A vadkacsa

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 5. felvonás – Olvasónapló

Szerző:

Henrik Ibsen A vadkacsa című drámája 5. felvonásának részletes olvasónaplója

Ötödik felvonás

Az utolsó felvonás a következő nap reggelén játszódik. Hedvig jelenti Ginának, hogy a házmesternétől tudja, hogy Hjalmar Relling doktornál töltötte az éjszakát, vagy legalábbis most ott van, miután Relling doktor, Molvik és Hjalmar hazaértek hajnalban.

Az öreg Ekdal lép ki a szobájából, akiről az Olvasó már szinte elfelejtkezett. Érdeklődik, hogy hol van a fia, majd miután azt mondják neki, hogy sétálni ment, az öreg bemegy a padlásszobába.

Gina ugyanis jónak látja egyelőre nem izgatni az öreget azzal, hogy Hjalmar el akar költözni.

Érkezik Gregers is, ő is Hjalmarról akar megtudni valamit, Gina elmondja, hogy Rellingnél van.

És mivel annyit emlegetik, megjelenik Relling doktor is, aki nem is tagadja, hogy nála van Hjalmar, sőt, azt sem, hogy éjszaka inni voltak. Ennek eredményeként Hjalmar most az ő kanapéján horkol.

A tényre, miszerint Hjalmar részeged fekszik a doktornál, eltérően reagálnak a szereplők:

„HEDVIG
Alszik? Hát tud aludni?

GREGERS
Érthető. Azután a súlyos lelki tusa után…

GINA
Meg nincs ő ahhoz szokva, hogy éjszaka kódorogjon az utcán.”

Vagyis mindenki a saját nézőpontjából értelmez: Hedvig nem érti, hogy az apja hogy tud ilyenkor aludni, Gregers szerint Hjalmar lelkében nagy vihar dúl, míg a legélesebben Gina látja a helyzetet: férje egyszerűen berúgott, most azt alussza ki.

Gina tehát a legprakitusabb közülük, szerinte most az a legjobb, ha békén hagyják Hjalmart, hadd aludja ki a részegséget. Gina és Hedvig átmennek egy másik szobába.

Relling és Gregers egyedül maradnak, és most végre ütközhet a Hjalmarral kapcsolatos különböző nézőpontjuk:

„GREGERS
(Rellinghez) Ön mivel magyarázná azt a lelki átalakulást, ami most Hjalmarban lejátszódik?

RELLING
Na, lelki átalakulásnak én aztán nyomát se láttam rajta.

GREGERS
Hogyhogy? Amikor ilyen fordulóponthoz érkezett, amikor az élete új értelmet kap? Hogyan képzeli, doktor, hogy egy olyan egyéniség, mint Hjalmar…

RELLING
Egyéniség? Ez? Én mondom magának, hogy ha volt is benne valamikor hajlam az efféle elferdülésre, amit maga egyéniségnek nevez, hát azt gyökerestül kiirtották belőle, még gyerekkorában. Nekem elhiheti.”

Gregers, az idealista és Relling, a cinikus beszélgetése ez, és mivel az Olvasó egész jól megismert már Hjalmart, ezért inkább Rellingnek ad igazat.

A beszélgetésből fontos dolgok derülnek ki Hjalmar gyerekkoráról, ami sok mindent megmagyaráz vele kapcsolatban:

Hjalmart a két nagynénje nevelte fel, és természetesen Gregers és Relling doktor eltérően vélekednek róluk: Gregers szerint „Hjalmar mindkét nagynénje olyan asszony volt, aki sohasem tévesztette szem elől az eszményeit”, míg Relling szerint „hisztérikus vénkisasszony”-okról van szó.

Gregers  szerint Ekdal apja, az öreg Ekdal „gyermeki lelkületű ember” volt ugyan, de nagyon szereti a fiát, míg Relling szerint az „öreg Ekdal nagy szamár volt világéletében”, és azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy „lángésznek tartott a fiát”, holott erre Hjalmar semmivel sem szolgált rá.

