Persze alighogy elmegy az igazgató a három csendőrrel, megjelenik Fuszulán és Surgyelán. Kiderül, hogy az egész csendőri razziát az egyik közeli fa mögül nézték végig.
Ábel most sem tehet mást, ismét megeteti a románokat, aztán meg előveszi a pálinkát és a bort, amit Szeredán vettek.
Most azonban Ábel sem kíméli magát, aminek az lesz az eredménye, hogy mind a négyen kiütik magukat – Ábel ennyire életében először – és egymás hegyén hátán, a földön alszanak el.
Másnap délben aztán Surgyelán és Fuszulán megint elmennek, de várható, hogy újra megjelennek majd, ha ismét éhesek lesznek.
Ezután azonban unalmas napok következnek, a románok nem jönnek, a bank emberei is békén hagyják őket, és fát sem akar senki venni. Unalmukban, meg hogy egy kis pénzt keressenek, nekiállnak nyírfaseprűket és fuszulyka (bab) karókat csinálni.
Ezzel eltelik a január, sőt, már február végén járnak, amikor Ábel végül elunja a bezártságot. Eszébe jut, hogy legutóbb, amikor a gvárgyián nála járt, akkor meghívta őt, hogy látogassa meg a kolostorban. Ábel úgy dönt, hogy itt az ideje a látogatásnak.
Apját a házban hagyja, ő pedig elgyalogol a barátokhoz. Nem sokkal ebéd után ér oda, a gvárgyián örömmel fogadja, sőt a maradékokból még jól is lakatják.
Kellemesen elbeszélgetnek, de hamarosan komorra fordul a hangulat, amikor Ábel rákérdez, hogy mi van Márkussal.
Kiderül, hogy a fiatal szerzetes beteg, fekszik, a tüdejével van baj, a gvrágyián szerint hegyi levegő kéne neki. Erre Ábel felvidul, hogyha hegyi levegő kell, az van neki a Hargitán bőven, vitessék ki hozzá Márkust, majd ott meggyógyul.
Az ötlet tetszik a gvárgyiánnak, közben felkeresik a betegszobában Márkust is, aki szintén örül mind Ábelnek, mind az ötletnek.
Másnap a gvárgyián nagy láda élelmet készíttet Ábeléknek, majd a szerzetesek szánjára felültetik Márkust is kiviszik a Hargitára.
Gergely és Márkus hamar összebarátkoznak, Márkus megkapja a tábori ágyat és vidámabb napok következnek.
Közben eltelik a február is, már március hetedikét írnak, amikor Ábel apja bejelenti, hogy most már haza kell mennie a faluba, mert kezdődnek a tavaszi munkák. Gergely tehát elmegy, ami egy elszomorítja Ábelt, de abba kapaszkodik, hogy Márkus tüdőbetegsége viszont javulást mutat, a fiú egyre jobban van.
Hamarosan eljön az a nap, amikor már egész napra kikel az ágyból. Ezt a napot csak az rontja el egy kicsit, hogy újra megjelenik Fuszulán és Surgyelán, most már egész otthonosan lépnek be a házba.
Még jobban le vannak rongyolódva, mint legutóbb, és még nagyobb a szakálluk.
Ábel nem tehet mást, jó képet vág a dologhoz, de esze ágába sincs a bankba rohanni, hiszen legutóbbis mekkorát csalódott a nagyurakban.
Ehelyett előveszi az ételt, megvendégeli a románokat, majd ismét nekilátnak mind a négyen az ivásnak.
Figyeljük meg, hogy egy csomó minden nem derül ki a két román haramiáról:
- Fuszulán úgy kerül a Hargitára, hogy a katonaságnak akar fát venni. Ez biztos igaz, de azt nem tudjuk meg, hogy ő maga katona-e?
- Ismerte-e egymást már korábban, még a bizonylattal való csalás előtt Fuszulán és Surgyelán?
- Surgyelán román csendőr, tehát biztos állása van, mégis elmegy Fuszulánnal, amikor az megjelenik a háznál. Miért? Hova?
- Hol vannak és mit csinálnak a legnagyobb télben, amikor nem Ábelnél vannak?
- Miért térnek vissza mindig a fiúhoz?
- Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ…
A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?
A kérdés ez:
A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?
Kedves Vivi!
„Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”
Vagyis berúgtak 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon köszönöm
Kedves vivi!
Szívesen, szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves zsiráf!
Lenne egy kérdésem.
Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?
Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Valakinek segítségre van szüksége!
” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”
Üdv:
Zsiráf
ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?
Szia Zsiráf!
Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.
Kedves István!
Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Kèrdésem az lenne hogy ki csal mikor a fiu meg az apa magasságukat vetik össze?
Kedves Ágnes!
„Erre leugrottam a karosszékből, és odaállottam szo¬rosan apám mellé: s hát éppen olyan magos vagyok, mint ő!
-Még egy suppantás különbség sincs! – szóltam örömmel.
-Nincs, ha ágaskodol – mondta apám.
Ez furcsán hangzott, mert én legalább tudtommal, valóban nem ágaskodtam. De azért, bizony-ság okából, mégis odanéztem az alsó végemre, hogy nem a lábam csal-e esetleg. Ennek a pillantásomnak váratlan ered¬ménye lett, mert nem az én lábamat, hanem apámat csíptem csaláson.”
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szuper az olvasónaplód!
Kedves Kata!
Köszönöm! 🙂
Üdv:
Zsiráf
„esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely majd kiönt két nagy pohár bort és”
kétszer van a majd
Kedves sanyesz!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia!
A regény cselekménye mikor játszódik?
Kedves Levi!
A kérdésedre a válasz az olvasónapló ELSŐ sorában van…
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon sokat segítettél nekem. Most már teljesen összeállt a történet a fejemben. Gratulálok a szép munká(k)hoz.
Kedves Zsófi!
Ennek igazán örülök! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Véletlenül elírtál a 4.fejezet 4.részénél egy szót : “Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.”
Kedves Dávid!
Köszi, igazad van, javítva!
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon király az olvasónaplód! Az Ábel a rengetegben-t már régen olvastam ki, de neked hála, sikerült újra felfrissítenem a könyvet!
Kedves LightDark!
Szuper, ezért jött létre az oldal! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szeretném megkérdezni, hogy mit írjak a Hargitáról. A fő helyszínt kell bemutatni 10 mondatban és nem tudom mit írjak.
Kedves Jázi!
Kezdetnek indulj innen, szerintem.
Üdv:
Zsiráf