Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

32. fejezet

Zéta lassan gyógyul, a legtöbbet Dzsidzsia ül az ágyánál. Tavasz van már, mire kimehet a szobából. Csáth úr hívatja, morcosan kérdezi, hogy miért hazudott Zéta.

„- Uram – feleltem szomorún -, lágyuljon meg a haragod irántam: nem vagyok én annyira kormos, mint amilyennek látszom. Én, hogy a gazdámmal itt jártam, megszerettem a hun életet. Egy napon Szabad-Göröggel találkoztunk, aki ékes hun ruhában jött elénk, vígan, boldogan. Elmondta, hogy rab volt, de csatába kísérte az urát, s vitézkedett. És hogy most a volt rab egy asztalnál ül azzal, akinek szolgált.”

Csáth hisz neki. Vagyis Zéta elhiteti vele, hogy azért jött vissza, hogy Csáth mellett harcolva zsákmányt, vagyont és hírnevet szerezzen magának.

„- Hát jó. Rab maradsz, mert magad szegődtél rabnak. Idegen szabados különben se lakhatik nálunk. De mivel mégsem vett rab vagy, se nem fogott, legelőször is visszaadom a pénzedet”.

Attól kezdve Zétának a hun fiúkkal kell tanulnia a lovaglást a lándzsadobást, a kardforgatást, a kürtjeleket.

A láthatatlan ember című regény 33-65. fejezeteinek olvasónaplóját itt találod!