Gregers szerint Hjalmar egy meg nem értett idealista hős, míg Relling doktor szerint Hjalmar csak egy váz, akinek nincsenek önálló gondolatai, csak „szépen tudta felmondani mások verseit meg gondolatait”

Gregers erre egy kicsit elbizonytalanodik:

„GREGERS
De hát azt nem gondolhatom, hogy teljesen vak vagyok…

RELLING
Hát, nem sok híja. Persze maga is beteg ember, azt tudja, ugye?”

Az ötödik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 4. felvonás – Olvasónapló

Szerző:

Henrik Ibsen A vadkacsa című drámája 4. felvonásának részletes olvasónaplója

Negyedik felvonás:

A negyedik felvonás ugyanazon a napon játszódik, mint a harmadik, csak néhány órával később.

A műteremből éppen távozik néhány kuncsaft, akiket Gina fényképezett le, vagyis megint ő végezte el Hjalmar munkáját.

Hjalmar ugyanis még nem ért vissza a Gregers-szel tett sétából. Emiatt már Hedvig is türelmetlenkedni kezd, mivel közeledik az ebéd ideje.

Végre hazaér Hjalmar, Hedvig kitörő örömmel fogadja, apja azonban nincs túl jó hangulatban, az ebédet is visszautasítja.

Elküldi Hedviget sétálni, arra hivatkozva, hogy a kislánynak szüksége van friss levegőre, de valójában azért, hogy kettesben maradhasson Ginával.

Az Olvasó – és Gina is – tudja, hogy komoly beszélgetés zajlott le Gregers és Hjalmar között, sőt az Olvasó azt is sejti, hogy Gregers elmondta Hjalmarnak, hogy Gina és az öreg Werle egykor szeretők voltak.

Hjalmar azonban nem rögtön ezzel kezd, előbb feldúltan járkál a műteremben:

„HJALMAR
(föl-alá járkál) Vannak dolgok, Gina… hogy is mondjam… bizonyos, hogy úgy mondjam, eszmények… amelyekről a férfiember nem mondhat le a lelki épsége sérelme nélkül.”

Ez a szöveg már egyértelműen Gregers hatása, hiszen Hjalmarra korábban nem volt jellemző, hogy eszményekre gondolt volna.

Hjalmar kijelenti, hogy ezután ő akarja vezetni a háztartási könyvet, mert tudni akar minden bevételről. Gina szerint ahhoz ugyan nem kell nagy tudás, mert a családnak alig van jövedelme.

Hjalmar ezután azt kezdi firtatni, hogy mennyit kap az apja, az öreg Ekdal, a másolásért. Gina elmondja, hogy tulajdonképpen annyit, „amennyit megeszik, meg amit ráköltünk.”

Vagyis az öreg Ekdal valójában nem hoz bevételt a családnak. Ez meglepi Hjalmart, de Gina indoka érthető:

„HJALMAR
Amennyit megeszik! Ezt te még sosem mondtad nekem!

GINA
Nem volt szívem megmondani. Olyan büszke voltál, hogy te tartod el az apádat.

HJALMAR
És lám, nem én, hanem Werle nagykereskedő úr tartja el!”

Hjalmar tehát ide akart kilyukadni, és közben Ginának is elege lesz, nincs kedve többet mellébeszélni:

„GINA
(eltökélten) Ne kerülgesd már, Hjalmar, mondd ki egyenesen! Miket mondott rólam a kis Werle a séta közben?

HJALMAR
Akkor felelj, igaz-e – lehetséges-e – hogy volt valami… közted és az öreg Werle között, mikor náluk szolgáltál?

GINA
Nem igaz. Akkor nem volt semmi. De folyton a sarkamban volt, az igaz. És a felesége gyanakodott is, hogy van köztünk valami. Pokollá tette az életemet, csak szidott reggeltől estig, még meg is ütött. Erre aztán otthagytam őket.”

