Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet

Végül aztán abban maradnak, hogy bezárják az ajtót, Gergely magához veszi a bank pénzét és mindketten bemennek a városba.

Amikor beérnek Szeredára, akkor először megvásárolják maguknak azt, amire kint az erdőben szükségük van, aztán szállást keresnek maguknak és csak másnap mennek a bankhoz.

De a bankba Gergely nem hajlnadó bemenni, így Ábel egyedül kénytelen intézkedni.

Az első ember, akivel Ábel összefut, a pénztáros, akinek a gyógyító balzsamot adta. A fiatalember nagyon megörül neki, mutatja, hogy hasznos volt a varázsszer, amit Ábel csinált, mert alig van rajta szeplő.

Azt ugye nem lehet tudni, hogy valóban a kecskeszaros kulimász segített-e rajta, vagy a szeplők egyszerűen csak télen, amikor az ember bőre fehérebb, nem látszanak annyira.

Ábel végre előadhatja, hogy miért is jött valójában. Lesz is nagy riadalom rögtön a bankban, rögtön küldetnek az igazgatóért, aki még mindig otthon lábadozik az autóbaleset után.

10 perc nem telik el, már meg is jelenik egy nagy bundában az igazgató, a feje még mindig be van kötve. Meghallgatja Ábelt, majd azonnal három csendőrt hívat, autóba ülnek és robognak is ki a Hargitára.

Annyira sietnek, hogy Ábelt és Gergelyt ott is hagyják a bankban, azok kénytelen újra kigyalogolni.

Ábelnek már ez sem tetszik, de ennél még nagyobb sérelem is éri hamarosan. Ugyanis úgy van vele, hogy ha már itt van, akkor elkéri a decemberi és a januári fizetését is. Ez összesen ugye 1000 lej lenne.

A pénztáros azonban közli vele, hogy decemberre megkapja az 500 lejt, de januárra csak 250-et, mert a bank úgy határozott, hogy teljes fizetés csak arra a hónapra jár, amikor van fahordás. És januárban a nagy hó miatt senki se vett fát.

Ábel most már végképp kiábrándul a bankból meg a nagy urakból! Hát ezért harcolt ő a Surgyelánnal egész télen, meg később még Fuszulánnal is, hogy a bankosok így cserben hagyják?!

Gergellyel együtt visszamennek a szállásukra, magukhoz veszik a holmijukat, majd szép komótosan kiballagnak a faházhoz.

Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.

Az igazgató és a másik két csendőr már bent van a házban, s még ők haragszanak Ábelékre, amiért nem ők a két román gazember.

Kiderül az is, hogy a csendőröket nem zavarta, hogy zárva van a faház ablaka, letörték a zárat.

Egy darabig még várakoznak bent a házban, de persze Surgyelánék nem jönnek. Amikor elunják a dolgot, akkor az igazgató közli, hogy ők mennek.

Ábel elcsodálkozik ezen, azon meg még jobban, hogy még egy csendőrt sem akarnak ott hagyni, hanem az igazgató azt mondja, hogy a két román megint jön, akkor Ábel zárja be őket a házba és fusson be a bankba szólni.

Ábel csak annyit kérdez, hogy hogyan zárja be őket, amikor az igazgató volt olyan kedves és letörette a kunyhó zárát…?

„‑ Az igaz, látod-e! ‑ mondta az igazgató. ‑ Hát akkor mit csinálunk?

‑ Bízza csak rám ‑ vigasztaltam -, mert én megvetem a kelepcét nekik.

‑ No, ha megfogod, kapsz ötszáz lejt.

‑ A pénzt készítheti! ‑ mondtam erre.”

A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?

    A kérdés ez:
    A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?

    • Kedves Vivi!

      “Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”

      Vagyis berúgtak 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

  2. Kedves zsiráf!

    Lenne egy kérdésem.
    Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?

    Előre is köszönöm a segítséget

    • Kedves Valakinek segítségre van szüksége!

      ” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
      Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
      Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”

      Üdv:

      Zsiráf

      ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?

  3. Szia Zsiráf!
    Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.

    • Kedves István!

      Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..