Henrik Ibsen – A vadkacsa – 3. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 3. felvonásának részletes olvasónaplója

Harmadik felvonás

Másnap reggel Hjalmar a műtermi asztalánál ül és fényképeket retusál, amikor megérkezik Gina a bevásárlásból.

Ginának nincs jó kedve, és ez bizony Gregersnek köszönhető, aki a megbeszéltek szerint beköltözött a kivett szobába. A probléma az, hogy Gregers láthatóan nincs hozzászokva, hogy önmagát lássa el – ne feledjük, hogy egy gazdag nagykereskedő fia.

Így aztán, amikor be akart gyújtani a szobában lévő kályhába, akkor rosszul állította be a kályha szelelését, mire minden elöntött a füst. Erre el akarta oltani a tüzet, ezért leöntötte a mosdóvízzel, mire az egész szoba elázott, „úgyhogy most olyan az egész szoba, akár a disznóól.”

Gina már szólt a házmesternek, hogy takarítsa ki a szobát, de az el fog tartani egy darabig, addig Gregers állítólag elment sétálni.

Hjalmar sajnálkozik, majd megjegyzi, hogy ő is benézett korábban Gregershez, és azzal a lendülettel meg is hívta őt reggelizni. Sőt, a két alsó szomszédot, Rellinget és Molvikot is meghívta.

Gina hangulatán ez természetesen nem javít, hiszen az előző felvonásban volt szó róla, hogy az Ekdal-család elég szegény, ételre is alig van pénzük. Erre most Hjalmar vendégeket hív, akiket persze illendően meg kell etetni.

De Gina bármire hajlandó, mert végre azt látja, hogy Hjalmar valóban dolgozik, ezért magára hagyja, hogy elkészítse a reggelit.

Hjalmar egy darabig tényleg belemerül a munkába, de látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez. Kapóra jön neki, amikor az öreg Ekdal kijön a szobájából, és emlékezteti, hogy előző nap megbeszélték, hogy tesznek-vesznek egy kicsit a padlásszobában.

A két Ekdal viselkedése egészen gyerekes: mindkettőt jobban izgatják az állatok a padláson, főleg a vadkacsa, minthogy dolgozzanak. Ez pedig azért baj, mert a vadkacsa tulajdonképpen csak egy hobbi, semmi hasznuk nincs belőle, ellenben a család anyagi helyzete megkövetelné, hogy az öreg Ekdal az iratok másolásával foglalkozzon, Hjalmar pedig a fényképeken dolgozzon.

A két Ekdal elhúzza a tolóajtót, az öreg be is lép a padlásra, és már Hjalmar is menne, amikor Gina lép be a szobába. Erre Hjalmar úgy tesz, mintha csak az apját engedte volna be a padlásra, hiszen neki, a családfenntartónak, dolgoznia kell!

Még morog is, amiért az apja feltartja őt a munkában. Ez egyértelműen csak Ginának szól, Hjalmar nem akarja, hogy a felesége megint veszekedjen vele, amiért a munka helyett a padlásszobában szöszmötöl az apjával.

HJALMAR
Jól van, na, dolgozom, ég a kezem alatt a munka, csak úgy füstöl az asztal, nem látod?

GINA
Jaj, legalább végre megleszel vele, és aztán csinálsz, amit akarsz. (Visszamegy a konyhába)”

Ebből is látszik, hogy kettejük közül Gina az, aki éretten, felnőtt módra gondolkozik. Nem azt akarja, hogy Hjalmar szeresse a munkáját, vagy, hogy egyáltalán ne foglalkozzon a padlásszobával. Csak annyit szeretne, hogy Hjalmar végezze el az aznapi munkáját, amiért a család pénzt kap, aztán felőle Hjalmar hódolhatna a hobbijának.

Hjalmar azonban továbbra is gyerekesen viselkedik. Egy darabig még megpróbál a munkára koncentrálni, aztán elterelik a figyelmét a padlásról kiszűrődő hangok, ahogy az apja pakolászik. Látszik, hogy mindennél jobban szeretne ő is ott lenni.