Végre kezd kiderülni a múlt, más kérdés, hogy ez mennyire lesz jó Hjalmar számára.

A negyedik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 3. felvonás – Olvasónapló

Szerző:

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 3. felvonásának részletes olvasónaplója

Harmadik felvonás

Másnap reggel Hjalmar a műtermi asztalánál ül és fényképeket retusál, amikor megérkezik Gina a bevásárlásból.

Ginának nincs jó kedve, és ez bizony Gregersnek köszönhető, aki a megbeszéltek szerint beköltözött a kivett szobába. A probléma az, hogy Gregers láthatóan nincs hozzászokva, hogy önmagát lássa el – ne feledjük, hogy egy gazdag nagykereskedő fia.

Így aztán, amikor be akart gyújtani a szobában lévő kályhába, akkor rosszul állította be a kályha szelelését, mire minden elöntött a füst. Erre el akarta oltani a tüzet, ezért leöntötte a mosdóvízzel, mire az egész szoba elázott, „úgyhogy most olyan az egész szoba, akár a disznóól.”

Gina már szólt a házmesternek, hogy takarítsa ki a szobát, de az el fog tartani egy darabig, addig Gregers állítólag elment sétálni.

Hjalmar sajnálkozik, majd megjegyzi, hogy ő is benézett korábban Gregershez, és azzal a lendülettel meg is hívta őt reggelizni. Sőt, a két alsó szomszédot, Rellinget és Molvikot is meghívta.

Gina hangulatán ez természetesen nem javít, hiszen az előző felvonásban volt szó róla, hogy az Ekdal-család elég szegény, ételre is alig van pénzük. Erre most Hjalmar vendégeket hív, akiket persze illendően meg kell etetni.

De Gina bármire hajlandó, mert végre azt látja, hogy Hjalmar valóban dolgozik, ezért magára hagyja, hogy elkészítse a reggelit.

Hjalmar egy darabig tényleg belemerül a munkába, de látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez. Kapóra jön neki, amikor az öreg Ekdal kijön a szobájából, és emlékezteti, hogy előző nap megbeszélték, hogy tesznek-vesznek egy kicsit a padlásszobában.

A két Ekdal viselkedése egészen gyerekes: mindkettőt jobban izgatják az állatok a padláson, főleg a vadkacsa, minthogy dolgozzanak. Ez pedig azért baj, mert a vadkacsa tulajdonképpen csak egy hobbi, semmi hasznuk nincs belőle, ellenben a család anyagi helyzete megkövetelné, hogy az öreg Ekdal az iratok másolásával foglalkozzon, Hjalmar pedig a fényképeken dolgozzon.

A két Ekdal elhúzza a tolóajtót, az öreg be is lép a padlásra, és már Hjalmar is menne, amikor Gina lép be a szobába. Erre Hjalmar úgy tesz, mintha csak az apját engedte volna be a padlásra, hiszen neki, a családfenntartónak, dolgoznia kell!

Még morog is, amiért az apja feltartja őt a munkában. Ez egyértelműen csak Ginának szól, Hjalmar nem akarja, hogy a felesége megint veszekedjen vele, amiért a munka helyett a padlásszobában szöszmötöl az apjával.

„HJALMAR
Jól van, na, dolgozom, ég a kezem alatt a munka, csak úgy füstöl az asztal, nem látod?

GINA
Jaj, legalább végre megleszel vele, és aztán csinálsz, amit akarsz. (Visszamegy a konyhába)”

Ebből is látszik, hogy kettejük közül Gina az, aki éretten, felnőtt módra gondolkozik. Nem azt akarja, hogy Hjalmar szeresse a munkáját, vagy, hogy egyáltalán ne foglalkozzon a padlásszobával. Csak annyit szeretne, hogy Hjalmar végezze el az aznapi munkáját, amiért a család pénzt kap, aztán felőle Hjalmar hódolhatna a hobbijának.

