Második felvonás első szín
| Szereplők | Helyszín |
| Oberon – a tündérek király Titánia – a tündérek királynője Puck Demetrius Heléna |
„Erdő Athén közelében” |
Az Athéntól egy mérföldre lévő ligetben vagyunk, ahova egyrészt Lysander és Hermia beszélték meg a titkos találkájukat, másrészt pedig Vackorék akarják a színdarab próbáját tartani.
Az erdőről nyugodtan azt lehet mondani, hogy elvarázsolt hely, mivel az embereken kívül mások is járnak ide: tündérek.
A tündérvilágban azonban éppen nagy bonyodalom van, amit Puck és egy tündér tárgyalnak meg.
Történt ugyanis, hogy a tündérek királya, Oberon, összeveszett feleségével, a tündérek királynőjével, Titániával.
A vita tárgya egy kisfiú, egy „váltott gyerek”, akit Titánia vett magához. Ezt a fiút szeretné megszerezni Oberon, hogy az apródja, „vadász lovagja” legyen. Titánia azonban nem adja a fiút, emiatt most éppen mosolyszünet van a királyi pár tagjai között, ami hatással van az erdőre és a tündérekre is.
Puck egyébként Oberon tündérkirály segítője, nem mellesleg pedig a középkori (és kora újkori) angol irodalom házi szelleme.
Egy mókás kópé, aki mindig készen áll a csínytevésre, mindig bajt kever, ha beszabadul az emberek házaiba: megsavanyítja a tejet, tesz róla, hogy megromoljon a sör, vagyis minden háztáji kellemetlenséget az ő számlájára volt szokás írni.
Puck és a tündér beszélgetését az szakítja félbe, hogy az erdő két ellentétes oldaláról érkeznek kíséretükkel együtt Oberon és Titánia.
A tündérkirály és tündérkirálynő hűvösen köszöntik egymást, és gyakorlatilag azonnal veszekedni kezdenek: egymás szemére vetik korábbi hűtlenségeiket, majd Titánia elsorolja azokat a rossz dolgokat, amik azóta történnek a természetben, mióta ők ketten haragban vannak egymással: rossz idő, árvizek, gyenge termés stb.
Oberon szerint egyszerű a megoldás, simán kibékülhetnek, ehhez csak egy dolog kell: Titánia adja át a nála lévő fiút, hogy az Oberon apródja legyen.
Titána sok mindenre hajlandó, de erre az egyre nem: kijelenti, hogy a fiú az egyik kedves udvarhölgye fia, aki meghalt. Fiát pedig a rá való emlékezés kedvéért vette magához, és semmi pénzért át nem engedi Oberonnak.
A vita tehát ismét holt pontra jutott: Oberonnak kell a fiú, Titánia nem adja. Végül Titánia unja meg a vitát, és kijelenti, hogy inkább magára hagyja Oberont, mert úgy tűnik, hogy ha együtt vannak, akkor csak vitáznak.
Titánia elvonul kíséretével.
Oberont nagyon dühíti, hogy felesége dacolni meg az akaratával, ezért úgy dönt, hogy megleckézteti az asszonyt.
Hívatja Puckot, aki minden parancsát teljesíti a tündérkirálynak, pláne, ha azzal egy kis kalamajkát is tud okozni.
Oberont elmeséli, hogy egyszer látta az égen repülni Cupidót, ahogy azt is látta, hogy egy szerelmi nyilat lőtt ki egy Vesta-szűzre.
A nyílvessző azonban célt tévesztett és lehullott a földre. Pontosabban egy virágra. Innentől kezdve ezt a virágot mindenki úgy ismeri, mint szerelmi ajzószert: akinek a szemébe belecseppentenek a virág nedvéből, az rögön őrült szerelemre lobban az iránt, akit ezután először megpillant: mindegy milyen élőlény, ember vagy állat.
Oberon ráparancsol Pukckra, hogy hozzon neki ebből a virágból. Puck pedig rohan teljesíteni a parancsot.
Közben Oberon monológjából azt is megtudjuk, hogy pontosan mi is a terve: megvárja, amíg Titánia elalszik, majd cseppent a virág nedvéből a királynő szemébe. Ezután ébredéskor a királynő majd valamilyen arra méltatlan teremtménybe lesz szerelmes, ami számos galibát fog okozni.
Oberon pedig addig nem hatástalanítja a virág nedvét – mert neki természetesen ellenszere is van –, amíg Titánia neki nem adja a fiút.
A terv tehát elkészült, Puck éppen oda van, hogy a hozzávalót beszerezze, amikor Oberon közeledő hangokat hall. Mivel ő a tündérek királya, ezért nem okoz neki gondot, hogy láthatatlanná váljon és kihallgassa a közeledőket.
Akik nem mások, mint Demetrius és Heléna. Heléna tehát valóban elárulta Demetriusnak, hogy Hermia és Lysander szökést terveznek, és a ligetben fognak találkozni.
Demetrius azért jött, hogy rajta kapja őket és felelősségre vonja Lysandert.
Demetrius számára kényelmetlen módon azonban Heléna is vele ment, pontosabban követte őt.
Heléna továbbra is fülig szerelmes Demetriusba, aki továbbra sem foglalkozik a lánnyal. Heléna minél hevesebben bizonygatja szerelmét, Demetrius annál inkább próbálja lerázni magáról.
Demetrius azonban nem tud olyan megalázó, kegyetlen dolgot mondani, vagy tenni, amivel végre le tudná vakarni magáról Helénát, hiába fenyegetőzik, hiába jelenti ki századszor is, hogy nem szereti a lányt, sőt undorodik tőle. Heléna szerelme tántoríthatatlan.
Demetrius és Heléna egymással vitázva eltűnnek az erdőben. A vitát természetesen végig hallgatta Oberon, aki megsajnálja a reménytelenül szerelmes Helénát.
Érkezik Puck, aki végrehajtotta a feladatot, elhozta a „szerelmes virágot” Oberon kijelenti, hogy ismeri azt a helyet, ahol éjszakánként Titána kicsit le szokott pihenni.
Most odamegy és cseppent a tündérkirálynő szemébe a virág nedvéből, hadd kezdődjön a móka.
Oberon azonban beavatkozik az emberek világába is, és bár tulajdonképpen csak segíteni akar, mégis félreértések sorozatát fogja elindítani:
Megparancsolja ugyanis Pucknak, hogy a vigye magával a virág nedvének egy részét. Az erdőben bolyon egy férfi és egy nő. A nő reménytelenül szerelmes a férfiba, aki viszont gőgösen elutasítja ezt a szerelmet.
Puck azt a feladatot kapja, hogy keresse meg őket, és cseppentsen a férfi szemébe a virág levéből, majd legyen gondja rá, hogy első pillantása a nőre essen. Onnan fogja megismerni őket, hogy athéni ruhát viselnek.
Az olvasó tudja, hogy Demetriusról és Helénáról van szó, viszont Puck soha nem találkozott velük, nem tudja, hogy néznek ki, az egyetlen támpontja csak az, hogy athéni ruha van rajtuk. (Ebből lesz később a bonyoldalom.)
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!