznapokban mindig azzal szembesül, hogy akár vagyonos ember is lehetne, ha valahogy meg tudná találni apai örökségét.

„Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Maga is érezte ezt, és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Sokért nem adná, ha egy olyan részlet találna kibukkanni a homályból, mely kétségessé, sőt valószínűtlenné tenné az örökség létezését.”

Gyuri életét teljesen megmérgezi az örökség tudata. Ne feledjük, egy szakácsné törvénytelen fia, aki szorgalmával és eszével felverekedte magát az ügyvédi állásig. Amikor erre gondol Gyuri, akkor elégedettség tölti el. Ezután azonban mindig eszébe jut, hogy valójában az öreg Gregorics fia, aki valószínűleg nagy vagyont hagyott rá, de képtelen megtalálni ezt a vagyont.

Ráadásul sokasodnak a jelek is, amelyek szerint ez valóban így történt, nem csak legendáról van szó:

  • A gazdag kocsigyáros szerint, aki annak idején megvette Gregorics bécsi házát, Gregorics azt mondta neki, hogy a házért kapott összeget egy utalványra teszi. Gyuri minden lehetséges banknál érdeklődik, de nem jár sikerrel.
  • Egy este az anyja, a már idős Wibra Anna meséli el, hogy amikor az öreg haldoklott, akkor sürgönyözni akart Gyurinak, mert valamit át akart adni neki.
  • Egy nap Gyurit, ügyvéd minőségében, elhívják a haldokló besztercebányai polgármesterhez, Krikovszky Tamáshoz. Krikovszky, miközben a végrendeletét diktálja Gyurinak, mellékesen megemlíti, hogy az öreg Gregoricsnak volt egy piros esernyője, aminek a nyelében volt egy rejtett üreg.

Gyuri fejében egy pillanat alatt összeállnak a dolgok, az öreg utalványba fektette vagyonát, azt pedig az esernyő nyelébe rejtette. De hol lehet most az esernyő, évekkel Gregorics halála után?

Figyeljünk fel azonban arra is, hogy ezek csak Gyuri következtetései. Soha senki sem látta, hogy az esernyő nyelében van-e üreg egyáltalán és az utalványt sem látta senki!

Érdeklődik anyjánál, az öreg Matykónál és özvegy Bothárnénál is, aki jelen volt, amikor Gregorics holttestét mosdatták és öltöztették. Azonban mindenki csak annyit tud mondani, hogy az öreg nagyon ragaszkodott az ernyőhöz, mindig vele volt, halála után úgy kellett kifeszegetni a kezéből. Azt azonban senki sem tudja, hol lehet most az ernyő.

Gyuri elmegy a levéltárba, kikeresi az apja halála után felvett hagyatéki leltárt. Esernyőt nem talál a felsorolásban, csak egy érdekes sort:

Hasznavehetetlen tárgyak 2 forint. Megvette a fehér zsidó”

Gyuri hamar kideríti, hogy a fehér zsidót Müncz Jónásnak hívták, kis boltja volt a városban. Gyuri ezután elmegy Sztolarikhoz, egykori gyámjához, elmeséli neki, hogy mire jutott és tanácsot kér tőle.

Sztolarik elmondja, hogy emlékszik a fehér zsidóra, sőt arra is, hogy legutolsó találkozásukkor látta nála Gregorics ernyőjét, tehát biztos ő vette meg. Azonban azt is megjegyzi, hogy Müncz Jónás, a fehér zsidó évekkel később megőrült és a megáradt Garam folyóba fulladt.

Biztatja Gyurit, hogy utazzon el Bábaszékre, mert úgy tudja, hogy Münczné ott lakik. Egy próbát megér, hátha nála van az ernyő.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  folytatáshoz!




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Második rész – Olvasónapló

Második rész: A Gregoricsok

  1. fejezet: A tapintatlan Gregorics

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Gregorics Pál
Wibra Anna
Wibra György
Nincs pontos időpont, a fejezet néhány évvel az első rész előtt kezdődik, de időben az után ér véget Besztercebánya

A fejezet évekkel korábban (hogy pontosan mennyivel, az nem derül ki) játszódik, mint az első rész és egy Gregorics Pál nevű ember életét meséli el.