Végül nem bír magával, és már éppen felállna az asztaltól, amikor a lánya, Hedvig lép be a szobába. Erre Hjalmar gyorsan újra úgy tesz, mintha keményen dolgozna.

A harmadik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Henrik Ibsen – A vadkacsa – 2. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 2. felvonásának részletes olvasónaplója

Második felvonás

A második felvonás (és az összes következő is) Hjalmar Ekdal lakásán játszódik, azon belül is a műtermében. Ez egy viszonylag nagy helyiség, a lakás központi tere, ebből nyílik még néhány másik szoba is.

A felvonás időben akkor kezdődik, amikor Hjalmar még a Werle-házban vendégeskedik.

Itt egyébként van egy kis ellentmondás, ugyanis nem egészen világos, hogy a Werle-házban most akkor ebéd vagy vacsora volt. A szereplők többször, többféleképpen hivatkoznak rá, néha vacsorát mondanak, néha pedig ebédet.

A műteremben Gina, Hjalmar felesége varrogat, mellette a lányuk, Hedvig olvas a kislámpa fénye mellett.

Gina hamarosan rászól Hedvigre, hogy ne olvasson tovább az erős fényben. (Ennek még jelentősége lesz.)

Hedvig persze szeretne még olvasni, de anyja azzal tereli el a figyelmét, hogy egy füzetben kezdi beírni a család aznapi kiadásait. Hamar kiderül, hogy az Ekdal-család nincs túl fényes anyagi helyzetben, tulajdonképpen csak ételre költenek, másra nem is nagyon marad.

Ezután Hedvig csacsog arról, hogy mennyire örül, hogy az apja, Hjalmar olyan előkelő társaságba ment a Werle-házba, milyen jó dolog, hogy meghívták oda.

Hedvig szavaiból az derül ki, hogy rajongásig szereti az apját.

Ekkor érkezik haza az öreg Ekdal, magyarázkodik egy kicsit a késés miatt, mondván, hogy rázárták az ajtót. Ezután elbüszkélkedik a hóna alatt hozott nagy csomag irattal, amit mind le kell másolnia, így most egy jó darabig lesz munkája.

Hedvig azt is kiszúrja, hogy az öreg Ekdal zsebében más is van. Az olvasó tudja, hogy az az üveg konyak, amit Pettersentől kapott, de az öreg eltereli a dolgot azzal, hogy a műteremből nyíló egyik tolóajtót félrehúzva beles a mögötte lévő padláshelyiségbe:

„EKDAL
[…] (Kissé elhúzza a tolóajtó egyik szárnyát) Psszt! (Bekukkant, majd óvatosan behúzza az ajtót) Hehe! Már alszanak mind, egy rakáson, én gyönyörűségeim. Az meg szépen befészkelte magát a kosárba. Haha!”

Az olvasó egyelőre nem tudja meg, hogy miről is van szó pontosan, de láthatóan a család minden tagja tisztában van vele, hogy mit tartanak a padláson.

Az öreg Ekdal bemegy a szobájába, Gina és Hedvig tovább beszélgetnek, amiből kiderül, hogy a családnak van egy kiadó szobája is, és anyagi szempontból nagyon jól jönne már nekik, ha valaki ki is venné a szobát.

A második felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 1. felvonásának részletes olvasónaplója

Első felvonás

Szereplők

Werle, nagykereskedő Gina Ekdal, Hjalmar felesége Molvik, egykori tanító és teológus
Gregers Werle, a fia Hedvig, Gina és Hjalmar lánya, 14 éves Graberg, az öreg Werle könyvelője
Az öreg Ekdal Sörbyné, Werle nagykereskedő házvezetőnője Pettersen, az öreg Werle komornyikja
Hjalmar Ekdal, az öreg fia, fényképész Relling, orvos Jensen, pincér

A darab Werle nagykereskedő fényűzően berendezett házában kezdődik, ahol éppen elegáns vacsorát tartanak, 13 vendég részvételével.