Hjalmar azonban továbbra is gyerekesen viselkedik. Egy darabig még megpróbál a munkára koncentrálni, aztán elterelik a figyelmét a padlásról kiszűrődő hangok, ahogy az apja pakolászik. Látszik, hogy mindennél jobban szeretne ő is ott lenni.

Végül nem bír magával, és már éppen felállna az asztaltól, amikor a lánya, Hedvig lép be a szobába. Erre Hjalmar gyorsan újra úgy tesz, mintha keményen dolgozna.

A harmadik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 2. felvonás – Olvasónapló

Szerző:

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 2. felvonásának részletes olvasónaplója

Második felvonás

A második felvonás (és az összes következő is) Hjalmar Ekdal lakásán játszódik, azon belül is a műtermében. Ez egy viszonylag nagy helyiség, a lakás központi tere, ebből nyílik még néhány másik szoba is.

A felvonás időben akkor kezdődik, amikor Hjalmar még a Werle-házban vendégeskedik.

Itt egyébként van egy kis ellentmondás, ugyanis nem egészen világos, hogy a Werle-házban most akkor ebéd vagy vacsora volt. A szereplők többször, többféleképpen hivatkoznak rá, néha vacsorát mondanak, néha pedig ebédet.

A műteremben Gina, Hjalmar felesége varrogat, mellette a lányuk, Hedvig olvas a kislámpa fénye mellett.

Gina hamarosan rászól Hedvigre, hogy ne olvasson tovább az erős fényben. (Ennek még jelentősége lesz.)

Hedvig persze szeretne még olvasni, de anyja azzal tereli el a figyelmét, hogy egy füzetben kezdi beírni a család aznapi kiadásait. Hamar kiderül, hogy az Ekdal-család nincs túl fényes anyagi helyzetben, tulajdonképpen csak ételre költenek, másra nem is nagyon marad.

Ezután Hedvig csacsog arról, hogy mennyire örül, hogy az apja, Hjalmar olyan előkelő társaságba ment a Werle-házba, milyen jó dolog, hogy meghívták oda.

Hedvig szavaiból az derül ki, hogy rajongásig szereti az apját.

Ekkor érkezik haza az öreg Ekdal, magyarázkodik egy kicsit a késés miatt, mondván, hogy rázárták az ajtót. Ezután elbüszkélkedik a hóna alatt hozott nagy csomag irattal, amit mind le kell másolnia, így most egy jó darabig lesz munkája.

Hedvig azt is kiszúrja, hogy az öreg Ekdal zsebében más is van. Az olvasó tudja, hogy az az üveg konyak, amit Pettersentől kapott, de az öreg eltereli a dolgot azzal, hogy a műteremből nyíló egyik tolóajtót félrehúzva beles a mögötte lévő padláshelyiségbe:

„EKDAL
[…] (Kissé elhúzza a tolóajtó egyik szárnyát) Psszt! (Bekukkant, majd óvatosan behúzza az ajtót) Hehe! Már alszanak mind, egy rakáson, én gyönyörűségeim. Az meg szépen befészkelte magát a kosárba. Haha!”

Az olvasó egyelőre nem tudja meg, hogy miről is van szó pontosan, de láthatóan a család minden tagja tisztában van vele, hogy mit tartanak a padláson.

Az öreg Ekdal bemegy a szobájába, Gina és Hedvig tovább beszélgetnek, amiből kiderül, hogy a családnak van egy kiadó szobája is, és anyagi szempontból nagyon jól jönne már nekik, ha valaki ki is venné a szobát.