Gregorics Pált mindenki csak tapintatlan Gregoricsnak hívta, aminek több oka volt:

  • Napra pontosan kilenc hónappal az (egyébként gazdag borkereskedő) apja halálát követően született meg, ami rögtön pletykát indított el az emberek között.
  • Vörös haja és szeplős arca volt, és a néphit szerint „veres ember egy se jó”

Ennek ellenére Gregorics alapvetően jó ember volt, szeretett volna megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de bármit is csinált, minden rosszul sült el, az emberek soha nem voltak elégedettek vele:

  • Amikor drága szivarokat szívott, akkor azt mondták róla, hogy pazarló, amikor átállt az olcsó szivarra, akkor meg azt, hogy spórolós, zsugori.
  • Amikor a tűzoltó egylet jótékonysági bálján 20 forintot fizetett a két forintos jegyért, akkor mindenki azt mondta rá, hogy pökhendi ember. Ennek oka, hogy Gregorics tudtán kívül többet adott a jegyért, mint a főispán, ezt pedig a korabeli társadalom mélyen elítélte.
  • Amikor (mivel nem volt rá szüksége) nem dolgozott, csak birtokai jövedelméből élt, akkor azt mondták róla, hogy lusta, amikor pedig dolgozni akart (mivel jogot végzett), akkor azt mondták róla, hogy más szegény ember elől veszi el a munkát.

Gregorics ezután úgy döntött, hogy megházasodik, ezt viszont a testvérei akadályozták meg folyton. Gregorics anyja ugyanis a férje második felesége volt. Gregorics apjának első feleségétől két fia és egy lánya volt, akik folyton arra vártak, hogy Gregorics mikor hal meg, hiszen ő örökölt mindent a szülők halála után. Az ő halála után pedig féltestvérei örököltek volna.

Ha viszont Gregorics megnősül és gyereke születik, testvérei elesnek az örökségtől. Ezért, ha Gregorics elkezdett egy lányos házhoz járni, akkor a testvérei ugyanott elkezdtek róla valami rosszat híresztelni, így Gregorics mindig kosarat kapott. Soha nem nősült meg.

Gregorics Pál már nagyon unta magát, amikor kirobbant az 1848-as szabadságharc.  Gregorics valami hasznosat akar csinálni, ezért jelentkezik katonának, de elutasítják, egészségi állapota és kora miatt eltanácsolják a harctól, maximum írnok lehetne. Gregorics azonban ennél büszkébb:

„- Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket tartja annak, őrnagy úr?

– Kétségtelenül a kémszolgálatot.

– Hát kém leszek.”

Gregorics hát kém lett. Mégpedig rendkívül sikeres kém.

„Még ma is sokan emlegetik öreg katonák a »vörös esernyős emberkét«, aki vakmerően tudott keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni. Keskeny madárképe, felgyűrt nadrágja, ócska, borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelű esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el.”

Figyeljük meg az esernyő felbukkanását. Az olvasó nem tudja biztosan, de sejti, hogy ez ugyanaz az esernyő lesz, mint glogovai papé.

A szabadságharc után visszavonult besztercebányai házába, mogorva, emberkerülő természetű lett. Hamarosan azonban beleszeretett a szakácsnéjába, Wibra Annába. Persze rögtön híre ment a városban, de Gregorics már hozzászokott, hogy semmit nem tud csinálni, ami jó lenne.

„- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyűség! Ilyesmi tán nem is történt soha a világon!”

Gregorics nem vette feleségül Annát, de született egy gyermekük, akit a különc Gregorics nagyon szeretett. A gyerek születése után még elvonultabb lett, csak ritkán ment emberek közé, de akkor is mindig vele volt különös, kopott, piros ernyője, amit soha nem engedett ki a kezéből.

„Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyőjét.«

– Nem, nem – ellenkezett ő -, megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezemben kell lennie; anélkül nem érzem magam jól. Becsületemre mondom.”

Az emberek azt suttogták, hogy az öreg Gregorics kém korában az esernyő üreges nyelében vitte a fontos üzeneteket, de ezt a pletykát senki sem tudta megerősíteni.

Gregorics törvénytelen fiának híre persze Gregorics testvéreihez is eljutott, aki végül kiderítették, hogy a kisfiút Wibra György néven anyakönyvezték.

Ehhez tudni kell, hogy a korban csak a házasságban született gyermek számított törvényesnek, azaz viselhette az apja nevét. Mivel Wibra Annát nem vette feleségül Gregorics, így a fiú törvénytelennek számított, tehát csak az anyja vezetéknevét viselhette.

Figyeljük meg, hogy bár a fejezet korábban kezdődik, mint az előző rész, de itt már évekkel később járunk, vagyis hamarabb kezdődik, és időben később fejeződik be, mint a glogovai pap története!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!