Pettersen,  Werle nagykereskedő komornyikja és Jensen, a pincér tesznek-vesznek, készülnek a vacsora utáni kávé felszolgálására. Kettejük beszélgetéséből ismerjük meg az alaphelyzetet, ami az ő előadásukban tények és pletykák keveréke:

  • Azt pletykálják, hogy Werle nagykereskedő és a Sörbyné, a házvezetőnője között „van valami”, azaz szeretők. Ezen mondjuk senki sem csodálkozik, hiszen, ahogy Jensen megjegyzi „valamikor nagy kakas volt az öregúr!”
  • A vacsorát Werle nagykereskedő a fia, Gregers tiszteletére adja, aki előző nap érkezett. Jensen azon csodálkozik, hogy Werlének egyáltalán van fia, hiszen ő nem is tudott róla. Pettersen szerint ez nem meglepő, hiszen Gregers „felköltözött a höydali telepre, és le se jön a hegyekről évszámra.”

Pettersen és Jensen beszélgetését kopogtatás zavarja meg. Egy Ekdal nevű öregúr lép be a szobába „[…] ósdi, kopottas nagykabátban van, kötött kesztyűben, kezében sétabot és kucsma […]. Elpiszkolódott vörösesbarna parókát visel […].”

Az öreg Ekdal a könyvelő, Graberg irodájába akar bemenni, amihez van az utca felől is bejárat, azonban azt már bezárták. Ekdal viszont mindenképpen be akar jutni az irodába, ezért jött be a házba, hogy a belső bejáratot használja.

Pettersen végül beengedi, de a lelkére köti, hogy kifelé menet nehogy a házon keresztül jöjjön, mert vendégség van, hanem használja a hátsó kijáratot.

Az öreg Ekdal távozása után Pettersen és Jensen beszélgetése természetesen Ekdalra terelődik, több fontos infót is megtudunk az öregúrról:

  • Pettersen onnan ismeri, hogy együtt szoktak inni.
  • Valójában nem a könyvelő irodájában dolgozik, hanem csak kisegítő feladatokat lát el, rendszeresen kap másolni való dokumentumokat, azokat hazaviszi, és otthon lemásolja. Ezért a munkáért filléreket kap.
  • Az öreg Ekdal valaha úriember és katonatiszt volt, hadnagy. Leszerelése után fakereskedő lett. Akkor még társak voltak Werle nagykereskedővel, többek között övék volt a höydali telep is. Később azonban történt valami, ami miatt az öreg Ekdal csődbe ment, sőt kényszermunkára vagy fegyházra is ítélték, ezt Pettersen nem tudja biztosan.
  • A lényeg, hogy az öreg Ekdal tönkrement és lecsúszott, de azt egyelőre nem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Azóta egykori társa, Werle nagykereskedő ad neki néha jelentéktelen irodai munkákat, amiből éppen csak eltengődik.

Pettersen és Jensen kénytelenek abbahagyni a csevegést, mert érkeznek a vendégek.

„Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan, szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is, utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába.”

Sörbyné, a házvezetőnő csak odaveti Pettersennek, hogy „A kávét a zeneteremben szervíroztassa”, majd a vendégek többségével távozik is a zeneterem irányába.

A dolgozószobában csak Werle nagykereskedő, a fia Gregers Werle, és Hjalmar Ekdal marad.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Henrik Ibsen – A vadkacsa – Olvasónapló

Henrik Ibsen A vadkacsa című drámájának részletes olvasónaplója felvonásonként

Mielőtt nekiestek az olvasónaplónak, érdemes megjegyezni három dolgot:

  1. A vadkacsában, mint Ibsen műveiben általában, szinte alig történik valami, abban az értelemben, hogy  a szereplők nem igazán cselekszenek, „nem csinálnak szinte semmit”. A történet a karakterek beszélgetéséből bontakozik ki és halad előre, emiatt elég nehéz belőle olvasónaplót írni. Az olvasónapló hosszúnak tűnik, de gyorsan lehet vele haladni, pont a kevés cselekvés miatt.
  2. A vadkacsa öt felvonásos, minden felvonás külön bejegyzést kapott.
  3. Mivel a dráma kevés szereplőt mozgat, ezért csak az első felvonás elejére tettem táblázatot. Az összes többi felvonásban is ugyanaz a néhány szereplő van.