A második felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

Szerző:

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 1. felvonásának részletes olvasónaplója

Első felvonás

Szereplők
Werle, nagykereskedő Gina Ekdal, Hjalmar felesége Molvik, egykori tanító és teológus
Gregers Werle, a fia Hedvig, Gina és Hjalmar lánya, 14 éves Graberg, az öreg Werle könyvelője
Az öreg Ekdal Sörbyné, Werle nagykereskedő házvezetőnője Pettersen, az öreg Werle komornyikja
Hjalmar Ekdal, az öreg fia, fényképész Relling, orvos Jensen, pincér

A darab Werle nagykereskedő fényűzően berendezett házában kezdődik, ahol éppen elegáns vacsorát tartanak, 13 vendég részvételével.

Pettersen,  Werle nagykereskedő komornyikja és Jensen, a pincér tesznek-vesznek, készülnek a vacsora utáni kávé felszolgálására. Kettejük beszélgetéséből ismerjük meg az alaphelyzetet, ami az ő előadásukban tények és pletykák keveréke:

  • Azt pletykálják, hogy Werle nagykereskedő és a Sörbyné, a házvezetőnője között „van valami”, azaz szeretők. Ezen mondjuk senki sem csodálkozik, hiszen, ahogy Jensen megjegyzi „valamikor nagy kakas volt az öregúr!”
  • A vacsorát Werle nagykereskedő a fia, Gregers tiszteletére adja, aki előző nap érkezett. Jensen azon csodálkozik, hogy Werlének egyáltalán van fia, hiszen ő nem is tudott róla. Pettersen szerint ez nem meglepő, hiszen Gregers „felköltözött a höydali telepre, és le se jön a hegyekről évszámra.”

Pettersen és Jensen beszélgetését kopogtatás zavarja meg. Egy Ekdal nevű öregúr lép be a szobába „[…] ósdi, kopottas nagykabátban van, kötött kesztyűben, kezében sétabot és kucsma […]. Elpiszkolódott vörösesbarna parókát visel […].”

Az öreg Ekdal a könyvelő, Graberg irodájába akar bemenni, amihez van az utca felől is bejárat, azonban azt már bezárták. Ekdal viszont mindenképpen be akar jutni az irodába, ezért jött be a házba, hogy a belső bejáratot használja.

Pettersen végül beengedi, de a lelkére köti, hogy kifelé menet nehogy a házon keresztül jöjjön, mert vendégség van, hanem használja a hátsó kijáratot.

Az öreg Ekdal távozása után Pettersen és Jensen beszélgetése természetesen Ekdalra terelődik, több fontos infót is megtudunk az öregúrról:

  • Pettersen onnan ismeri, hogy együtt szoktak inni.
  • Valójában nem a könyvelő irodájában dolgozik, hanem csak kisegítő feladatokat lát el, rendszeresen kap másolni való dokumentumokat, azokat hazaviszi, és otthon lemásolja. Ezért a munkáért filléreket kap.
  • Az öreg Ekdal valaha úriember és katonatiszt volt, hadnagy. Leszerelése után fakereskedő lett. Akkor még társak voltak Werle nagykereskedővel, többek között övék volt a höydali telep is. Később azonban történt valami, ami miatt az öreg Ekdal csődbe ment, sőt kényszermunkára vagy fegyházra is ítélték, ezt Pettersen nem tudja biztosan.
  • A lényeg, hogy az öreg Ekdal tönkrement és lecsúszott, de azt egyelőre nem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Azóta egykori társa, Werle nagykereskedő ad neki néha jelentéktelen irodai munkákat, amiből éppen csak eltengődik.

Pettersen és Jensen kénytelenek abbahagyni a csevegést, mert érkeznek a vendégek.

„Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan, szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is, utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába.”

Sörbyné, a házvezetőnő csak odaveti Pettersennek, hogy „A kávét a zeneteremben szervíroztassa”, majd a vendégek többségével távozik is a zeneterem irányába.

A dolgozószobában csak Werle nagykereskedő, a fia Gregers Werle, és Hjalmar Ekdal marad.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6