Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

12. fejezet

Szereplők Időpont Helyszín
Zéta
Priszkosz
Maksziminosz
Rika királyné
Emő
Szabad-Görög
Attila
Csaba királyfi
449. Attila fővárosában
Rika királyné házában

A bizánci küldöttségnek a fővezér palotája mellett, Attila háza közelében állítanak fel sátrakat. Nem messze van Emőék háza.

Másnap a bizánciak újra látogatóba mennek, ezúttal Attila főfeleségéhez, Rika királynéhoz és ajándékokat visznek neki. A királyné kedvesen fogadja őket, udvarhölgyei között ott van Emő is. Zétának persze csak ez a fontos.

Rikának  tetszenek az ajándékok, de érdekes módon nem az érdekli, hogy aranyból vannak, hanem hogy milyen díszítés van rajtuk. Az egyik udvarhölgy rögtön megpróbálja lemásolni, de nem sikerül neki.

Ekkor Zéta – Priszkosz legnagyobb megdöbbenésére – felajánlja, hogy lerajzolja a mintát. A királyné örömmel fogadja az ajánlatot, Zéta hibátlanul lemásolja a rajzot.

A királyné közli Priszkosszal, hogy irigyli tőle Zétát, mire Priszkosz rögtön felajánlja, hogy amíg a hunoknál vannak, szívesen kölcsönadja Zétát a királynénak. Zétának eleinte nem teszik, hogy rabszolgaként kezelik – hiszen ő szabad ember – mivel azonban így Emő közelében lehet, hamar belenyugszik, hogy rajzoljon a királynénak.

Priszkoszék elmennek, Zéta marad. Mivel alapvetően Zéta írnok, és sokszor rajzolt már iniciálékat, azaz oldalkezdő díszes nagybetűket, nem okoz neki nehézséget a virágok rajzolása. Ezek később a királyné és udvarhölgyei kihímezik.

Zéta ügyesen rajzol, a királyné többször megdicséri, sőt még Emő is megjegyzi, hogy szép, amit csinál. Zéta számára persze ez utóbbi dicséret a legfontosabb.

Zétát végül elbocsájtja Rika, de meghagyja neki, hogy másnap újra jöjjön el. Zéta visszaindul a saját sátraikhoz, út közben azonban érdekes dolgot lát: Attila tart „igazlátást”, azaz törvénykezést.

Szabad Görög elmondja Zétának, hogy Attila csak kiemelt ügyekben szokott bíráskodni, vagy olyanban, amiben a felek nem tudnak maguktól megegyezni. Ha nincs háború, akkor a nap nagy részét ilyen ügyekkel tölti. A mostani per lényege:

Az egyik hun eladott egy rabszolgalányt a másiknak egy lóért és 10 aranyért. A lány azonban másnapra meghalt. A károsult követeli vissza a lovat és a 10 aranyat, mondván a lány már akkor beteg volt, amikor eladták neki. Attila ítélete:

„- Megvetted a leányt: megvetted a betegségét is. Apró vitéz megtartja a lovát, de tisztességből visszaadja a tíz aranyat, hogy ne legyen hármas a károd.”

Zétát meglepi, hogy a felek szótlanul tudomásul veszik az ítéletet, nem háborognak, hanem szó nélkül teljesítik.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..