Első felvonás

Második felvonás

Harmadik felvonás

Negyedik felvonás

Ötödik felvonás

 

Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – A két koldusdiák

Régi, régies és idegen szavak és jelentésük Mikszáth Kálmán A két koldusdiák című kisregényében – Szószedet

A bejegyzéshez kapcsolódó, ajánlott posztok:

Absentia Egy személy hiánya ott, ahol meg kellett volna jelennie. Eredetileg jogi szakszó.
„A diákok közül persze csak az marad el, aki halálra készülő beteg. Nagy szégyen itt az absentia.” (3. fejezet)
Akceptál Tényként elismer, elfogad
„-Ugyan, ugyan! – vágott közbe az udvari bolond – hiszen éppen azt mondta, amit a tudós. A tudóst kinevették vele, a tudatlantól akceptálják.” (8. fejezet)
Almárium Polcos szekrény
„A piktor odaát van a másik szárnyban, a fejedelemasszonynak fest valami almáriumot.” (8. fejezet)
Ámbitus Oszlopos tornác
„A plébános az utolsó vendéget is látván kihajtani a kapuból, befordult az ambitusról, elimádkozta ott bent az esti imáját, és lefeküdt.” (8. fejezet)
Amice Barát, barátocska, koma (latin)
„-Hová való, amice? – kérdé őkegyelme, a főbíró uram.
-Kabára.” (3. fejezet)
Argumentum Érv
„Egyszer a plébánosnál disznótor volt, a vendégek közt ott volt a kálvinista pap, s mint egyébkor, ma is a másvilágról disputáltak, de a vendégek, kik már könyv nélkül tudták a két pap minden körömnyi állítását, argumentumát, meglehetősen unták a dolgot, mit észrevett a házigazda” (8. fejezet)
Ártány Hízásra fogott herélt kan disznó
„-Most pedig mondja meg kegyelmed a legutolsó árat, amit az ártányokért adhat, mert nagyon fel vagyok indulva.” (2. fejezet)
Attramentum Helyesen: atramentum, fekete tinta
Egy öregember, aki testvére lehetett a haldoklónak, valami attramentum-félét hozott elő és gyűrött papirost, melynek az egyik oldala már tele volt írva.” (6. fejezet)
Asszentál Toboroz, besoroz
Fölvetnek egy ércpénzt a levegőbe, s ha a SzűzMáriás oldala fordul alulra, akkor a török választ legelőbb egy legényt, s csak azután a magyar, megint fölvetik a pénzt, s a kocka fordulása szerinti elsőséggel asszentálják össze a két tábort mindaddig, míg a diákokból telik;” (3. fejezet)
Audiencia Kihallgatás, meghallgatás
„-Hogy legalább azt mondja meg kegyelmed, mi módon lehetne a fejedelemhez jutni.
-Csak egy módja van. Teleki Mihály uramnál kell feliratkozni audienciára. (9. fejezet)
Bandérista Lovas díszcsapat tagja
„Négyszáz bandérista lovának patkói dübörögtek a kövezeten, de a leányka szeme csukva maradt.” (10. fejezet)
Bilikom Serleg
„Szétnézett a nagy boltíves teremben, szeme átfutotta az ezüstbilikomokat az asztalon, az aranyzsinóros, bársonyruhás apródokat, majd a falra tévedt, hol az asztalfőn ülő sovány embernek az ábrázata volt lefestve… szakasztott az az arc, csakhogy zöld bársony mente van rajta s aranyos drágaköves jogar a kezében.” (7. fejezet)
Brigadéros A kuruc hadsereg tábornoki rangú vezetője
„[…]legtöbbre vitte Ocskay László brigadéros uram, aki az ünnepelt hősök közé küzdötte fel magát.” (13. fejezet)
Bulletin Hivatalos jelentés
„Veres István lassankint egyike lett a legjobb császári csapatvezéreknek, akit sűrűn és dicsérőleg emlegettek a Bécsbe küldözött bulletinek.” (13. fejezet)
Cantus
praeses
Az énekkar vezetője
A »cantus praeses«, aki különben torokbeli kincsekkel lévén megáldva, lenézte a testi erőt, egy sípot vett most elő és belefújt… Ez volt a jel az összecsapásra.” (4. fejezet)

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!